Életem legszebb 5 évét töltöttem az ELTE-n

KAP lőtte el az EFOTT startpisztolyát. Fellépése után kérdeztük a humoristát.

Az előző fellépésedet figyelve feltűnt, hogy leginkább három témából merítesz ihletet: egyrészt vannak saját sztorijaid, másrészt reflektálsz a mindenkori médiaeseményekre, harmadrészt pedig általános, hétköznapi dolgokról mesélsz. Melyiket szereted a legjobban?

Kovács András Péter: Az általánosat, ami ugyanúgy megtalálható minden párkapcsolatban, a hétköznapokban… A személyes sztorikkal az a baj, hogy nehéz olyat mondani, ami mást is megérint. Ennek ellenére a közönség a személyes sztorit veszi tőlünk a legjobb néven valamiért.

Figyelsz arra, hogy ne bántsál meg senkit?

KAP: Nem. (nevet) De igen, egyébként. A szükséges mértékben a feleségemmel is egyeztetem az anyagokat, mielőtt színpadra kerülnek. Ezek amúgy is csak ilyen nagyobb általánosságok, hiszen az ember nyilván nem ad ki intimebb részleteket a párkapcsolatából.

Itt vagytok ti, akiket már lehet a Showder Klub „nagy öregjeinek” tekinteni. Innen nézve mit gondolsz az új generációról?

KAP: Azt, hogy nagyon nehéz dolguk van. Mi már egyrészt kialakítottuk a magyar stand up comedy kereteit, másrészt pedig minket már megszeretett a közönség. Azt látom, hogy az újak akármilyen jók, tehetségesek és szeretnivalók, van a közönségnek egy véges befogadóképessége, ahány embert meg kezelni és szeretni tud. Úgyhogy tényleg nincsenek könnyű helyzetben, de én sok sikert kívánok nekik!

Egyfajta polihisztornak lehet téged nevezni: a magyar stand up comedy egyik legjelentősebb arca vagy, írtál egy könyvet, pedig alapvetően jogász vagy. Mit gondolsz, melyik vagy leginkább te?

KAP: Hát nem is tudom, mindig az, amit éppen csinálok. Ma délelőtt épp az új regényt írtam, akkor abba merültem bele teljesen. Igazából mindegyik én vagyok, élvezem, hogy ennyi dolgot csinálhatok, és nem érzem úgy, hogy egy valamire vesztegetem el az életem.

Köztudott rólad, hogy korábban egyetemen tanítottál, ám azt ott kellett hagynod, mert a diákjaid, úgymond, nem tudtak már komolyan venni. Ezt bánod?

KAP: Egyáltalán nem. Persze jó egyetemen tanítani, mert az fiatalon és jó kondiban tartja az embert – de amit most csinálok, az is.

Mivel az ELTE ÁJK-n végezted a jogot, milyen emlékeid fűződnek az ELTE-s éveidhez?

KAP: Legszebb éveimnek legszebb 5 évét töltöttem az ELTE-n – én még az a konzervatív gyerek vagyok, aki 5 év alatt végezte el az egyetemet. De nagyon élveztem! Bár tanársegédként és tanárként már megtapasztaltam, hogy az utánunk jövő generációk már nehézkesebben vettek nagyobb szövegmennyiségeket… De hát minden öreg panaszkodik, hogy „Bezzeg a mi diákéveink még nem ilyenek voltak…” Úgy tűnik, már én is beléptem ezeknek a sorába, de tudom, hogy ti is felhőtlen és boldog diákéveket éltek, úgyhogy nem is mondok semmi rosszat.

Sárai Vanda

ELTE Online

Fotó: Horváth Lilla