Három feltörekvő zenekar játszott hétfő este az Ajtósi Kollégiumban. Többedmagukkal mind ugyanazért a célért küzdenek: hogy megnyerjék az ELTE Zenekarok Fesztiválját.
Geoffrey Miller amerikai evolúciós pszichológus egyik felvetése szerint az emberi intelligencia azon megnyilvánulásai, amelyek nem szolgálják szigorúan a túlélést (például a művészetek, a humor, az ének, a zene, a tánc stb.) a nemi szelekció révén alakultak ki, mivel tény, hogy nagy szerepük van manapság is az udvarlásban. Bár nem vagyok tisztában az alábbi egyetemi zenekarok motivációival, nem is ez a fontos – lényeg, hogy megmérettetik magukat, ezúttal az ELTE Zenekarok Fesztiválja (EZF) keretein belül.
Megérkezés után a ruhatárba vezet utam, ahol első vagyok – van is nagy ujjongás. Mint később kiderült, egyedüli voltam, aki igénybe vette e szolgáltatást. A ruhatárban ülő 15 kollégista fejenként 6,66666667 forintot profitált belőlem – ez még adózás előtt is kevés. Ugyanis csupán 100 forintba kerül, ráadásul a kabát+táska kombóért nem kell duplán fizetnem – nem egy Hajógyári sziget, sehol egy miniruhában és magassarkúban vonagló, póthajas hölgyemény. A belvárosi bulikhoz szokott szemnek felüdülés e természetesség, amely körüllengi ezt a nem túl nagy, de annál barátságosabb eseményt. Nem is kapni angol nevű koktélokat, amiktől bizonyos helyeken oly sokan érzik előkelőnek magukat. Viszont van helyette sör, ráadásul kétféle. Van langyos is, hideg is – a pult alatt talán még meleg is. Rengeteg kombináció, akár összehasonlítás végett meg is kóstolhatnám az összeset – de nem szeretem a sört.
Különbözik ez a hely minden megszokottól, talán az értékalapú társadalom utolsó bástyája. A lányok smink nélkül is szépek, a ruhatárosok jót dumálnak munka közben, a vendégek mindegyike jól érzi magát, a portás néni kedves, a kidobó bácsi nem. Vagy kidobó egyáltalán? Az ajtóban áll s kopasz, így mindene megvan hozzá – mégsem lehetek biztos benne. És ha már itt tartunk, lehet, hogy mégis kedves? Nem szép dolog az előítélet.
Nem szabad elkalandozni, kezdődik a koncert. Egy órás késéssel megpengeti húrjait az első zenekar gitárosa (ők az Aga Utca All Stars), majd bele is kezdenek. A zenekar 8 fős, 7 fiúra egy lány jut, ő viszont énekel. De még miket! Van itt minden: Neoton Família, Carpe Diem, Lady Gaga, s a vége felé felcsendül Fluortól a Mizu is – hogy is reménykedhettünk, hogy kikerül a köztudatból.
Utánuk a New Wave Breaking jön, szintén nagy létszámmal, heten vannak összesen. Szintén van egy lány köztük, szintén énekel. Szintén miket! Szúnyog című számukból megtudhatjuk, mennyire szomorú dolog a szúnyogok halála – érdemes meghallgatni, garantáltan újraértékelitek a szúnyogokhoz való hozzáállásotokat.
A Finnegan’s Wake nevű, négytagú fiúzenekar zárja a sort, ugyancsak saját szerzeményekkel. A hangulat itt sem hagy alább, az egész első sor rázza magát.
Az utolsó zenekar leköszönte után a Winamp és YouTube nevű, méltán híres páros gondoskodik a rövid afterpartiról, majd a kollégium aludni tér – ki egyedül, ki a zenekarok tagjaival. Na jó, talán ott még nem tartanak.
S ki tudja, hol találkozunk legközelebb velük. Sziget Fesztivál? VOLT Fesztivál? Esetleg az EZF döntőjében, május 8-án?
