Mindhárman egyetemünk hallgatói voltak, és bár már diplomát szereztek, nem szakadtak el az ELTE-től. Jelenleg az EPER berkein belül készítik saját podcastműsorukat Maholnap néven, ahol különböző, emberiséget érintő témákról beszélgetnek. Adásaik során körbejárják az adott téma múltját, jelenét és jövőjét. Az ELTE-sek az éterben interjúsorozatunk második részében Rékával, Ákossal és Romezzel beszélgettünk.
Hogyan találtatok egymásra, hogyan született meg a csatorna ötlete?
Réka: Mindannyian az ELTE PPK-n működő Animátori Körből ismerjük egymást, illetve mi Ákossal csoporttársak is voltunk pszichológia szakon. Az elindulásnál azonban én még nem voltam jelen, szóval itt át is adnám a szót a többieknek.
Romez: Engem anno felkértek, hogy szerepeljek egy könyves, kulturális podcastben, ami végül nem jött össze, de annak kapcsán kezdtem megismerkedni a podcastek világával. Akkor jöttem rá, hogy ebből rengeteg klassz dolgot lehet kihozni. Emellett volt egy olyan gondolatom, hogy kellene csinálni egy olyan podcastet, ami aranyközéputat képvisel a mélytudományos, akadémai magasságú, illetve a bulvár jellegű podcastek között. Fontos volt, hogy ne teljesen elérhetetlen gondolatokkal operáljon, de mégis gondolatébresztő legyen. Olyan embereket kerestem, akikről tudtam, hogy kommunikatívak, szívesen beszélnek mikrofonba, érdekli őket, hogy mi zajlik a világban, és különbözik a gondolkodásuk az enyémtől. Ezért kerestem fel Ákost, valamint kezdetben Marcit, akiknek szerencsére tetszett is az ötlet, így belevágtunk. Azóta a második évadban a Marci helyét Réka vette át, aki szerencsére szintén lelkesen vágott bele a közös munkába.
A legelső adásotok még nem az EPER stúdiójából debütált. Hogyan kerültetek a rádióhoz?
Romez: Alapvetően a kezdetektől a rádióval kalkuláltunk, velük szerettük volna elkezdeni a munkát, viszont sajnos, mint oly sok minden másban, itt is közbeszólt a koronavírus-járvány. Nem tudtunk bemenni a stúdióba, mert akkoriban pont teljes karantén volt, így improvizálnunk kellett. Szerencsére az EPER-től kaptunk otthoni felvételhez szükséges eszközöket, így végül el tudtunk indulni. Összességében abszolút elmondható, hogy az EPER technikai támogatását élveztük a nulladik perctől kezdve. A második adásunkat azonban szerencsére már tényleg stúdiókörülmények között tudtuk felvenni.
Ákos: Én már hamarabb csatlakoztam az EPER csapatához, ugyanis van egy másik podcast (Vágatlan verzió), amelynek az alapító tagja vagyok. Ez a projekt régebb óta fut az EPER stúdiójában. Amikor Romez megkeresett és elmondta az ötletét, nagyon izgalmasnak és érdekesnek találtam. Ezek után kézenfekvő volt számomra, hogy ez is futhatna a rádió égisze alatt.
Honnan jött a tematika ötlete?
