Gödörben vagyunk. Mese nincs. Az általános alany fedje az országot, az érintetteket, a nem érintetteket, a hallgatókat, a nem hallgatókat, vagy csak egyszerűen: minket. Csak a Gödör nincs a gödörben.
„A Közigazgatási Minisztérium alá tartozó Design Terminál február 1-gyel nem hosszabbította meg szerződését az UNI-CO építészirodával, a Gödör Klub tulajdonosával. A cserére csak pályázat útján kerülhetett volna sor. Pályázat nem volt. Az új működtető a Sziget fesztiválok egyik programvezetője és vendéglátása. Kilenc év sikeres működés után még a tisztességes levonulásra sem hagytak időt. A döntést nem indokolták” – dörögnek a Gödör hivatalos sajtóközleményének szigorúan szabott mondatai. Ámulok. Bizonyára valami félreértés. Bizonyára a petíció, a méltatlankodás majd lehetővé teszi, hogy az illetékesek mégse rángassák elő azt a kisbetűs paragrafust, ami egyébként biztosan tökéletesen tisztázza azt, hogy mik az okok, miért nincs pályázat, mire ez a nagy sietség, mi ennek az egész (ahol az egész legyen szabadon hagyott hely, legyen ki-ki ízlése szerint kitölthető jelentéstartomány) abszurditásba hajló tragikomédiának az oka, azon túl, hogy nyilvánvalóan már nem a Gödörben kell várnunk Godot-t.
Igazából ehhez nem akarok hozzáfűzni semmit. (Itt reked meg a cikk, az írás maga, ami mint tudjuk, mossa kicsi kezeit.) De nem is az akarásról van szó. Hanem arról, hogy lehet-e akarni bármit is szólni? (Természetesen lehet, mármint szabad, ne gondoljunk a sorok közé semmit, ami természetesen nincs.) Tehát szigorítsam a mondottakat, pontosabban: van-e legalább annyi értelme bármit is akarni, mint várni Godot-t? (Persze miért ne lenne; minden optimistát, naivot és rendületlent biztosíthatok, meg lesz az a kisbetűs paragrafus, ámde etikus belátásból, fairplayből és jobb belátásból nem lesz előhúzva, minden szép lesz, jó lesz, sőt mi több: a legjobb.) Tehát: bár lehet, inkább nem mondanék semmit. (Ezt is mindössze kétezer karakterben, ne haragudjon rám az Olvasó.) Mert ugye nincs miről mit mondani. Nincsenek nagy ívű folyamatok; semmi paranoid félelem; főként nincsen a helyek vagy személyek körüli hirtelen változások, váltások miatt érzett kényelmetlenség, se furcsálló szemmeregetés vélt összefüggések vélése közben… Persze gödör az van. És téli szél. Egyebekről pedig semmi.
