A Covid-időszakkal együtt járó bezártság után most különösen fontos, hogy visszataláljunk egymáshoz, és minél több közösségi élményben vehessünk részt. Újságíróink ezúttal három helyet mutatnak be nektek az ELTE kampuszainak közelében, ahol kiereszthetitek a fáradt gőzt egy hosszú nap után, új embereket ismerhettek meg, vagy akár eltölthettek néhány nyugodt, magányos percet.
Műhely Egyetem Café – Nónay Kamilla
A Múzeum körúton található BTK már önmagában is az ELTE egyik legkülönlegesebb és -titokzatosabb épületegyüttese ódon romantikájával, hangulatos kertjével, a BTK-s macskákkal, a Gólyavárral és az üvegtetővel ellátott könyvtárral együtt. Aki pedig bölcsészkaros egyetemista, pontosan tudja, melyik az a hely, ahol két óra között elütheti az időt, ahol számtalan kávét fogyaszthat el a vizsgákra készülve, ami közös találkozási pont lehet egy-egy előadásra menet. „És kérdezik, hogy megy a bölcs egyetem? Mer’ a Műhelyben látlak mindig, ha látlak” – szól a Carson Coma szám: ha pedig valamiről még dalt is írnak, akkor nem is lehet kérdéses, miért szeretjük ennyire.
A gimnáziumi és egyetemi büfék létezése nem számít újdonságnak, ezek azonban általában nem jelentik a gasztronómia csúcsát, és kevés ember van, akiben kellemes emlékeket ébresztenek a kihűlt melegszendvicsek és a hűtőpultból előkapott joghurtok vagy túró rudik. Manapság azonban a minőségi ételek fogyasztása egyre inkább elterjedt, legyen szó akár egy elsősorban egyetemistáknak fenntartott helyről. Bár a Műhely a város egyik ékszerdoboza, az utcáról viszonylag nehéz észrevenni a kávézót, amit a BTK udvarára belépve, a Főépület alagsorába nyíló ajtón lesétálva talál meg az ember. Már félúton megérezni a levegőben a friss kávé illatát, a konyhából pedig melegség árad ki: korán elkezdenek az ebédidőre készülni. A Műhely egész nap nyitva van, tudni kell azonban, mikor érdemes menni, a nap bizonyos szakaszaiban ugyanis akkora a látogatottság, hogy a sor egészen a folyosó végéig elér. Egy jó műhelyes kávéért azonban ez nem nagy áldozat.
A Műhely megálmodója nem más, mint Szeleczki Gábor, aki Londonból költözött haza és nyitotta meg a helyet, amely hosszú évtizedek után megszabadította az egyetemistákat a szikkadt pogácsáktól és az előre csomagolt édességektől. Budapesten viszonylag nagy kultúrája van a brunchnak és a kávézóknak, a Műhely kínálata azonban még ebben a kategóriában is kimagaslik. A pultot elnézve, egy nap is kevés lenne, hogy az ember kiválassza, mit is szeretne fogyasztani: itt a szendvicseket nem tudják le annyival, hogy margarin és téliszalámi, a legropogósabb és frissebb ciabatták, paninik és bagelek sorakoznak egymás mellett, amik lazaccal, sajtkrémmel, pármai sonkával, pesztóval, rukkolával és különféle zöldségekkel vannak megtöltve. Az édesszájúaknak sincs oka aggodalomra: a folyton változó kínálatban olyan különlegességeket lehet találni, mint banános-datolyás süti, mandulás-meggyes tarte, csokimousse eperrel vagy éppen klasszikus répatorta. A kínálat itt még mindig nem ért véget, a Műhelyben ugyanis melegételeket is lehet fogyasztani, Szeleczki pedig a főfogásnál sem a menzás hagyományokra támaszkodik. Egy leves és egy főétel várja minden nap a látogatókat, melyek kiválasztásánál az olasz, az ázsiai, vagy akár a fúziós gasztronómiából is építkeznek. Krémlevesek, curryk, rizottók, gnocchik: minden frissen és olyan adagokban, hogy biztosan senki sem távozik üres hassal. Annak, aki valamilyen ételallergiában szenved, szintén nem kell aggódnia, hiszen többfajta glutén-, illetve cukormentes édesség várja a vendégeket, valamint saláták és pohárdesszertek között is lehet válogatni.
Ne felejtsünk el szót ejteni magáról a hely atmoszférájáról sem, ami igazi bölcsészmenyországot teremt: könyvek mindenhol és minden mennyiségben, színes párnák, fabútorok, „kuckózós” sarkok, a háttérben pedig finoman szól egy indie lejátszási lista. A hely tökéletes választás, ha a szaktársaiddal szeretnének átbeszélni az aktuális csoportmunkát, de akkor is, ha egyedül szeretnétek lenni egy kicsit. Akár ELTE-s vagy, akár csak a Múzeum körúton jársz éppen, mindenképp érdemes betérni a Műhelybe, nem fogod megbánni!