Romez: Nagyjából azt a kort éljük szerintem, amikor a klímaválság, klímaszorongás, világvége-hangulat teljesen mindennapos dolog az emberiség jelentős részénél. Ennek pedig van egy olyan szuper oldala, hogy az emberek elkezdtek gondolkodni a jövőn. A jövő alatt pedig nemcsak azt értem, hogy mi lesz velünk egy év múlva, vagy hogy milyen változások lesznek mindenki saját személyes életében, hanem elkezdtünk kollektíven az emberiség jövőjéről gondolkodni. Ugyanakkor talán még nem forrt ki teljesen az, hogy mindezt hogyan tegyük. Sokszor beszélgettem különböző emberekkel arról, hogy szerintük merre tart a világ, és rájöttem, hogy ezek a beszélgetések nagyon izgalmasak, ugyanakkor sokszor fogódzkodó nélküliek. Csak úgy belecsapni a lecsóba, és megbeszélni bármilyen területnek a jövőjét rettenetesen nehéz. Ezért arra gondoltam, ha ennek csinálnánk egy komplett struktúrát, akkor az akár tartalmas, érdekfeszítő beszélgetés is lehetne…
Feltűnt, hogy beszélgetéseitek során nagyon tiszteletteljesen fogalmazzátok meg a gondolataitokat. Tehát ha valakivel nem értetek egyet, nem kezditek el a saját véleményeteket mindenáron lenyomni a másik torkán…
Ákos: Szerintem egy podcastben nagyon rosszul hangzik, ha hiányzik ez a kultúra, vagy valaki esetenként túlságosan domináns. Ez technikai dolog is egyben, ezért talán a podcasteknek pozitív szerepe lehet kulturális szempontból. A jó podcastek minták lehetnek arra, hogyan lehet gyümölcsöző módon beszélgetni különböző témákról úgy, hogy egészen más háttérrel jönnek a beszélgetés résztvevői.
Hogyan születik meg egy adásotok?
Réka: A évad témái mindig megvannak előre, a sorrenden szoktunk maximum változtatni. Amint tudjuk, hogy mit fogunk boncolgatni, közös ötletelés következik. Van egy Google Drive-felületünk, ahol mindenki beleírja az adott doksiba, ami eszébe jut az aktuális témáról, vagy amiről szívesen beszélne. Miután ez megtörtént, tartunk egy meetinget, ahol közösen szelektáljuk ki, hogy miről beszéljünk, mit hagyjunk ki, illetve, hogy hova fektessünk a hangsúlyt. Emellett összerakunk előre egy közös forrásbázist is, amit szintén mindenki tanulmányoz, hogy mindannyian képben legyünk, hogy ki miből dolgozott. Utána pedig a stúdióban találkozunk.
Hetente keddenként jelentkeznek új adással. Mennyire tudjátok tartani ezt az ütemet munka mellett?
Réka: Hatalmas előre tervezéssel működik a dolog, de vannak benne bőven kihívások, főleg, hogy nagyon más munkarendben dolgozunk.
Romez: Mikor elindultunk, jeleztem, hogy olyan podcastet szeretnék, amely tényleg rendszeresen meg tud jelenni, mert úgy láttam, hogy csak azok a podcastek tudnak előre lépni, ahol van egy rendszeresség, és nem kell hosszú heteket, vagy akár hónapokat várni két megjelenés között. Eredetileg kétheti megjelenésben gondolkoztam, de mivel mindannyian dolgozunk, éreztük, hogy ezt nem biztos, hogy tudjuk majd tartani. Végül Ákosnak volt egy forradalmi ötlete, miszerint háromhetente jelenik meg egy nagyepizód, amikor egy új témát nyitunk meg és dolgozunk fel, majd a következő nagyepizódig tartó időszakot két, úgynevezett extra epizóddal töltünk ki. Ezek olyan rövidebb, 10-20 perces beszélgetésrészletek, amelyek az adott téma egy-egy részkérdését boncolgatják. A stúdiófelvételkor már úgy készítjük a műsort, hogy tudjuk, hogy abból ki lesz majd vágva két kisebb blokk. Ezzel gyakorlatilag időt nyerünk magunknak is, hiszen elég háromhetente stúdióznunk, ugyanakkor mégis hetente jelentkezünk valamilyen új anyaggal.
Réka: Az extrákkal kapcsolatban pedig nagyon izgalmas, hogy kijön egy nagyepizódunk, és írnak, akik hallgatták, hogy ez tök jó, de nagyon hiányoltak belőle bizonyos kérdéseket. Ilyenkor pedig sokszor mosolygunk magunkban, hogy nem kell aggódni, ugyanis az extra epizód lehet, hogy pont erről fog szólni.
