A fiataloknak gyakorlati tudás kell

Egy hódítás, amelyből országos siker lett, egy család, amelyen mindenki jót derült.

Gát György 1947-ben született Budapesten. A Színház és Filmművészeti Főiskola rendező szakán szerzett diplomát. Pályája a Magyar Televíziónál indult, majd saját sorozatokat, műsorokat kezdett készíteni. Az első független magyar producerként tartják számon, hiszen ő alapította meg 1993-ban az első magyar független produceri irodát. Munkásságáról, sorozatokról és az oktatásról beszélgettem vele.

Meséljen az egyetem előtti évekről.

Először festőnek készültem, aztán a televíziózás kezdett érdekelni. Végső soron a dolgok képpé komponálása mozgatott. A főiskola előtt én már végigjártam a szakma ranglétráját: először, mint világosító kerültem be a televízióba, aztán lett belőlem kábeles, segédoperatőr, kameraman, majd operatőr.

Milyen volt az egyetemi élet?

Én már közel harminc éves voltam, amikor bekerültem az egyetemre. Addigra már végigdolgoztam a szakmát, és ebből kifolyólag jelentős szakmai gyakorlattal rendelkeztem, így a tantárgyak zöme engem akkor már nem érdekelt, nem tartottam fontosnak őket, hiszen a legtöbb dolgot élesben megtanultam, amivel a többiek az egyetemen találkoztak először. Azonban volt néhány tantárgy, amit kifejezetten élveztem és szerettem, pl. a művészettörténet és a filmesztétika. Az az igazság, hogy én nem éltem klasszikus értelemben vett egyetemi életet, mert nekem akkor már családom volt, az iskola mellett rendezőasszisztensként dolgoztam, és ilyen formában az egyetem nekem egyfajta szükséges rossznak számított.

Az egyetemi évei alatt született meg a Linda című sorozat ötlete. Mi ennek a története?

A történet nagyon egyszerű: én egy rendező szakos fiatalember voltam, tetszett egy színész szakos lány (Görbe Nóra), és meg akartam hódítani. Tudtam, hogy azzal lehet levenni a lábáról egy pályakezdő színésznőt, ha főszerepet ajánlok neki egy sorozatban. Ezért találtam ki a Lindát, hogy legyen egy film, amiben játszhat.

Miért pont a karate?

Nem tudom. Törtem a fejem, hogy mi az, ami jópofa, amit szeretni fognak az emberek, ami speciális, divatos és új, ami eddig még nem volt Magyarországon. Ma már persze ez a sorozat retronak számít, de még mindig szeretik az emberek, még ma is műsoron van az ismétlése, és ilyen jellegű sorozat a mai napig nem készült, úgyhogy azt hiszem, sikerült valami különlegeset létrehoznom.

Meséljen egy kicsit egy másik népszerű, befutott sorozatáról, a Família Kft-ről.

Először Micsoda család cím alatt kezdtem el ezzel foglalkozni és írtam egy novellasorozatot, azonban Horváth Ádámnak, aki az egyetemen tanított engem, volt egy nagyon hasonló ötlete, csak ő ezt az egész történetet egy lakótelepi közegben képzelte el. Úgy gondoltam, hogy két, nagyjából azonos produkciót nem bír el a piac, ezért együtt kellene működnünk és egy sorozattá alakítanunk ezt az egészet. Végül elvetettük a lakótelep ötletét, és egy polgáribb közegbe helyeztük a történetet.

Több helyen olvastam az interneten, hogy esetleg folytatódna a sorozat. Tényleg így van?

Nem. Én nem látok esélyt arra, hogy folytassuk. Elmúlt az az idő. Nem lenne értelme.

Milyen jellegű sorozatokat néz?

Hivatásomból adódóan én mindent megnézek. Az egyetemen is sorozatokkal kapcsolatos óráim vannak, tehát néznem és tanulmányoznom is kell őket.

Melyek azok a sorozatok, amiket nem csak kötelességből néz meg, hanem tényleg szeret?

A helyszínelős sorozatokat nagyon kedvelem, pl. az NCIS-t. Azt gondolom, hogy nagyon jól írták meg őket. Kiválónak tartom a Döglött aktákat is. A Született feleségek forgatókönyvét pedig szintén nagyon jól csinálták meg. Igazi nagy kedvencem azonban a Dr. House. Ezeknek a sorozatoknak briliáns a forgatókönyve és hihetetlen jó a cselekménybonyolításuk. Néha persze fennáll a veszély, hogy esetleg ellaposodnak, de akkor mindig jön egy új és izgalmas szál a történetben, vagy egy új karakter. Ezekkel a sorozatokkal jó írók, tehetséges emberek dolgoznak, akik mindig jól tudnak variálni az eseményeken.

Mit gondol a most futó magyar sorozatokról pl. a Barátok Közt-ről?