Könyvtár Klub – Gál Kitti
Egy napsütéses szerdán nyüzsgő élet fogad a BTK kampuszán. Jó időben a kihelyezett asztalokat körülülő társaságok népesítik be az épületek közötti teret, míg a téli időszakban az alagsorban lehet jókat beszélgetni egy finom kávé mellett. A Könyvtár Klub azonban nekünk, bölcsészeknek még ennél is többet jelent. A lépcsőfokokon lesétálva, a súlyos ajtót kinyitva szinte keresgélni kell az üres asztalokat, esténként pedig már foglalásokat jelző papírdarabok hevernek rajtuk. Nem véletlen a hely népszerűsége. Ideális megoldást jelent az órák közötti szünetek eltöltésére, az elmaradt reggeli vagy a hiányzó kávéadag pótlására. Esténként azonban a Könyvtár Klub egy másik arcát ölti fel, hangulata megváltozik: buliközponttá válik. Programkínálata, egyedi dekorációja igazi egyetemista klubbá teszi a helyet. Vajon mit jelent mások számára a „KK”, mi teszi különlegessé? Erre a kérdésre keresem a választ ezen a szerda délelőttön.
Nem messze a bejárattól, a kinti részen ül Jázmin, aki 2019 óta tanul esztétika, valamint angol–magyar tanári szakon. Nevetve mesél arról, hogy a rengeteg órája miatt nagyon sok kávéra van szüksége, ezért jól jön neki, hogy a közelben van a KK. Mindig örömmel tölti el, amikor látja, hogy milyen élet van itt, az online oktatás után pedig különösen jólesett számára visszatérni ide az emberek közé. Amikor a legszebb emlékeiről kérdezem, a nyáresti kiüléseket, sörözéseket idézi fel a nagyobb baráti társaságokkal.
A teraszon töltött esték sokak szívébe belopták magukat, többen is a helyhez kötődő legkellemesebb emlékükként idézik ezeket fel. Réka hungarológia mesterszakosként gyakran jár ide. Szerinte a KK-ban pont az a jó, hogy összehozza az embereket. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mit szeret a leginkább a klubban, a hangulatot emeli ki. „Amikor bejössz, sok hallgatótársad itt van, nem kell messzire menni, hogy találkozzatok – egyfajta közösségi térként, csomópontként működik az egész.” A legjobb élménye az itt megrendezett hungarológiás szaktalálkozó volt az előző félév elején, ami nagyon jól sikerült, hiszen jobban megismerhették egymást a többiekkel.
Hasonlóan a megismerkedés helyét jelenti a Könyvtár Klub Laura és Viki számára is. Ezen a szerdai napon éppen kint tanulnak, ez a második évük germanisztika szakon. Az előadásaik, gyakorlataik között mindig van egy fél-háromnegyed órájuk, de van, hogy órakezdés előtt hamarabb jönnek, hogy tudjanak egy kicsit beszélgetni vagy például egy-egy ZH-val kapcsolatban egyeztetni. A legszebb, a klubhoz kötődő emlékük az, hogy itt találkoztak egymással a „gólyanapok” során. Az utolsó néhány napban ugyanis ezen a helyen iszogattak, miközben megismerte egymást a csapat. „Ez hozott minket össze úgy igazán” – mondják.
Bár az asztalok még nincsenek kipakolva, a beszámolókból is látszik, hogy ha követjük a kis táblát és a földre írt két nagy K betűt, a kampusz szívét találjuk meg lent. A Könyvtár Klub a BTK-sok számára azt a helyet jelenti, ahol nemcsak kávét, hanem felejthetetlen élményeket is szerezhetnek.
Szertár Zugbár – Cserháti Kata
A Szertár egy, a BEAC szívében található kocsma, ahol a falakra kihelyezett, különböző sportágakra utaló jelképek és sporteszközök is jól kihangsúlyozzák a hely színességét és a sportoláshoz való kötődését. Az ott dolgozó hölgytől megtudhattam, hogy a BEAC területén sportoló személyek előszeretettel gyűlnek itt össze egy-egy edzés vagy mérkőzés után.
De mi a helyzet az egyetemistákkal? A Szertár a Lágymányosi Campus közelében helyezkedik el, ebből kiindulva leggyakrabban az ELTE TTK, a TáTK és az IK hallgatói érkeznek ide kikapcsolódni. Szoktak születésnapokat ünnepelni itt, illetve egy-egy sikeres vizsgára is szívesen koccintanak a Szertárban. „A hét legnépszerűbb napja a szerda, amikor kilenc óra után csapatosan érkeznek ide az egyetemisták” – tudhattam meg szintén a pultban kiszolgáló hölgytől. Néhány, a Társadalomtudományi Karra járó lány pedig azt is megoszttatta velem, hogy a Szertárban való találkozásoknak szerdánként kifejezett hagyománya van a hallgatók között. A karon és a HÖK oldalán csak „Szertár Szerda” néven emlegetik ezeket az alkalmakat.
A terasz néhány asztala minden szerdán a TáTK-s hallgatóknak van fenntartva, így a diákok könnyen be is tudnak csatlakozni másokhoz, akár egyedül, akár baráti társasággal érkeznek. A lányok szerint ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy olyanokkal is tudjanak beszélgetni, akikkel a mindennapi iskolai élet során nem szoktak, és olyanokkal is összefutottak már itt, akikkel utoljára a gólyatáborban találkoztak. A Szertár remek hangulatot és helyszínt biztosít ahhoz, hogy a TáTK-s és más ELTE-s hallgatók összegyűlhessenek és levezethessék az aznapi stresszt egy kis iszogatással vagy éppen kártyapartykat játszva.
A cikket az ELTE Presstiválon bemutatott Közösségi Zine-ünkben is elolvashatjátok ezen a linken.
Fotók: Czirók Dániel, Lazar Anilla
