Idén ünnepli tizedik évfordulóját a Félonline.hu nonprofit kulturális magazin. A jubilálás méltó ünnepeként rendezik meg március 23. és 25. között az RS9 Színház Vallai Kerjében a FÉL10 nevű háromnapos minifesztivált. Az estre váltott jegyek teljes egészében levásárolhatók az ünnepi FÉL10 Antológia árából. A programról, a lap múltjáról és jövőjéről kérdeztük Braun Barnát, a Félonline.hu alapítóját.
Kezdjük az elején: hogyan, hol, mikor és miért indult az egész? Honnan jött az ötlet? Milyen közegben kezdődött, kik segítségével?
2007-ben jelent meg az első számunk, szüleimnek ekkor egy kis nyomdája volt Kápolnásnyéken, a maradék papírra nyomtuk ki az első FÉL-t két A/4-es oldalra, az én, meg az akkori középsulis kis barátom íráskezdeményeivel (gondoltuk, miért is ne adhatnánk ki egy lapot, végül is én gyerekkoromban megtanultam kb. kiadványt szerkeszteni). Semmit (de tényleg semmit) nem tudtunk arról, hogy mit csinálunk, de így még szebb, hogy tíz év után most egy háromnapos fesztiválra készülünk.
Hogy alakult aztán? Hogy értékeled az elmúlt 10 évet? Hogy érzed magad most, összehasonlítva a tíz évvel ezelőtti Barna akkori, lapindító érzéseivel? Ha mint Karinthy, találkozhatnál régi önmagaddal, mit mondanál neki (neked)? Van-e valami, amit máshogy csinálnál, amit megbántál vagy ami miatt hálás vagy magadnak, hogy éppen úgy tettél vagy döntöttél?
Nem szeretek ilyenen gondolkodni, hogy mi lett volna, ha, de ha találkoznék tíz évvel ezelőtti önmagammal azt mondanám: ne írj, programozz, mert az, amivel foglalkozni akarsz valaminek a vége, a másik pedig az eleje – de mivel ismerem magam, biztos nem hallgatnék magamra… szóval visszatérnénk ugyanide, ahol most vagyunk: FÉL lenne tíz éve, nem pedig Braun-solutions IT Ltd. Egyébként meg a legjobb, hogy így alakult, ahogy alakult, hiszen közel ötszáz ember csatlakozott azóta a FÉL-hez, ha csak egy szöveggel is. Mindezt úgy, hogy soha senkitől nem kértünk anyagi támogatást, viszont az utóbbi időben minden estünk belépős, így aki támogatni akar minket, elég, ha meghallgatja azokat a pályakezdő szerzőket, akiknek az évek során már több mint száz felolvasóestet szerveztünk országszerte. A FÉL egyébként nem rólam szól, hanem azokról az emberekről, akik írnak hozzánk, és fontosnak tartják ezt a fajta lap- és kultúracsinálást.
Mennyire volt egyedüli projekt a FÉLonline, milyen mértékben támaszkodhattál másokra? Esetleg ha vannak olyanok, akinek név szerint köszönetet mondanál, kik lennének azok?
Szerintem az elsők között voltunk, akik egyetemistaként anno ilyen jellegű kulturális-újságírói profillal rendelkező online lapot indítottak a meglévő szépirodalmi rovatok mellé abban az időben (a FÉLonline.hu 2009 óta működik kisebb-nagyobb változásokkal ebben a formában). Persze közben felsorolni sem lehet, hányan segítettek nekünk szakmán belül és kívül a lapkiadóktól az irodalmi szerkesztőségeken át fesztiválszervezőkön keresztül a tárhelyszolgáltatókig, hogy most legyen mit ünnepelnünk március 23. és 25. között – akiknek ezúton is nagyon-nagyon köszönjük!
Mesélj az ünneplésről, a tizedik évről! A FÉLonline.hu bemutatja-estekről és a most kezdődő fesztiválról!
Mint említettem, március 23. és 25. között rendezünk egy háromnapos irodalmi fesztivált, ahol a FÉL10 című, az alkalomra megjelenő antológiánk bemutatóestjein kívül három koncertet is meghallgathatnak az érdeklődök (A fesztivál részletes programja itt, összesített összesített eseményleírása itt olvasható. – a szerk.) . Csütörtökön Somnivore-est lesz: elektrosztatikus zenére hangzanak el szerzőink szövegeiből foszlányok, s ez alatt a háttérben egy grafikus élőben rajzol majd. Pénteken két felfutóban lévő rockbanda akusztikus koncertje lesz, szombaton pedig verskoncert. Érdekes, igényes műsorok. Aki szereti az irodalmat, annak szívből ajánlom.
Igen, idén kezdtünk új, sikeres estsorozatba A FÉLonline.hu bemutatja címmel havonta az RS9 Színház Vallai Kertjében, melynek keretében tehetséges szerzőinknek adunk fellépési-bemutatkozási lehetőséget. Ezt jövőre is folytatni szeretnénk, illetve idén májusban tervezünk még egy estet.
Mik a terveid a jövőre? Folytatódik-e, hogyan folytatódik a lap élete?
Jelen pillanatban a szépirodalmi rovatok mennek nagyon (a jövő évadban biztos lesz havonta egy felolvasóestünk a Vallai Kertben), de nem szeretnénk elhanyagolni a kulturális újságírást sem. Ebben az irányban már tavaly elkezdtünk fejleszteni: mentorprogramot indítottunk, ahova sok tehetséges alapszakos egyetemista jelentkezett, sajnos ezt nem sikerült úgy befejeznünk, ahogy szerettük volna (ugye a FÉL mellett minden szerkesztőnek, nekem is van főállása, és számos side-projektje, így nagyon nehéz időt koncentrálni a lapra). Viszont, mivel az újságírószakmának nagy igénye volna az utánpótlásnevelésre (mely feladatot a bölcsészkarok semmilyen szinten nem látják el), tervben van egy kisebb képzésszerűség indítása. Sajnos erről jelen pillanatban többet nem tudok elmondani, minden nagyon képlékeny és a legelején vagyunk ennek, de a szándék (illetve az igény mindkét oldalról) megvan. Igyekszünk ennek megfelelni, és efelé lépni, ahogy régebben is a progresszív, hiánypótló dolgok felé mozdultunk. FÉL pedig addig lesz, amíg legalább egy ember fontosnak tartja még rajtam kívül, hogy legyen. Lekopogom, de az idei évadot elnézve aggodalomra semmi ok.
Fotók: felonline.hu, Dancs Enikő Bianka, Braun Benjámin
