Mi a közös egy szlavisztika BA-s, egy történelem doktoris és egy zeneművészetis hallgatóban?
Miért pont a jazz?
KZ: Tökéletes véletlen volt, igazából basszusgitárra iratkoztam be a zeneiskolába, leginkább a 70-es évek rockja érdekelt, aztán csak két hónapja jártam ide, amikor a tanárom a fülem mellé rakta a nagybőgőt, és abszolút beleszerettem az egész műfajba.
És a többiek? Ti erre születtetek?
Dani: Teljesen véletlenül betévedtem egy Benkó Dixieland koncertre, és akkor megérintett valami. Akkoriban gyakorlatilag olyan zenéket hallgattam, amire ma már nem vagyok annyira büszke, és akkor kaptam egy jazz cd-t, ami eléggé meghatározta az elkövetkező nyolc évemet.
Gyula: Én is jártam Benkó Dixieland meg Hot Jazz Band koncertekre, aztán elkezdtem megtanulni ragtime-okat a zongorán, és én azt hittem, az a jazz. Aztán elmentem a zeneiskolába, és akkor mondta Sinka Sándor (azóta fiatalon meghalt jazz-zongorista), hogy ez nem az, és játsszam helyette Bachot, ő majd megmutatja, mi a jazz. Tehát a ragtime-on meg a 10-es, 20-as évek amerikai zenéjén keresztül jutottam el ide.
Hogyan találtatok egymásra?
KZ: Beosztottak minket, aztán rájöttünk, hogy ez jó. Illetve Gyulával később kezdtünk el játszani.
És ennyire tartósnak bizonyult? Tehát barátság is lett, nem csak munkakapcsolat?
Gyula: Nem, szigorúan ellenségek és ágyasok vagyunk.
KZ: Ez az a fajta barátság, amikor néha szétrúgnánk egymást.
Nem okoz feszültséget, hogy Dani a Liszten tanul, tehát ő hivatásos lesz? A célok nem eltérőek?
Dani: Ha sikerült volna megutálnunk egymást, akkor nem hiszem, hogy ilyen sokáig együtt dolgoznánk. Az, hogy én nem az ELTE-re járok, mivel sajnos nincs jazz-tanszak, az csak annyiban befolyásolja a dolgot, hogy mostanában én húzom őket jobban, régebben meg ők húztak engem.
Gyula: Egyébként ez pont, hogy könnyebbség, hogy odajár a Dani. Mert van közöttünk egy olyan ember, akinek ez az élete, és nem kell azzal foglalkozni, hogy mikor lesz a koncert, mert ő majd megszervezi.
Miért, nektek nem ez az életetek?
Gyula: De. Ez az életem, csak több lábon kell állni.
És erre kiváló eszköz az ókori görög történelem doktori?
Gyula: Igen. Az, amikor azért kell játszani, hogy megvegyél egy kiló kenyeret, az nem olyan örömteli.
Melyiket csináljátok félig?
KZ: Részemről ingadozik.
Gyula: Nem csak egy dolgot csinálhat az ember teljes gőzzel.
Dani: Ha rokon dolgokat csinálsz, az nem megy együtt. Én például próbáltam színjátszani mellette, és az nem ment.
A zene inkább kikapcsol benneteket, mint munka lenne?
KZ: Érdekes, egyrészről kikapcsol, egy jól sikerült koncert az nagyon fel tud tölteni, ugyanakkor el is lehet benne fáradni, oda kell figyelni rendesen, legalább is a mi szintünkön még.
Dani: Furcsa, mert nekem inkább szellemileg fárasztó, fizikailag nem annyira. Mondjuk egy bőgősnek fizikailag is kemény.
KZ: Kezdő bőgős, tegyük hozzá.
Dani: Én a pakolásnál sokkal jobban elfáradok.
KZ: A tanárom szerint az első harminc év után már magabiztosan nyúl az ember a hangszerhez.
Ha már a koncertnél tartunk, ki a közönségetek? Az egyetemisták vevők a jazzre?
KZ: Nyilván a közönség nagy részét egyelőre még baráti társaság alkotja, részben az egyetemről, részben még a középiskolából, és Dani révén konzisok és tanszakosok is eljönnek.
