„Minden jelben […] csak te vagy” idézte György Péter Vas István versét a Bevésett nevek című kettős kötet bemutatóján 2015. november 17-én, közel egy évvel az emlékmű felavatása után. A könyv első része az ELTE holokauszt- és második világháborús emlékműpályázatára beérkezett terveket gyűjti egybe, míg a második pedig a megvalósult emlékmű avatásához kapcsolódó konferencia előadásait tartalmazza.
Az első rész – Bevésett nevek. Emlékek nélkül emlékezni címmel, fehér borítóval – az emlékmű-pályázatra beérkezett építészeti terveket, esszéket, interjúkat, fotókat és verset tartalmazza, a kötet tervezője Polgárdi Ákos tervezőgrafikus. A második rész – Bevésett nevek. Konferenciakötet címmel, fekete borítóval – a megvalósult emlékmű 2014-es avatásához kapcsolódó konferencia előadásait gyűjti egybe, ennek tervezői Salát Zalán Péter – egyben a könyvpár művészeti vezetője – és Németh L. Dániel tervezőgrafikus.
A kötetek négyféle variációban készültek el, csupán a véletlen határozza meg, hogy az olvasó milyen párosításban fogja kezében a két kötetet. E véletlenszerűség utal a vak sorsra, amely értelmetlenül ragadta ki az egyetem közösségéből és a kulturális életből az áldozatokat.
A könyvek kivitelezése minimalista, ahogy az emlékmű is az. Ott van, de csak annak van ott, aki odamegy, csak akkor van jelen, ha nyitottságra talál. Nem patetikus, hanem együttérző és résztvevő – mondta Radnóti Sándor az emlékműről készült rövidfilmben, amelyet levetítettek a kötetbemutató keretében. A film után nem volt könnyű szavakat találni, a tömött Kari Tanácstermet egy pillanatra az a csönd járta át, amely a kötetben és az emlékművön is láthatóvá, tapinthatóvá válik. A könyvben tipográfiailag üres helyeket is találunk, ez a kihagyásos szerkesztés, a csend láthatóvá válása reflektál arra a hiányra, amit a trauma jelent. „Ez a könyv megköveteli az olvasóktól, hogy csak vele foglalkozzanak. Ez a kötet nem ponyva, nem lehet rajta átszaladni – meg kell állni, az olvasótól komoly erőfeszítést igényel a csaknem egymillió karakter befogadása” – mondta Salát Zalán Péter a tervezőkkel készült interjúban. A kötetben vannak sorok, amelyek átnyúlnak a szemközti oldalra, amelyek a generációk közötti összeköttetésként jelennek meg, magukban hordozzák az emlékmű vízszintes horizontját. Ez a megoldás egyfelől „megmozdítja” a szöveget, ugyanakkor mégsem méltatlan ahhoz a csendes emlékezéshez és tiszteletadáshoz, amely végső soron a munka célja volt.
A megnyitón Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Mezey Barna, az egyetem rektora és Borhy László, a Bölcsészettudományi Kar dékánja is részt vettek. Dezső Tamás, habilitált egyetemi docens, a BTK leköszönt dékánja, elmondta, hogy az emlékmű nem valósulhatott volna meg György Péter munkája nélkül. György Péter köszönetet nyilvánított mindazoknak, akik áldozatos munkája segítette kötetetek megvalósulását, Balogh Zoltán pedig egyesével átnyújtotta a könyveket az építészeknek és a kiadvány tervezőinek.
Komoróczy Géza, az ELTE hebraisztika emeritus professzora, egy zsidó hagyományra hivatkozva – miszerint indokolt esetben megszakítható még egy istentisztelet is – különvéleményt jelentett be. Kiemelte, hogy az emlékműről hiányzik a héber felirat, pedig a 198 áldozatból 188 zsidó származású volt, aki közül sokan tudtak héberül, gyakorolták a vallásukat, többek leszármazottjai pedig ma Izraelben élnek. A táborokba pedig nem mint magyar állampolgárokat, hanem mint zsidókat vitték el őket, így az emlékmű a héber felirat kiegészítésével válhat méltó mementóvá.
Forrás: elte.hu, szombat.org
A címben olvasható idézet Darvasi László nyitóbeszédéből származik, amelyet az emlékmű avatására írt.
Kép: asztali.lutheran.hu
