Április 13-tól a Budaörsi Napokon fesztiválhangulat volt a Kőrösi Csoma Sándor Kollégiumban – fűben heverés, játékok, tánc, koncertek.
Hétfőn kiderült, hogy a „civil falu”, azaz a hat kiállított sátor nem bírja a szelet, berendezni sincs értelme játékos feladatokkal, mert lehet, hogy zuhogni fog, úgyhogy ez a program mára ugrott – csak a fesztivál végén derült ki, hogy az egész hétre.
A BEAC sportnap ötkor kezdődik, a szobám ablakából látom az aerobikon és a crosstrainingen küzdőket, hozzájuk nem csatlakozom, és a rekeszmászást is kipróbáltam tavaly, de a rúdhoz lenézek, miután a barátaimat is elráncigálom nézőknek (bár annyira nem kellett sokat unszolni őket). A rúdtáncoktató bemutatót tart, megtapsolják, szerintem táncolt is korábban valamit, aztán én improvizálok egy koreográfiát – engem még jobban megtapsolnak, pirulok.
Kicsit nagy a fejetlenség, senki sem tudja, hogy a BN egyik fontos része, a kollégiumi klubok közti verseny részei mikor is lesznek, aztán az esti The Mighty HLB & Tenacious Zi koncert közben a klubok képviselői, a jelöltek eléneklik az Egyszerű dalt – vannak köztük például kalózjelmezesek, kőműveslányok és egy medve is. Természetesen közepesen vállalható. Hajnalig fenn vagyok, de nem a partin: szerdán szakdolgozat-leadás.
Kedden a koliban kincskeresés a program, szobatársamék meg is találják az állomásokon végighaladva, a feladatokat teljesítve – én közben vágyakozom a szobából kifelé. Az este a versengő klubok által készített színdarabokat azért megnézem – fájdalmas szóviccek, furcsa jelmezek, sorozatokra való utalások a visszatérő jelenségek a színdarabokban. Az esti Bérczesi Robi-koncert nekem csak vágyálom, de éjjel látom a Facebookon, hogy egy másik szakdolgozó lánynak biztató üzenetet adott egy sárga cetlin: a hajnalig tartó szakdolgozáshoz erőt ad még nekem is.
A szerda tanulsága számomra nagyjából annyi, hogy a The Biebers nevű együttes nem poénból választotta a nevét – de az aznap bemutatott klubos színdarabok jól sikerültek, a miénk próbáján még ott vagyok, de az előadásról lecsúszok, verem a falba a fejem.
Csütörtökön bepótolom az egész hetet, ejtőzöm az udvaron a füvön, beszélgetek, a koncerteken táncolok, a Kaukázuson éneklek is, szavazok is: Kardos-Horváth Janó ugyanis bevallja, a setlistet elhagyták, így az lesz, amit a közönség bekiabál, és amit el is tudnak játszani. Mondjuk a Gyűrűzött madarat leszavazza, állítólag nem illik ide, de van Lift, Pingvin és Agyhalál is, meg az összes nagy sláger. Előtte és utána előkerül egy kis gyomorkeserű, egy-két fröccs, üveg pálinka is elfogy – a hírek szerint egyesek ezért hagyják ki az eredményhirdetést, ahol kiderül, a kalóznak beöltözöttek nyertek. Elkezdenek terjedni a pletykák, mennyibe került a profi jelmezük, és különböző teóriák születnek arra is, hogy a koli előtti ledes hirdetőtáblára hogyan tetették ki a csapatuk hirdetését (meghackelték vagy fizettek érte, ez a kérdés). Aztán buli vagy pihenés késő éjszakáig vagy reggelig, attól függ, ki hogy bírja. Én mindenesetre örülök, hogy nincs pénteken órám.
Képgalériák: sportnap, hétfő este, szerda, csütörtök.
Kép: elteonline.hu
