Kup Katica tölti be az ELTE BGGYK HÖK elnöki pozícióját a 2020/2021-es tanévben. Katicával a pályaválasztásáról, szabadidős feltöltődéséről, a HÖK munkájáról és jövőbeli terveiről, illetve a járványhelyzet okozta kihívásokról beszélgettünk.
Kérlek, mesélj kicsit magadról, hogy kerültél a Bárczira?
Gimnázium alatt evezős versenyző voltam, és ezalatt találkoztam parasportolókkal, később pedig ez az élményem motivált arra, hogy szomatopedagógus legyek. Mai napig ez a célom, hogy a mozgássérült személyek sportügyével foglalkozzak. Nagyon megfogott, hogy milyen kedvesek és aranyosak voltak, és nem az a tipikus versenyszellem uralkodott közöttük. Végzősként gondolkodtam egyébként a Pető (SE-PAK) és a Bárczi között, de a Bárczi több mindennel foglalkozik, és egyértelmű lett, hogy ez lesz az igazi. A másik szakirányom az értelmileg akadályozottak pedagógiája, amit azért választottam, mert míg a szomatopedagógia a Paralimpiai sportokhoz kötődik, addig itt a Speciális Olimpia sportágai is lefedésre kerülnek. Tehát én a sport irányzatra igyekeztem felépíteni a tanulmányaimat.
Valamilyen módon befolyásolta a HÖK-ben való tapasztalatszerzésed a pályaorientációdat? Mit adott hozzá ehhez a tervhez, hogy te most elnök vagy?
Őszintén szólva rengeteget tanultam a HÖK-ben. Először is külügyes és ESN kari főmentor is voltam, aminek köszönhetően megtanultam angolul prezentálni, kapcsolatot és csapatot építeni. Később elnökként fejlődtem a tárgyalóképességben, a nyilvános beszéd megtartásában, rendezvényszervezésben, ezek pedig mind olyan képességek, amelyek nagyon jól jönnek az élet bármely területén legyen az ember. Nyilván elgondolkodtam olyanokon is, mint a kisebbségpolitika, orvosi rehabilitáció mesterszak, vagy hogy az egyetemi életben másformán, de tovább tevékenykedjek. Tehát a tisztségemből és képességeimből kifolyólag jöttek új lehetőségek is, de úgy érzem, hogy mégis a fogyatékossággal élők sportéletének fellendítésével és magasabb szintekre való eljuttatásával szeretnék foglalkozni, ezzel új kilátásokat adva az érintett rétegnek. Úgy gondolom ez lenne az, ami hivatásom és hobbim is lehetne egyszerre.
Az nem titok, hogy az egyetem mellett egy HÖK-elnöki pozíció sok feladattal jár. Te hogyan szoktál feltöltődni, kikapcsolódni?
A mi képzésünk valóban rengeteg időt igényel, így az első évben nem is nagyon volt időm másra a tanulmányokon és a kezdeti közéleti tevékenységemen kívül. Szerencsére az első félév óta megtanultam jól beosztani az időmet, és így továbbra is rendszeresen sportolok, ezért is gondolkodom, hogy visszatérjek sportolóként is. A sport iránti kötődésem egészen hároméves korom óta megvan és emiatt is fordulhat elő, hogy az aktív versenyzés befejezése óta hétvégente evezős versenybíróként tevékenykedem. Emellett nagyon szeretem a nyelveket, az angol és francia után most németül tanulok éppen. Természetesen törekszem az egyensúlyra, ezért szeretek a barátaimmal is minőségi időt tölteni, illetve moziba, színházba, operába járni, vagyis kulturálisan is feltöltődni. Ami a közéleti szabadidőmet érinti, nyár óta tagja vagyok a NIT (Nemzeti Ifjúsági Tanács) külügyi bizottságának, illetve harmadik éve látom el nemzetközi mentori tisztségemet az ESN (Erasmus Student Network) ELTE-ben. Utóbbi kettőt leginkább már-már szabadidős tevékenységnek számít az elnöki munkámhoz képest.
Visszatérve kicsit a HÖK-re, mi az, ami leginkább meghatározza a munkádat? Mi a mottód?
