A sokfajta stílust képviselő, ám mindvégig komoly nemzetközi sikereket elérő, extravagáns brit popsztárról hallgattunk szabadegyetemi előadást a BTK-n.
Az avantgárd irodalom nyelvei és műfaji kontextusai – ezzel a címmel indult intermediális szabadegyetemi kurzus egyetemünk Bölcsészettudományi Karán. E cím elsőre talán nem tűnik lebilincselően izgalmasnak, ha azonban végigfuttatjuk tekintetünket a félévre tervezett előadások során, több érdekes témát is találhatunk magunknak.
Ezek közé tartozik például a Pécsi Tudományegyetem oktatójának, Havasréti Józsefnek előadása is, melyet David Bowie – avantgárd és posztmodern címmel tartott csütörtök este. A neves kutató – amint az a címből már sejthető – elsősorban nem kronologikusan, életrajzszerűen foglalkozott az ismert brit popsztár munkásságával; sokkal inkább Bowie művészeti újító szerepét vette górcső alá. Ez alapvetően hálás téma, hiszen a most hatvannégy éves világsztár pályafutása során számos műfajhoz kötődött – életének többek között volt rock-, diszkó- illetve soul-zenei korszaka is.
Számunkra talán meglepetésként hatott, hogy bár irodalmi jellegű kurzus keretein belül hirdették meg a témát, Havasréti József elmondása szerint Bowie nem elsősorban dalszövegeivel, hanem jóval inkább extravagánsságával, illetve az önmagáról tudatosan kialakított szupersztár-képpel előzte meg korát. Ez azonban nem csupán a semmiből feltörő zsenihez képest jelentett kulturális váltást, hanem ez Bowie pályafutásának és alkotói munkásságának egyik mondanivalója is.
Ráadásul, mint azt Bowie óta Madonna, Marilyn Manson, vagy Lady Gaga esetében is láthattuk, ez a mesterséges sztárstílus nem csupán egy lehetőség a valamilyen üzenetet közvetítő előadóművészek számára, de az egyik legeladhatóbb trenddé nőtte ki magát. Ez pedig amellett, hogy esetenként súlyos dollármilliókat jelenthet, követendő példaként szolgálhat a közeljövő feltörekvő zenészei számára is.
Mindemellett azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy David Bowie kifejezetten intellektuális tartalmú dalokat is előadott – az azonban kérdéses, hogy a dalszövegek mennyire fejezik ki a popsztár gondolatait és szándékait, és mennyire csupán egy sikeresen kialakított, mesterséges image részleteként jöttek világra. Ám épp amiatt, hogy Bowie számos stílusban alkotott, sejthető, hogy a szerzemények egy részében felbukkannak saját személyiségének pontos jegyei is.
Bár a hallgatóság – talán az előadással egy időben zajló HÖOK-demonstráció miatt – meglehetősen kevés emberből állt, ez nem befolyásolta az est hangulatát. Talán kevésbé szórakoztató végigülni egy kultúrtörténeti prezentációt, mint otthon a lejátszóba betenni az érintett zenész egyik-másik lemezét, ám függetlenül attól, hogy ki mennyire ért egyet Havasréti személyes véleményével, az aligha kérdéses, hogy akik végighallgatták az előadást, ezek után más füllel fognak David Bowie-féle dalokat hallgatni.
[YOUTUBE URL=”http://www.youtube.com/embed/E_8IXx4tsus”]
DicsukD
ELTE Online
Fotó: Száraz Dénes
