Európai Polgár Díjat kapott Ferge Zsuzsa, az ELTE TÁTK professor emeritusa, ennek kapcsán kérdeztük munkásságáról, terveiről.
A közelmúltban Európai Polgár Díjat kapott. Kik kaphatják meg ezt az elismerést?
Az Európai Polgár Díj olyan értékeket kíván erősíteni, mint a tolerancia, szolidaritás, a kölcsönös megértés az EU-n belül, a társadalmi integráció. Jó 50 éve az én munkám tényleg ilyen értékeket szolgál. Ám sokan vannak, akik ugyancsak ezen értékek jegyében dolgoznak, többet is tettek nálam, vagyis akik „kiérdemelték” volna e kitüntetést. Az, hogy közülük épp engem választottak egyik díjazottnak, biztos sok véletlen körülmény hatása is. De azt hiszem, ez minden díjnál, kitüntetésnél igaz.
Ön mellett Böjte Csabát is kitüntették. Ő is a gyermekszegénység elleni harcra vállalkozott az általa alapított Dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal. Mennyire ismerik egymást? Mennyire osztják meg egymással tapasztalataikat?
Személyesen sosem találkoztunk, de sok mindent tudok arról, hogy milyen fontos és áldozatos munkát végez. Talán egyszer módunk lesz egymással beszélgetni.
Miért pont ezt a pályát választotta? Mi indította el ezen az úton?
A pályámnak sok rétege van. Közgazdásznak indultam, hosszú időre statisztikus lettem, de mindig az emberek helyzete, viszonyai érdekeltek. Szerencsémre ilyesmi lett a statisztikai munkám témája is. A számok, tények egy olyan világról adtak nekem képet, amely tele volt igazságtalanságokkal. Így léptem át a szociológia, majd a szociálpolitika világába. Kutattam, tanítottam, írtam, „civil” voltam. Az utóbbi években egy elméletileg kidolgozott építmény alapjait próbáljuk kollegáimmal együtt a gyakorlatban lerakni.
Április 22-én az UNICEF nagyrabecsülésének csokrát is megkapta. Roger Moore a UNICEF nagykövete a következőket üzente a csokor mellé: “Legyen ez egy szebb világ reményének jelképe, amelyet szeretetünkkel és gondoskodásunkkal teremthetünk meg a jövő generációi számára.” Ön hogyan vélekedik erről az üzenetről?
Az előbb említett építmény egy, a gyerekszegénység elleni hosszú távú tervezet. Minden szegénység rossz, de a gyerekeké elviselhetetlen. Egy felnőttre még mondhatjuk, ha merjük, hogy megérdemelte a sorsát, miért nem tett ellene – de a gyerekek ebben az értelemben is vétlenek, ártatlanok. Ráadásul a felnőtteknél is védtelenebbek és kiszolgáltatottabbak. Egy ország jövője szempontjából kulcskérdés, hogy hogyan nőnek fel az új generációk, kap-e minden gyerek legalább valamennyi esélyt arra, hogy tisztes emberi-állampolgári életet élhessen egy őt elfogadó társadalomban.
Hogyan alakult Magyarországon az elmúlt években gyermekszegénység problémája?
Ma rosszabb a helyzet, mint amikor 5 éve elfogadta a Parlament az országos programot, majd mi elindítottuk ennek egy helyi, kistérségi alkalmazását. Az országos kötelezettségekből kevés teljesült. Aztán jöttek a válság nehezebb évei, amelyek mintegy automatikusan a legjobban mindig a szegényeknek ártanak. Ezt az automatizmust fejeli meg a kormány olyan, gazdasági kényszerrel indokolt intézkedések sorával, amelyek a következő években végzetesen rossz helyzetbe hozhatják a gyerekes családok legalább felét. A közmunkákat, segélyeket, adójóváírást, rokkantnyugdíjakat érintő elvonások fele-kétharmada a legalacsonyabb jövedelmű, már ma is a létminimum alatt élő három millió ember jövedelmét fogja csökkenteni. Köztük több, mint 1 millió gyerek! Ezek a lépések 2012-ben egy év alatt legalább 25%-kal fogják rontani a szegények ma is silány életkörülményeit. A következmények beláthatatlanok.
Mik a tervei a jövőre nézve?
Ha az ember 80 éves, minden nap ajándék. Hosszú távú terveim nincsenek. Szeretnék több időt tölteni a családommal, unokáimmal, dédunokáimmal. Rengeteg társadalmi téma is érdekel. Ezek sajnos mind a növekvő társadalmi bajokkal függnek össze és a jövőre nézve nem látok biztató jeleket.
Simó Szabolcs
ELTE Online
Fotó: Mitruczky Kinga, Czimbal Gyula