Milyen visszajelzések érkeztek a munkátokkal kapcsolatban?
Romez: Sokszor írnak rám ismerősök, barátok, hogy miben tévedek szerintük az aktuális adásunk alatt, ami furcsa módon valahol nagyon jó érzés, mert ezekből mind kialakul nagyon jó beszélgetés. Van egy olyan gondolatom, miszerint a mai világ rendkívül paradox, mert egyszerre érünk el nagyon sok emberhez, ugyanakkor ennek ellenére, vagy lehet, hogy épp ezért, de egyre kevesebbszer alakul ki egy-egy mélyebb párbeszéd. Számomra a legcsodálatosabb része az egésznek, amikor ezek a beszélgetések elindulnak. Emellett szerencsére már idegenektől is kaptunk visszajelzéseket, hogy klassz amit csinálunk, valamint egy másik podcast is megkeresett minket, hogy készítsünk közös adást. Az nagyon izgalmas volt, el is mentünk vendégszereplőnek.
Réka: Úgy érzem, egy kicsit speciális helyzetben vagyok, ugyanis én Marcit váltottam, ezért az első visszajelzések mind összehasonlító jellegűek voltak. Ezeket kicsit nehezebben éltem meg, akár pozitívak, akár negatívak voltak. De Romezhez kapcsolódva: való igaz, hogy a rég nem látott ismerősökkel is nagyon jó kapcsolódási pontokat ad egy-egy műsor tematikája.
Ki készítette a logótokat?
Romez: Mindent mi csináltunk, a logótól kezdve az intrón át a borítóképig. Mikor összeültünk, megállapodtunk, hogy jó egyetemista módjára, szeretnénk ezt minél olcsóbban megúszni, így amit csak lehet, házon belül megoldani. Ugyanakkor szerintem ez fantasztikus plusz ízt ad ennek az egésznek.
Ákos: Kicsit olyan, mint amikor gimis zenekart alakítanak az emberek, ennek az egész „boszorkánykonyha” jellegnek inspiráló hatása van.
Melyik adást ajánlanátok azoknak az olvasóinknak, akik esetleg nem ismerik még a munkásságotokat?
Réka: Az első évadot még külsősként hallgattam. Ismerőseim az olvasás jövőjéről szóló részt ajánlották, ezt mondanám most én is. A második évadból én az emberi testről szóló adáshoz kötődöm a legjobban. Szerintem ez egy olyan téma, amivel mindenki rezonál.
Romez: Nekem az olvasásról szóló adás személyes kedvencem. Egyrészt, mert jó bölcsészhez híven maga a téma is rendkívül közel áll a szívemhez, másrészt, mert annál az adásnál éltem meg először a flow-élményt felvétel közben. A számok alapján a második évadból az emberi test jövőjéről szóló adást kiugróan sokan hallgatták, az úgy látjuk, hogy nagyon betalált. Valószínűleg azért, mert erről nem sokat beszélünk a mindennapokban, pedig kevés olyan téma van, amihez jobban tudunk kapcsolódni, mint saját testünkhöz.
Ákos: Igazából csak ismételni tudnám az előttem szólókat. Amit az első évadból kiemelnék még, az a karácsonyról szóló adás. Nem tudom, hogy az olvasók közül ki tudja, mi az a „miklósozás”, de aki esetleg kíváncsi rá, az mindenképp hallgassa meg azt az adásunkat. Nagyon megéri.
A Maholnap podcast adásait nem csak az EPER rádió felületén tudjátok hallgatni, elérhetők Spotify-on és YouTube-on is. Ha többet szeretnétek tudni a csapatról, Facebookon és Instagramon is megtaláljátok őket.
A sorozat borítóképét Teiter Sára készítette.
