Apokrif a Rohamban

A vártnál nagyobb tömeget csábított a helyszínre, a várhatóhoz képest enyhe késéssel megjelenő nyári Apokrif szám szeptember 12-én megrendezett bemutatója.

A meglepően nagy létszám ellenben várhatóan magas hőmérsékletet és páratartalmat eredményezett a RoHAM Bár apró földszinti helyiségében, szerencsére azonban a klíma volt az egyetlen kellemetlen tényező ezen az estén.

Az est házigazdája és motorja a folyóirat főszerkesztője, Nyerges Gábor Ádám volt, aki az est folyamán öt szerzőt faggatott eddigi pályájukról és jelenlegi terveikről. Mindegyik megszólított alkotó felolvasott egy vagy több írást, volt, aki a friss lapszámban megjelent alkotásaiból válogatott az estére, de akadt olyan is, aki még a lapszámnál is frissebb írásokat hozott.

A szerzők sorát Sós Dóra nyitotta, aki prózával és verssel egyaránt jelen van a fiatal irodalmi körökben, és jelenleg egy verseskötet összeállításának első lépéseinél tart. Egy hosszabb verset hozott erre az alkalomra és nyilvános kézfeltartásos szavazás útján a közönség a költemény második felét szavazta meg a felolvasásra. A mű a közismert és közfelháborodást keltő Natascha Kampusch-ügyet boncolja és sűríti, miközben a székhez szorítja a hallgatóságot. Bennem felmerült a kérdés, vajon eleve a téma teszi vagy maga az írás.

Gál Soma egy, az aktuális számban közölt novelláját, Az aranyfácán tollait osztotta meg velünk, kissé lámpalázasan, és ennek következtében már-már hadarva. A szöveg a hrabali világgal és magával Hraballal is játszik, de ez valójában felvezetés csupán a szöveg végi leleplező csattanóhoz.

Az első blokk utolsó felolvasója a miskolci Műúttal is kapcsolatban álló Borda Réka volt, aki három rövidebb írással okozott kellemes élményeket az addigra kissé már megfáradt közönségnek. Nagyon könnyed, de semmiképp nem súlytalan sorokat hallhattunk tőle, miközben felolvasta Hívásátirányítás, Utolsó vacsora és Vasalás című verseit. Kíváncsian várom, mit hallhatok, olvashatok tőle legközelebb.

A három felolvasást egy három dalból álló zenei intermezzo követte, melyet az egy billentyű – egy ének összetételű alkalmi formáció adott elő, akiket minden bizonnyal nem Zombori Duónak hívtak, s annyit tudtunk meg róluk, hogy a szintetizátornál Novai Gábor ült, míg a kellemes énekhangot Csordás Zita adta.

A körülbelül húsz perces szünetet követően, már kissé megfogyatkozott létszámmal tértek vissza a nézők, de ez is elég volt ahhoz, hogy szabad szék csupán elvétve maradjon a teremben. A második blokk első, és így az este utolsó előtti felolvasója Falvai Mátyás volt, aki készülő tematikus novelláskötetéről beszélt, melynek középpontjában az egész életet végigkövető „konstans szorongáshalmazt” szeretné megragadni egy fiú életén keresztül, gyermekkorától fiatal felnőtté, férfivá éréséig. A felolvasás kapcsán ebből a ciklusból kaptunk ízelítőt, méghozzá a Rendetlenkedtél című kamaszkori erotikával és vallási prűdséggel humorizáló novellán keresztül. Az alkotás hatalmas közönségsikerrel járt, a szerzőnek többször meg is kellett állnia a felolvasásban, hogy a közönség kikacaghassa, szinte kivisíthassa magát. Nem vitatom el a novella értékét, hiszen nagyon jól megírt és jól adagolt humorral operál, annak indokoltságát azonban már elvitatnám a közönségtől, hogy a néha felhangzó impotens szón válogatás nélkül röhögni tetszett. Lehet ez az én sótlanságom korlátoltsága, ez esetben mea culpa: lépjünk tovább.

Ahogy azt mindig mindenki mondja és írja: és utoljára – de nem utolsósorban – Evellei Kata lépett a színpadra, hogy felolvasson teljesen friss verseiből nyolcat, melyek közül az Éhség és a Boríték című írásokat emelném ki, ezek legjobb tudomásom szerint még nem olvashatóak sehol, de remélhetőleg helyet kapnak az előkészületi fázisban lévő kötetben.

Az estet a közönség unszolására a nem Zombori Duó zárta Peggy Lee I’m a woman című dalának feldolgozásával, majd egyfelől a szétszéledés, másfelől az ottmaradás, iszogatás, vitatkozás, gratulálás, annak rendje s módja szerint.

Szöveg: Margl Ferenc
Fotó: Molnár Fruzsina