Dani: Alapvetően az egyetemistára nem ez a jellemző. Én elég sok koncertre járok, és ott inkább az egyetemtől felfelé, olyan 30-35 éves korig látni embereket. De azért ott vannak az egyetemisták is, akik a kevésbé megfizethetetlen helyekre járnak. Látszik, hogy ha belépős egy hely – főleg ha magas a belépő – akkor az idősebb korosztály a közönség.
[YOUTUBE URL=”http://www.youtube.com/embed/wKjZsltSuaw”]
És mit lehet tenni a népszerűsítés érdekében?
Dani: Nagyon semmit, mert ahhoz reklám kellene, ahhoz meg pénz.
KZ: Meg a jazz eleve – legalább is itthon – nem egy olyan műfaj, amiben a pénz bármerre mozogna. Az igazán nagy nevek külföldön többé-kevésbé meg tudnak élni.
Dani: De a legnagyobb probléma, hogy nem ismerik. A jazznek nagyon sok ága van, talán a legsokoldalúbb zenei műfaj, szinte nincs olyan zenei irányzat, amivel ne keveredett volna már a klasszikus zenétől a rockon át a rapig. És ezért gyakorlatilag mindenki megtalálhatja azt az irányt, ami neki kedvező.
Gyula: Csak mi nem ezt játsszuk.
KZ: Az a legfőbb baj, hogy például a szabad zene nekem teljesen érthetetlen volt, amíg nem kezdtem el zeneelméletet tanulni, illetve nem láttam belülről, hogy működik ez az egész. Vannak olyan ágazatai, amit laikusok nem nagyon fogadnak be.
Dani: De ez attól függ, mennyire van megedződve az ember. Nekem is van olyan, amit mostanra szerettem meg öt-hat év után. De amíg a médiában ilyen dolgok nem nagyon szólnak, addig senki nem fogja a fáradtságot venni, hogy meghallgassa, hátha jó.
Gyula: Van ez a jazz rádió, ami valami haladást jelez, bár…
Dani: De legalább egy lépéssel közelebb van, aztán 100-200 év múlva már jutunk valahova.
KZ: Nem, a jazzből sosem lesz pop. Megmarad mindig is rétegzenének. A húszas években ugye, amikor még erre mulatott a jó nép, akkor még nyilván könnyebb volt, de most annyi ágazata van a zenének, amire könnyebben ráharap a publikum.
Ti milyen jazzt játszotok?
Dani: Rossz jazzt. Nem, mindenképpen modern jazzt.
Gyula: Olyan modern jazzt játszunk, amit Magyarországon a velünk egykorúak nem játszanak.
Dani: Kevéssé ismert standardeket, modernebb szerzeményeket és egy-két saját számot.
A saját számaitoknak ki a szerzője?
Gyula: Dani. Megírja, és odaadja a vázlatot.
KZ: Mi meg dolgozunk rajta.
Dani: Megmondják, mit kell benne máshogy csinálni.
Gyula: A hármunk közül ő hallgatja a legtöbb zenét, tehát őt éri a legtöbb inspiráció. Ő az, aki a legtöbbet kapja a jazztől, ezért nagyon sok zenei gondolat megfogalmazódik benne, ami bennünk még nem. Egészséges lenne napi három-négy órát zenehallgatással tölteni.
[YOUTUBE URL=”http://www.youtube.com/embed/hHtTE5SqJAs”]
Az, hogy több zenekarban játszotok, nem veszi el az időt a Skolintól?
Dani: Ha egy átlagos zenész meg akar élni, akkor olyan öt együttesben játszik. Én hatban, de hát nem lehet minden zenekarral mindig koncertet csinálni.
KZ: És ha már megélhetésről van szó, akkor nem mind jazz.
Gyula: Meg a mi zenekarunk nem olyan, amivel lehetne minden két hétben koncertezni.
Miért?
Gyula: Mert próbál annyira mély zenei gondolatokat átadni, hogy nem alkalmas rá. Engem legalábbis kifáraszt.
Ha kíváncsiak vagytok, milyen is egy ilyen koncert, gyertek a Rézangyal Bisztróba, november 11-én este 8-kor a Skolin Trio zenél: https://www.facebook.com/event.php?eid=279819438707150
Addig is hallgassátok őket MySpace-en: http://www.myspace.com/skolintrio, lájkoljátok Facebookon: https://www.facebook.com/skolintrio, és nézzétek Youtube-on. „You hate jazz? You fear jazz.”
Kocsis Andrea
ELTE Online
Fotók: Martin Wanda
