125 éve, március 9-én született Rákosi Mátyás, „Sztálin legjobb magyar tanítványa”, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) főtitkára, a magyar történelem valaha élt legnépszerűtlenebb alakja. Sági Enikő írása.
Pályája csúcsán korlátlan személyi kultusz övezte. Gyárakat, díjakat, települést (Mátyásdomb) neveztek el róla, ráadásul az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) tulajdonképpi vezetése is az ő kezében összpontosult. Teljhatalma azonban úgy elmúlt, mintha sosem létezett volna: élete utolsó évtizedeit orosz emigrációban, saját magyarországi népszerűségének tévképzetében töltötte.
Rákosi Mátyás 1948-ban, az MDP főtitkáraként került hatalomra, és –szándékaival ellentétes módon – hét év alatt mindent elkövetett, hogy népszerűsége a csúcsról a mélybe hulljon. Sztálin 1953-as halála és a Hruscsov által kezdeményezett enyhülés hozta el számára a megtorpanást: a szovjet vezetők hatására kemény önkritikát kellett gyakorolnia, ám 1956-ig még próbálta újjáépíteni korábbi hatalmát.
Nem sikerült neki: 1956 júliusában egészségügyi okokra hivatkozva felmentését kérte, és feleségével a Szovjetunióba utazott gyógykezelés címen. Teljesen biztos volt a visszatérésben, de sosem engedték már haza: 1957-ben Moszkvát is el kellett hagynia, először egy tengerparti villába, majd egy közép-ázsiai kirgiz városba költöztették. Bár eleinte tökéletesen hitt abban, hogy népe őt visszavárja, élete végére belenyugodott, hogy sosem lép többé magyar területre. A hetvenöt éves korában számára felajánlott budai lakást is elutasította, néhány évvel később Oroszországban hunyt el. Utolsó kívánsága szerint itthon helyezték örök nyugalomra, szűk családi körben.
Forrás: index.hu, mno.hu, 24.hu, rubicon.hu
Kiemelt kép: mixonline.hu
