A magyar esztétika és filozófia legnagyobbjai tartottak konferenciát február 16-17-e között az ELTE Bölcsészettudományi Karán, Művészet és tömegkultúra címen.
Olyan nevek adtak elő és szóltak hozzá, vagy csak ültek a sorok között, akik puszta jelenlététől is elfelejt levegőt venni a megszeppent szabad bölcsész.Előadott többek között Heller Ágnes, Bacsó Béla vagy György Péter. És habár ez vonzerő egy konferencia számára – most talán éppen ez volt a baj.
Hiszen a tömegkultúra ma nem feltétlenül az esztétika kutatási területe: a szociológia, a médiatudomány és leginkább az angolszász kultúratudomány hagyománya tud relevánsat állítani ebben a kérdésben. Ennek ellenére az amúgy zseniális kultúraszociológus, Wessely Anna a Cultural Studies egész diszciplínáját elintézte egy cinikus mosollyal konferencia-előadása közben. Pedig nem hinném, hogy manapság Adornotól és Benjamintól kell indítani a tömegkultúra kutatását, ahogy újra és újra előcitálták őket az előadók. Habár kétségbevonhatatlan a fontosságuk, a tömegkultúra kutatása mára kinőtte magát az esztétika gyámsága alól, és fontos beemelni a legújabb hétköznapi tapasztalatainkat: a tömegmédiától a web2.0-n át akár a designig. Csak el nem hangzott példaképp: a hordozható zenelejátszók és a kalózkodások korában, amikor a véletlenszerű lejátszásnál egymás után jöhet Beethoven és akár egy Rihanna track is, nem biztos, hogy Adorno zenehallgatási típusaiból kell kiindulnunk – bár kétségtelenül megeshet, hogy visszakanyarodunk majd hozzá. Lehetséges, sőt több mint valószínű, hogy nem a legízlésesebb vödörben fogunk kutakodni, ha a tömegkultúráról akarunk beszélni, de ezzel szembe kell nézni. Megkerülhetetlen Williams hármas kultúrafelfogása egy ilyen témájú konferencián. Williams szerint a kultúra nem csak művelődés (esztétika) és nem is pusztán tradíció (antropológia): hanem „the whole way of life”. A tömegkultúra – bár mindenki egyetértett, hogy jobban szereti a populáris kultúra kifejezést – körülvesz, és állandóan szembe jön velünk. Nem zárható és kutatható a múltban, ahogy a konferencia nagy tekintélyű résztvevőinek jelentős része tette. Aminek keretén belül hallhattunk kiváló értekezést Platón a tömeghez való viszonyáról Gyenge Zoltántól (SZTE), vagy különféle megközelítéseket Walter Benjamin és Adorno klasszikusairól Olay Csabától (ELTE), Weiss Jánostól (PTE) és Kulcsár Szabó Zoltántól (ELTE). Voltak olyan címek is, amelyek az előzetesen felvázolt tematikába illeszkedtek: Wessely Anna például általános áttekintést nyújtott a téma társadalmi aspektusairól. Különösen érdekes volt, hogy új angol kutatásokra hivatkozva az ízléskultúrák és életstílusok felfogásától visszalépett a bourdieu-i osztályi meghatározottságú kultúrafogyasztáshoz. Bárány Tibor (ELTE) és Bagi Zsolt (SZTE) témája volt leginkább egy kritikai kultúrakutató elvárásaihoz illeszthető, bár György Péter (ELTE) kiváló Heimat elemzése a tömegkulturális trendek formálásáról is ide sorolható. Csak éppen a múltban. Természetesen a gondolatok klasszikusak és örökérvényűek, mégis, sajnos kissé úgy éreztem, hogy a Filozófia Intézet Bence György terme elefántcsonttoronnyá vált e két napra.
Kép forrása: http://www.flickr.com/photos/tasquah/2406108791/