Nem csak a Barátok Közt-öt, hanem a Jóban Rosszban-t is figyelemmel követem, és mindkettőt jónak tartom szakmailag, bár a Barátok Közt-öt jobbnak mondanám, de munka tekintetében mind a kettőben benne van az, aminek lennie kell, mindkét gárda ismeri a játékszabályokat.

Mitől lesz jó egy olyan sorozat, mint a Barátok Közt?

Kalmár Tamás, a Barátok Közt producere, amit mindig nagyon jól csinál, az a korosztályi frissítés. Ő nagyon pontosan meghatározta, hogy ki a fő célcsoportja és a sorozatot ennek megfelelően alakítja. A Barátok Közt-nél arra kell fektetni a hangsúlyt, hogy feltérképezzék azt, hogy a nézők mihez kötődnek, és ha eltalálják ezeket a pontokat, akkor a sorozat szinte droggá válik és a néző nem tudja kihagyni.

És mi a titka a foglalkozás orientált sorozatoknak?

Ott egyszerűen kell keresni egy olyan helyszínt, ami naponta éli az életét, pl.: közért, kórház, rendőrség, hajó stb. Bármelyiket is válasszuk, mindegyiknél vannak állandó helyzetek, amelyeken keresztül sokféle módon lehet bonyolítani a szereplők életét. Ez olyan, mint egy kukta. Ha jó alapanyagokat tesz bele az ember és hagyja kicsit főni, akkor jó lesz a leves. Egy állandó helyszínt kell megtölteni különböző típusú emberekkel és olyan helyzeteket kell teremteni, amelyben izgalmasan bonyolódik a cselekmény. Egyébként a valóság show-k is ugyanezen az elven működnek. Ott a szereplőket igyekeznek úgy kiválasztani, hogy jellemükből adódóan majd ütközések, konfliktusok, bonyodalmak alakuljanak ki és akkor nézni fogják az emberek.

Mit gondol, a napi sorozat műfaja miben újult meg? Mi az, amiben a mai napi sorozatok eltérnek a tíz-tizenöt évvel ezelőtti sorozatoktól?

A napi sorozatoknál hihetetlen fiatal a szereplő gárda. Iszonyatosan lement a korhatár, hiszen 16-21 év közötti a szereplők nagy többsége és ezeket a fiatalokat folyamatosan cserélgetik. Azért ilyen fiatal a társaság, mert zömmel ez a korosztály nézi meg ezeket a sorozatokat, róluk illetve nekik szól, őket érintő problémákról. Régen ez nem így volt. Egy-egy sorozat volt, ami ezzel a korosztállyal foglalkozott ugyan, de a többiben idősebb színészek játszottak. A Jóban Rosszban című sorozatnál mondjuk nem olyan fiatalok a szereplők, ez érthető is, hiszen az egy kórházas sorozat, ez már önmagában megköveteli, hogy idősebb színészek játszanak benne, de szerintem azért még ott is lehetne fiatalítani a társaságon.

Beszéljünk most egy kicsit az ELTE-n folyó munkájáról. Hogyan került az egyetemre, mint oktató?

Körülbelül 7-8 évvel ezelőtt megkeresett a tanszékvezető és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem sorozatokkal, televíziózással foglalkozni. Természetesen örültem a lehetőségnek, hiszen szeretek tanítani. Mindig is voltak tanítványaim, csak nem iskolai keretek között.

Meséljen egy kicsit a kurzusairól.

Televíziózást tanítok. Azt gondolom, hogy mivel ez egy gyakorlati dolog nem is lehet erről csak elméletben beszélni a diákoknak, ezért az alapállás a kurzusaimon mindig az, mintha éppen egy valódi projekten dolgoznánk, és elkezdjük az előkészületeket, majd végighaladunk a munkafázisokon, amennyire az időnk megengedi. Így megtaníthatok és elmondhatok nekik mindent, amit egy televíziós műsor készítéséhez tudniuk kell. Abszolút az alapoknál kezdjük és igyekszek mindenről beszélni, amiről kell. Kitaláljuk együtt, hogy ez az adott műsor hogyan válik majd eladhatóvá, mi kell ahhoz, hogy egyről a kettőről eljussunk. Az óráim abszolút gyakorlati jellegűek, pl. kamerákkal jeleneteket is próbálunk. Igyekszek gyakorlati tudást adni nekik. Nyílván egy kurzus alkalmával nem lehet az egész szakmát elsajátítani, de annyira elég, hogyha innen kikerülnek a nagybetűs életbe, akkor tudni fogják, hogyan kezdjenek neki a munkának. Lesz egy biztos alapjuk, amire építhetnek.

Lehet-e tudni valamit arról, amin éppen most dolgozik?

Igen, de csak keveset. Most 3D-s animációval foglalkozok. Körülbelül 3 év múlva készül el a film, ami egy történelmi fantasy lesz.

 

Csendes-Erdei Emese
ELTE Online

Fotó: Naszvadi Gergő Mihály