A Slam Poetry bizonyára sokatok számára nem ismeretlen fogalom, hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, mióta megjelent 2006-ban.
A Slam Poetry legelőször a ’80-as évek közepén jelent meg mint önálló előadói műfaj, a spoken word versengő formájaként. A feltalálója és kezdeményezője, Marc Kelly Smith amerikai költő volt. Modern költészeti stílusként lehet a slamet meghatározni, más, mint a hagyományos költészet. Nincs előzetes forgatókönyve, aktuális témákról szól, hétköznapi emberektől hétköznapi embereknek. Ez egy szabad, kötetlen költészeti forma, talán így lehetne legkönnyebben meghatározni, hogy aki ismeri, hogy milyen is a slam, az azonnal tudni fogja miről van szó. De talán nem is kell meghatározni.
Két fiatal, ELTE-s költővel beszélgettünk a Slam Poetryről, a hazai lehetőségekről és a kortárs költészetről.
Kele Dóri, aki a III. Egyéni Slam Poetry Országos Bajnokság döntőse volt, és az Instavers alapítója. Korábbi interjúnkat a projektről itt ovashatjátok. Kemény Zsófi a magyar slam szcéna ismert szereplője, többszörös döntős az OB-n, több díjat is szerzett magyar slam versenyeket, és 2014-ben jelent meg első regénye, Én még sosem címmel, amiben szintén szó esik a slamről.
Írás a színpadon
Zsófi szerint a slamnek van némi mozgalmi jellege. “A slam egy többjelentésű szó. Egyszerre jelenti a szöveget magát, a műfajt, a slam-esteket, a slam-közösséget és a szubkultúrát. A slammerek szívesen gondolnak arra, hogy amit művelnek, annak van egyfajta pozitív és követendő hatása, vagyis hogy a hatásukra sokan (főleg fiatalok) maguk is elkezdenek slammelni. Aki pedig írni kezd, az előbb-utóbb olvasni is fog. Vagy legalább gondolkodni.” Mivel más a slam, mint a hagyományos költészet, ezért máshogy is kell hozzáállni, más eszközökkel is dolgozik az ember. “A slamben van egy csipet színház, egy csipet stand-up, sőt egy csipet rap is. Kiállni, és elmondani, hogy mi bánt, mi foglalkoztat, mit gondolsz vagy hogy vagy ma—az nagyon nagyon jó érzés. Adrenalin és remegés” – írta körül Dóri
Ha már volt szerencsétek ellátogatni egy slam-estre, akkor észrevehettétek, hogy számos témával foglalkoznak a slammerek, mikor a színpadon adják elő produkciójukat. Akár társadalmi problémák, politika is lehet a központban, vagy bármi humoros, mondhatjuk, hogy a témák tárháza végtelen. Erről Zsófi így vélekedett: “A slam bármiről szólhat. A lényege viszont, hogy az ember, aki elmondja közönség előtt, maga írja meg a szövegét. Vagyis arról szól, amiről a slammer szólni akar. Érzelmek, indulatok, személyes történetek és közérzet. Vagyis nagyjából ugyanarról szól mint az összes többi művészet, és ugyanonnan érkezik az ihlet is. A játék kedvéért azért időnként vannak tematikus versenyek is, amikor egy-egy megadott témára írjuk a slamet, de nagyon szabadon kezelhetjük, tehát a téma csak a gondolkodás kiindulópontjának számít.”
Népnevelés és identitás
“Mindig azért tevékenykedtem, hogy feladatot adjak magamnak, hogy újabb próbatételek elé álljak. Ezt szeretem az egészben, hogy dolgozik az agyam, gondolkodom, ötletelek, nagy részét kidobom, és a maradékból összegyúrok valamit, ami engem foglalkoztat.” Mondta Dóri a kérdésünkre, miért foglalkozik a slammel. “Azt hiszem, hogy Mavrák Kata Hugee [a SPB háziasszonya] mondta, hogy a slam népnevelés is. Jó azt érezni egy-egy elhangzott szöveg után, hogy a generációm rendelkezik kellő érzelmi intelligenciával és szociális érzékenységgel, változni és változtatni szeretnénk, nem homokba dugott fejjel várjuk a végét.” Zsófinak viszont az identitását adja a slam: “Ha ezt személyes kérdésként válaszolom meg, akkor kábé az identitásomat. Egy kifejezetten introvertált gimnazistából egy pillanat alatt lettem a pesti underground kultúra egyik nagyon pörgős életet élő tagja. Minden napom a slamről (is) szól: vagy írok, vagy készülök, vagy fellépek, vagy utazom (vagy mindezt egyszerre). És persze legtöbbször nem egyedül, hanem a barátaimmal. Büszke vagyok, hogy mennyi tehetséges és lelkes ember vesz körül.”
Lehet, hogy a Slam Poetry lesz az új, modern hagyományos költészet? Mindenesetre a versenyek, SPB-k zajlanak, az új, tehetséges slammerek pedig folyamatosan születnek.
Magyar Slamtörténet
A hazai slam története 2006 februárjára nyúlik vissza, amikor is a budapesti Műcsarnokban megrendezték a Budapest Slam elnevezésű rendezvényt. Egy évvel az első Budapest Slam után, már jött is a második, itt már két nemzetközi vendég is jelen volt. 2008 januárjától pedig pár lelkes slam-rajongó elkezdett havi rendszerességgel Slam Poetry esteket szervezni egy budapesti étterem pincehelységében. Ezzel megalakult Slam Poetry Budapest (SPB), mely az előző két évre alapozva, minden alkalommal egy új témát adott, ás újításként 10 szavas versenyt is rendeztek, az Open Mic keretében pedig bárki mikrofont ragadhatott, és előadhatta saját irományát.
Az idő múlásával egyre nagyobb teret nyert maga a Slam Poetry. 2009-ben Berlinben rendezték meg az első Slam Napokat, ahol számos ország képviseltette magát, köztük hazánk is. 2012-ben került először megrendezésre az I. Országos Slam Poetry Bajnokság, a rendezvény győztese, Süveg Márk “Saiid” képviselte Magyarországot Antwerpenben, a European Slampionship elnevezésű rendezvényen. Ezt követte 2013-ban hazánkban, az I. Országos Team Slam Bajnokság. A másodikra már 150 versenyző jelentkezett, ez is jelezte, hogy kis hazánkban is egyre népszerűbb a Slam Poetry, és nem csak Budapesten, hanem szerte Magyarország más nagyvárosaiban is.
Forrás: slampoetry.hu
Fotó: szolnokinaplo.hu
