Titok nélkül nincs művészet

November 9-én nyílt meg az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar művésztanárainak kiállítása a Jókai Klubban, melynek ez alkalommal egyik fő célkitűzése, hogy szélesebb körben bemutassa alkotás és oktatás kettősségét és a vizuális nevelés magas színvonalát.

Textilművészet, grafika, kerámiaművészet, festészet, bábművészet a kiállított művek műfaja és anyaghasználata sokféle, mégis érezhető egy közös pont. Nem csak a szakmai tudás, a kreativitás, a gondolatgazdagság vagy a vizuális nevelés iránti elhivatottság, annál finomabb ez a valami, ami Ottlik Géza megfogalmazásával élve azt az érzést kelti a befogadóban, hogy „az érzékelésen túli, időn kívüli, nagyobb valóság terében azonban folytonosan összefüggünk egymással valahol”…

„Titok nélkül nincs művészet.” Esterházy Péter ezen, a művészet és a művészeti alkotás esszenciájának misztériumáról szóló soraival nyitotta meg a kiállítást Dr. Demeter Katalin, a Kar dékánhelyettese. „A művészet legfőképp szabad akar lenni. Ez nem jelenti azt, hogy mindent akar és akarhat; az öncenzúra a művészet leglényegéhez tartozik. Öncenzúrán most nem azt a pusztító és bornírt processzust értem, amit gyakorolunk; szerte a világon, hol politikai, hol gazdasági kényszerek miatt – hanem azt az ősi tiltást, hogy van egy olyan terrénum, ahová nem szabad belépni, hogy van Megnevezhetetlen, hogy van Titok.

Ennek a Megnevezhetetlennek kétségtelenül mindenki számára látható és érezhető a jelenléte a kiállításon a megnyitón elhangzott méltatások minden mondata ennek a titoknak a létezését próbálta szavakkal, idézetekkel kifejezni az alkotásokban és az alkotások összhangjában.  A művek a tanár-diák viszonyról, a jó oktatásról és nevelésről, a művészeti szenzibilitás kifejlesztésének mikéntjéről is gondolkodtatnak. Botos Eszter művészettörténész egy csodálatos kaleidoszkóphoz hasonlította a művek egységét: új és új színek és jelentések összekapcsolódó egymásutánjába, izgalmas kavarodásába kerülhet a látogató.

Gécziné Laskai Judit különleges mintájú, életvirágot vagy életfát ábrázoló pinceablakokról készült fotói a jelképek világába vezetik a befogadót. Freud az álmokban megjelenő házat az emberi psziché kifejeződésének tartotta: míg a padlás a racionalitást, az észt, a legalsó szint, a pince a tudatalattit, az ösztönvilágot jelenítheti meg. Ebben az értelmezésben Freud a nyílásoknak is fontos szerepet tulajdonít. A fotós képeinek segítségével, belekerülve ebbe a szimbólumrendszerbe értelmezhetjük, fogadhatjuk be ezeknek a „beszédes”, két állapot közti átmenetet szimbolizáló, életfával díszített ablakoknak a képét.

Vastag Ágnes majdnem egy méter átmérőjű, kör alakú gobelinje valamiféle teremtést, körforgást, egy központból, egy egységből való áramlást ábrázol, szélén a következő felirat fut: „Az angyalok, a lelkek, az álmok és a vágyak a mennyben teremnek.” Az ősiség, a mitológia is feltűnik, például Bakos Tamás Ikarusz a fűben című alkotásában, Varga Gábor Mikrokozmosz című képe pedig lágyság és pontosság, forma és harmónia megnyilvánulásával vonzza magához a befogadót.

A kiállítás egy különleges egység, melyet áthat a Kar egykori nagy tiszteletben álló tanárának és a Felsőoktatási Vizuális Nevelési kollégium alapítójának, Bálványos Hubának őszinte, sablonoktól mentes, az érzékenység és a gondolkodás fejlesztésére törekvő szemlélete. „Nemcsak a tett, a beszéd – a nézés is cselekvés. Aki csak azt festi a világról, amit lát belőle, s azt nem, amit tud róla, meghamisítja a dolgokat, s az érvénytelenség csöndes pusztítását készíti elő.” (Csoóri Sándor) Az alkotások november 30-ig tekinthetőek meg a Jókai Klubban.

Fotó: Száraz Dénes