Augusztus 12-e gyászos nap a szigetlakók számára. Aznap éjjel ugyanis hivatalosan véget ér hőn imádott fesztiválunk, ám előtte még annyi fantasztikus fellépőt zúdítanak ránk az égiek (vagy legalábbis a szervezők), hogy képtelenség szívszakadás nélkül választani.
A fesztiválok utolsó napja mindig különlegesebb, mint a többi: rendszerint kint van a megtelt tábla, megkétszereződik a tömeg, a megfáradt sátorlakók is előmerészkednek még egy utolsó hajrára leamortizált hajlékukból, a sör mintha finomabb lenne, a reggel meg még olyan távol. A szervezők is tudják és érzik ezt, ezért találhatjuk magunkat abban a rettenetes helyzetben, hogy nem tudunk választani a fellépők közül. Az még a jobbik eset, ha egymást érik a jobbnál jobb koncertek, ám akkor kezdjük csak a körmünket rágni, ha kedvenceink egy időben lépnek fel, más-más színpadon.
Ahogy az idei Sziget utolsó napjának programját nézegetem, máris ebben a patthelyzetben érzem magam: ha négyfelé osztódnék is kevés lenne. Kellene legalább egy énem a Nagyszínpad elé, egy másik a Világzenei Nagyszínpadhoz, a többit meg szétszórnám valahol az A38 és az Aréna között félúton. Meg kell bolondulni, mit lehet tenni?
Ekkor jön a kegyetlen rangsorolás és az érvek felállítása: őt már évek óta várom, őt még sosem láttam, az ő dalait hallgatva vesztettem el a szüzességem, ő adott erőt egy csalódás után, vagy egyszerűen csak ő kell ahhoz, hogy teljesen megőrüljek. Nem egyszerű, de muszáj választani.
Van miből. A Nagyszínpadon már délután három órakor elkezdi a zúzást a The Subways, hogy aztán a mindig mókás Paolo Nutini dobogtassa meg a romantikus fiúk-lányok pici szívét. Hattól a Mando Diao esik szerelembe a kedvenc dalunkkal, este fél tíztől pedig a The Killers mutatja meg nekünk, hogy miért is ők kerültek a legelőkelőbb helyre és időre idén. A másik, a Világzenei Nagyszínpad előtt ácsorgó énünk sem fog unatkozni, neki a Rotfront – Leningrad – Goran Bregovic kombó húzza a talp alá valót délutántól késő estig és ugyan ne igyunk előre a medve bőrére, nem hiszem, hogy csalódni fog. A harmadikról nem is beszélve, aki valahol a The Ting Tings, Yonderboi és a Magnetic Man között félúton fogja kilehelni a lelkét.
Ja és hogy akkor még a magyar fellépőket, a buli teraszokat, civil sátrakat és a mulatságokat meg sem említettük?! Na, jó. Egy napba ennyi mindent belesűríteni úgysem lehet. Azért én mégis javasolnám mindenkinek, aki lesz olyan szerencsés, hogy augusztus 12-én, a Hajógyári Szigeten tartózkodik majd. De azoknak persze mondanom sem kell…
A kép forrása: http://www.thekillersmusic.com
