Csakis Funk: “csak lazán és őszintén!”

„A zenekar 2009. március 18-án alakult Budapesten azzal a nem titkolt szándékkal, hogy zenéljen” – indítja nemes egyszerűséggel bemutatkozását a Csakis Funk együttes hivatalos honlapján. Miben különbözik mégis a többi zenekartól? Mi az a plusz, ami hozzásegítette az ELTE tehetségkutató versenyén elért II. helyezéshez?

Az – alapvetően rock és funk stílust képviselő – együttes basszusgitárosával, Huszár Ferenccel beszélgettem a feltörekvő zenekarok alakulásának bonyodalmairól, és az ismertté válás nehézségeiről.

Számos zenekarhoz hasonlóan ti is dobos-hiánnyal küzdötök. Mi ennek az oka?

Sajnos nincs olyan szinten a hazai dobos állomány, amit a jó zenekarok elvárnak. Itthon kevés dobos van, aki koncerten és stúdióban egyaránt megállja a helyét. Egy felvételnél könnyen felmerülnek olyan problémák, hogy nem jó a lábdob vagy a pergő. Ezek aprónak tűnő dolgok, de ha az ember komolyan akar zenélni, igencsak fontosak.

Honnan jött az ötlet, hogy indultok az EZF-en?

Dávid Roli – a gitárosunk – illetve én az ELTE-re járunk. Hallottunk erről a lehetőségről, és gondoltuk, miért ne. Azóta több tehetségkutatón is megfordultunk és bátran vállaljuk ezeket. Szerintünk a szereplés nagyon fontos ahhoz, hogy megismerjen minket a közönség és a szakmai zsűri, esetleg felfigyeljenek ránk.

Mi volt a legjobb dolog a verseny során?

A zsűri pozitív kritikája, és a közönség hatalmas létszáma. Olyan sokan eljöttek, hogy nem láttam a tömeg végét – ez nagyon jó érzés volt, és jól esett a biztatásuk. Eszméletlen volt a hangulat, a közeg pedig egy mini-fesztiválra hasonlított. Nagyon jól éreztük magunkat a színpadon.

Mi volt a zsűri pozitív kritikája?

Elsősorban az fogta meg a zsűrit, hogy „egyben vagyunk” és olyan zenét játszunk, ami nem túl ismert. A metál és az alternatív vonal mellett hiányzik az, amit mi csinálunk. Emellett tetszett nekik Dávid hangja, és felajánlották, hogy szívesen meghallgatják a kislemezünket, ami a verseny után egy héttel jelent meg. Tanácsokkal láttak el bennünket, és a Compact Disco néhány tagjával is összehaverkodtunk.

Zola – tavalyi zsűri tag – szerint egy feltörekvő zenekar vagy nagyon közkedvelt, vagy nagyon egyéni stílusban tud kitűnni. Ti mit gondoltok erről?

Közkedveltek biztos nem vagyunk. Mindhárman más dolgokat szeretünk, eléggé egyéni stílusokból és különböző hangzásvilágból jöttünk. Én a 60-as, 70-es évek klasszikus rock és funky zenei világából jövök, Rolira inkább a 90-es évek, Pearl Jam és Guns N’ Roses stílusa jellemző, Dávid pedig a modern rock vonalát képviseli. A közös halmaz egyértelműen a Red Hot Chili Peppers – ami maga is stílusteremtő, egy kuriózum -, mindannyian nagyon szeretjük. Ez volt a közös pont, amin elindultunk, mert egy kezdő zenekarnak elengedhetetlen, hogy a közönség megismerje, csak saját számokkal nehéz bármit is elérni. Ennek ellenére nem akarunk tribute zenekar lenni, a saját dalainkra szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni.

Befolyásolt benneteket, hogy Magyarországon a média érezhetően elnyomja a rockot?

Ez ellen lehet harcolni. Nem az a célunk, hogy sztárzenekar legyünk, hanem hogy azt játsszuk, amit szeretünk. Ha ez másoknak is tetszik, az egy óriási érzés.

Mi az oka annak, hogy eddig csak angol nyelvű számaitok jelentek meg?

Magyar számaink is vannak, csak még nem tudtuk felvenni őket. Tény, hogy döntő többségében angol nyelvű dalszövegeket írunk. Dávid szívesebben énekel angolul, emellett azt is figyelembe vesszük, hogy, ha esetleg külföldremennénk, jobban tudnánk érvényesülni vele.

Mit tanácsolsz az idei versenyzőknek?

Mutassák meg magukat, amilyen gyakran csak tudják, mert a koncertrutin semmi mással nem pótolható. Legyenek őszinték, és csinálják azt, amit szeretnek. Szóval csak lazán és őszintén!