Az ELTE TÓK-on működő Proscenion Drámaszínpad első mesejátéka, Csukás István Ágacskája néhány hete megkezdte gyermekhódító útját a budapesti általános iskolákban. Interjú a szereplőkkel.
Egy hónappal ezelőtt volt az Ágacska eddigi legnagyobb előadása az ELTE Gyakorló Általános Iskola tanulói előtt. Milyen élmény volt számotokra több mint 130 gyerek előtt játszani?
Vámosi Ákos (A festő): Teltházzal zajlott az előadás. Be kellett hozni szőnyegeket a színpad és a székek közti térre, hogy oda is ülhessenek a gyerekek. Ekkora közösség előtt még sosem játszottunk, és a gyerekek egy pisszenés nélkül hallgatták végig a darabot.
Leidinger Dömötör (Berci Béka): Tényleg rengetegen voltak, és szerintem nagyon élvezték. Az előadás után a gyerekek megismertek minket, és köszöngettek nekünk, hogy „ez volt a Dani kacsa meg a Berci béka”.
Kerezsi Anna (Ágacska): Szenzációs volt, minden szavunkat lesték, és még azon is nevettek, ami nekünk talán nem is olyan vicces. Folyamatosan nevettek. Már az elején, mikor elkezdődött a festő monológja, és meghallottam az első kacajokat, teljesen felspannolódtam.
Miben más a gyerekközönség a felnőtt közönséghez képest?
Csorvási Tamás (Dani Kacsa): A gyerekek sokkal őszintébb közönség. Amikor nem tetszett nekik az előadás, mert mi sem voltunk jó passzban, kimutatták: elbújtak vagy nem figyeltek oda. A Kölcsönlakásban – ami egy felnőtt darab –, szintén játszottam, és az a tapasztalatom, hogy a felnőttek nem mindig mutatják ki, hogy mit gondolnak. Például ha kevesen vannak, félnek nevetni. Hiába voltak a darabban borzasztóan jó poénok, 80-100 fő kellett ahhoz, hogy élvezetes lehessen.
Horváth Eszter (Pösze Egér): Nekem a Kölcsönlakásban egész kis szerepem volt, de érzem, hogy nekem a gyerekdarab jött be. Nagyon megfogott az egyszerűsége, a nyíltsága, és a gyerekközönség őszintesége. A színészeket is feszélyezi, ha azt érzik, hogy visszafogottság van a levegőben. A gyerek viszont, ha örül, akkor felszabadultan örül. Fantasztikus érzés volt, mikor meg kellet állni az Ágacskában, és megvárni, hogy lecsengjen a nevetés.
A darab ajánlójában az szerepel, hogy felnőtteket is vártok a darabra. Meg tudja szólítani a felnőtteket az Ágacska, élvezetes tud lenni a számukra is?
Vámosi Ákos: Az Ágacska arra hívja fel a figyelmet, hogy mindenki különböző és mindenkinek vannak hibái, de ettől függetlenül megtalálhatja a saját útját és a közösségét. Találd meg önmagad, és tudj mit kezdeni ezzel a szereppel a világban. Találj barátokat és lépj előre. Szerintem ez a mondanivaló a felnőtteknek is szól – de az biztos, hogy az Ágacskában mindez gyerekeknek szóló körítéssel van előadva. Néha idétlennek hathat egy-egy jelenet, de akár egy felnőtt is jól szórakozhat rajta.
Sipos Gyuszi (Berci Béka): A darab olyan tulajdonságokat jelenít meg, amik a gyerekeket zavarják önmagukban. Az Ágacska elhiteti a nézővel, hogy ezek nem akkora problémák, hogy megakadályozzanak az utadon, és van rájuk megoldás. A felnőttek számára az lehet a legfőbb mondanivaló, hogy rá kell jönniük: a gyerekek még tőlük várják választ, így aztán megoldássá kell válniuk.
Máshogy kell játszani a gyerekeknek, mint a felnőtteknek?
Stampfel Krisztina (Ágacska): Nagyon máshogy. A gyerekek szerintem azt élvezik, ha nagyok és látványosak a gesztusok, a szerepeknek nem kell annyira valósághűnek lenniük.
Vámosi Ákos: Valamilyen szinten túl kell játszani. Olyanok a szerepek, mint a rajzfilmfigurák: ki vannak hangsúlyozva bennük bizonyos jellemzők.
Sipos Gyuszi: A gyerekdarab „sarokra van játszva”, össze vannak válogatva azok a tulajdonságok, amik tényleg már-már irreális karaktert hoznak létre a végére. De szerintem nem szabad túljátszani, mert abban a pillanatban már nem hihető. A darabnak, ha leegyszerűsítve is, de modelleznie kell az életet, és olyan mondanivalót kell adnia, amit a gyerek a hétköznapjaiba is be tud építeni. Nem egyszerű.
Hogy alakul az Ágacska karrierje a közeljövőben?
Kati Gábor (társulatvezető): Jövő héten három fellépésünk lesz, többek között az első külső fellépésünk kétszáz gyerkőc előtt, és a későbbiekben is egyre több iskolába szeretnénk elvinni az előadást. Január-február tájékán három színdarabbal jelentkeztünk a Komédia Éve 2012 nevű pályázatra, köztük van az Ágacska is. Bikal városába fogjuk levinni, egy középkori élménybirtok színháztermébe. Ha ez most jól sikerül, akkor olyan lehetőségeket kaphatunk, amik talán új utakat nyithatnak meg előttünk.
Sosem éreztétek, hogy gyerekdarabban játszani „nem menő”? Hogy nincs akkora presztízsértéke, mint mondjuk egy drámai alakításnak?
Horváth Eszter: Ha korábban ezt is gondoltuk, ez most megdőlt. Azok az élmények, amiket átéltünk, és azok a kihívások, amik előttünk voltak bizonyították, hogy ez egy komoly munka.
Sipos Gyuszi: Ha színészként át akarsz adni valamit, akkor a gyerekeknél jobb közönség nincsen. Ők még aktív befogadók. Nincs még bennük az a rengeteg gondolat, ezért intenzíven, élményszerűen át tudják élni az egészet.
A következő előadást a Malomudvarban láthatod, május 26-án, szombaton délután 15 órától, az Egyetemi Színházi Napok rendezvénysorozat keretein belül.
Fotó: Kelemen Ádám
