A méltán világhíres német humor megint villantott egy nagyot. Bevallom, hogy a filmes műveltségem igen hiányos, de nem feltétlen magamban keresem a hibát, ha a Hangyák a gatyában 2. óta (ami mai napig érthetetlen számomra, hogyan lehetséges, hogy az én generációmnak egy meghatározó darabja lett) nem jutott el hozzám más német alkotás.
Az első rész ugyan kimaradt, de ezzel nincs semmi gond, mert gyorsan képbe hoznak. A lényeg, hogy a Tanár úr régen bűnöző volt,hogy beleszeretett egy Tanárnőbe és valahogy állást szerzett ugyanannál az iskolánál. Nem igazán jön be neki a korai kelés, és a kamaszokat se igazán tudja kezelni, ráadásul a múlt közbeszól és megtudja, hova rejtette a gyémántokat a társa előző rablásukból. Ám a megtalált gyémántokat rossz helyre rejti, így azok egy plüss lajhár belsejében kalandos módon Thaiföldön kötnek ki. A Tanár úr egyetlen lehetősége, hogy utána eredjen, ha osztálykirándulást szervez oda abból az apropóból, hogy legyőzzék valami nagyon fontos ügyben a rivális iskolát.
Innentől nagyjából már lehet is tudni, hogy mi fog történni az elkövetkező 95 percben. Láttunk már ilyet nemegyszer: a bűnöző eleinte önző és csak a pénzre hajt, aztán megszereti a gyerekeket, és inkább árvaházat épít Thaiföldön, és lenyomják a rivális iskolát hála a Tanár úr és a gyerekek összefogásának.
Egyébként nem lenne ezzel baj rengeteg jó filmnél, ugyanígy az ötödik percben már tudjuk, hogy mi fog történni, mégis imádjuk őket. Az igazi baj ezzel a filmmel, hogy egyszerűen nem látom, hogy ezt kinek szánták. A történet és a mondanivaló olyan gyermeteg, mint egy 7 éveseknek szánt rajzfilm, ellenben baromi trágár és alpári az egész, így joggal kapott 16-os karikát a film. Nehezen hiszem, hogy ez a fajta humor 16 fölött annyira elszórakoztatna bárkit is, alatta meg nem igazán nézetném meg senkivel, ahogy egy tanár azt ordítja egy gimnazistának, hogy ne legyen már ekkora kurva (egyébként ezt senkivel se nézetném meg).
Azt pedig különösen károsnak, és ijesztőnek tartom, hogy a film végén úgy oldják fel a konfliktust, hogy a rivális iskola tanára ne jelentse a Tanár úr bűnöző múltját otthon, hogy amíg ki van ütve kikötözik egy asztalhoz és a Tanár úr kompromittáló képeket készít arról ahogy két gimnazista lány az osztályából félreérthetetlen helyzetekben pózol vele.
Megmagyarázhatatlan módon mindig meg lehetett venni kilóra egy kis káromkodással, ha az olyasvalakitől jött, akitől normális esetben nem várná az ember (tanárokra ez kiemelten igaz), de ez azért 110 percen keresztül még nekem se képes eladni egy filmet. Nem mondom, hogy nem lehet rajta néha elmosolyogni, de ezt is semlegesítik azzal, hogy indokolatlanul elnyújtják az egészet. Mindazonáltal semmivel se rosszabb, mint a hasonló amerikai verziók, de érdemes lett volna megnézni a készítőknek pár Bad Education részt, amiben Jack Whitehall már évek óta hoz ki hasonló alapszituból valami sokkal szerethetőbbet és viccesebbet, pedig aztán az se a humor magasiskolája.
Ja amúgy egy jó poén volt, amikor az egyik csaj a vlogjában beszámol a napjáról, és megemlíti, hogy mennyire jó volt találkoztak egy csomó „vágott szeművel”, de nekik nem szabad így hívni őket, „mert régen nácik voltunk.” De most ezt el is lőttem nektek. Fack!
