A LEN harmadik napjának koncertpalettáját ékesítő, immár tizenegy éves múltra visszatekintő, veszprémi illetőségű Hősök egyik szívével-lelkével, a végtelenül közvetlen és közlékeny Ecküvel, azaz Baranyai Dániellel beszélgettünk a fellépésük előtt.
Az első kérdés nem túlzottan provokatív: hogy érzitek magatokat a LEN-en?
Amikor megláttam, hogy fesztiváljellege van az egésznek, nagyon megtetszett, főleg, hogy a helyszín is ismerős volt, hiszen már jártunk itt novemberben az ELTE Gólyabálon, illetve korábban a BME Egyetemi Napokon. Jó idő van, jók a kaják, fröccsből sincs hiány, két színpadról szól a zene, tehát ha újra egyetemista lehetnék, nagyon élvezném, hogy van egy hacacáré, ahol még utoljára elhajthatom az agyamat a ZH-k és a vizsgaidőszak előtt.
Amióta felbukkantatok a zenei színtéren, nem sokat tétlenkedtek, mindig van valami mondanivalótok. Milyen forrásokból merítitek az inspirációt?
A zenélés mellett mindnyájunknak van polgári melója – Mentha porcelánfestő, Brash fogtechnikus, én rendezvényszervezéssel és újságírással foglalkoztam évekig -, így nagyon sok impulzus ér minket. A rengeteg fellépésből, felkérésből adódóan idén talán lassabban születnek meg a számok, bár így is van már 3-4 új dalunk, és márciusban egy Animal Cannibals-átdolgozással is előálltunk. Ami az inspirációt illeti, azt az utazásokból, a koncertekből, a beszélgetésekből, a jó kérdésekből és az újonnan megismert emberekből nyerjük. Sokrétű a brigád, így jó dolgok vannak születőben.
Van bennetek egyfajta küldetéstudat, tehát hisztek abban, hogy a dalaitok változást indukálhatnak – ha a társadalomban nem is, legalább az egyénben?
Számunkra nagyon fontos a közönség visszacsatolása, és szerencsére elég sok olyan levelet kapunk, amiben különböző emberek arról számolnak be, hogy valamelyik dalunk pozitív irányba terelte a gondolkodásmódjukat, esetleg egy adott dal átsegítette őket egy nehezebb időszakon. Szeretem a mélyebb jelentéssel bíró szövegeket, bár nem mindig vagyok megfelelő passzban ahhoz, hogy ilyeneket írjak, de ha egyszer elkapom a fonalat, akkor simán megy minden, és marhára élvezem – a visszajelzések alapján a közönség is, tehát hiszek abban, hogy a dalaink bizonyos esetekben változást indukálhatnak.
Szerinted lehet különbséget tenni a költészet és a rap között?
Abszolút, bár a kettő egyúttal össze is mosódott, erre kiváló példa az Akkezdet Phiai, akik a slam poetry-ben is az élmezőnyhöz tartoznak, és a szövegeik tömve vannak allegóriákkal, metaforákkal, bújtatott költői képekkel. Mi valamivel kevesebb költői képpel dolgozunk, persze a súlyosabb daloknál ugyanúgy szemezgetünk a költészet eszköztárából. A rap és a költészet esetében a közös kapocs a nyelv, a szókészlet, mindkettő ugyanabból a változatos, egyedi, szabadon csűrhető-csavarható, határtalan expresszivitású alapanyagból dolgozik.
Mit terveztek az idei nyárra?
Fesztiválozunk, utazunk, dolgozunk az új dalokon, nyár végén pedig a Városligetben, az Offline Sports Gamesen lesz egy nagykoncertünk. Valami meghökkentő újdonsággal is elő szeretnénk állni – valószínűleg egy szokatlan koncerthelyszínnel, de folyamatosan agyalunk azon, hogy merre tovább. Néha jó lenne kicsit pihenni, kicsit kiszállni a mókuskerékből, de imádunk rappelni, és ez mindenért kárpótol.
Fotó: Száraz Dénes