Az első kampányomban volt egy olyan mottóm, hogy „hallgatókkal a hallgatókért”. Nekem ez a célom, hogy szeretném, ha hallgatókhoz közeli lenne a HÖK munkája. Szerintem a HÖK akkor működik jól, ha a hallgatók jól érzik magukat, és nincs különösebb gondjuk, mint Bárczis egyetemisták. Azt tapasztaljuk, hogy ha probléma merül fel, akkor mindig van tennivalónk. . Elnökként leginkább azt szeretném elérni, hogy a hallgatók lássák, hogy itt vagyunk a háttérben, számíthatnak ránk, velük dolgozunk, értük vagyunk, és szeretnék a legjobbat kihozni a lehetőségeinkből.
Hogy látod, a járványhelyzet milyen hatással van a HÖK munkájára, illetve a hallgatók tapasztalataira? Most miben tud leginkább segíteni a HÖK?
Szerencsémre már a vírus megjelenése előtt elkezdtük a közös munkát az új elnökségemmel,és így már bőven a járvány előtt megtapasztalhattuk azokat a dolgokat, melyek csapatként összetartottak minket. Így elmondható, hogy nekünk majdnem teljesen gördülékenyen ment az átállás. Természetesen megvisel mindenkit, hogy nem tudunk találkozni, kevesebbet beszélünk, elmaradtak a személyes csapatépítők, de az nagyon jó, hogy van egy közös alapunk, amivel tudunk dolgozni. A gólyákat tekintve nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe csöppentek bele. Az összes hallgatói rendezvénynek lőttek a mostani időszakban, és így rendkívül nehéz átadni az ELTE-s életérzést, és bevonni őket az egyetemi életbe. Igyekeztünk mindent megtenni, így például volt Orientációs Napjaink, ami legalább valami, amibe tudnak kapaszkodni az év során. Büszkeséggel mondhatom azt is, hogy ez volt az eddigi legnagyobb hallgatói rendezvényünk, és nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett. Visszatérve a kérdésre, nekünk is át kellett gondolni, hogy hogyan tudjuk elérni a hallgatókat és átadni a bárczis érzést. Erre példa az online sport, a társas est kiscsoportban gólyáknak, és ehhez hasonló törekvések. Most leginkább azon gondolkodunk, hogy az online térben hogyan tudunk programokat szervezni. És azt hiszem nem árulok el titkot vele, hogy a bárczisok általában nem infós beállítottságúak, ami sajnos az érdeklődők számán is meglátszik. Jelen helyzetben mi, amiben tudunk segíteni, az a folyamatos tájékoztatás, az új lehetőségek ismertetése, útmutatók készítése, és a felmerülő igényekre, megkeresésekre való reagálás, valamint a megújulás.
Ha eltekintünk a járványhelyzettől, mit tartasz az ideális élménynek egy elsőéves hallgató számára? Ha idejön egy új hallgató, mit szeretnél, hogy megtapasztaljon az első évben?
Én azt tudom mondani, hogy nekem egy ideális gólyaévem volt, minden szempontból. Először javasolnám a gólyának, hogy menjen el gólyatáborba, mert ott hihetetlen sok pozitív élmény éri. Megismeri a szaktársait, megismerhet más karokról embereket. Itt olyan élményeket szerezhetnek közösen, amelyek végigkísérik az egész egyetemi pályafutásukat, hogy ők egy szobában laktak, egy csoportba kerültek, stb. Nem csak barátokat szereznek, hanem kialakul egy csapatszellem, amivel a félév során együtt tudnak haladni, például együtt mennek gólyabálozni. Ezek mind olyan felejtethetetlen dolgok, amelyek végül megteremtik azt, hogy Bárczisnak érezhetem magam, Bárczisak és természetesen ELTE-sek a barátaim többségében, Bárczisak és ELTE-sek az egyetemi élményeim. Mai napig tudom, hogy ott voltam a táboromban és kék színű voltam, tudom kik voltak a csoportomban, kik voltak a seniorjaim, milyen tapasztalatokon estünk át együtt. Az is mondhatni állandó tendencia, hogy akik ezekből a programokból kimaradtak, utána sokkal nehezebb volt berendezkedniük az egyetemi életbe, és közülük kerültek ki a legtöbben, akik abbahagyták végül a tanulmányaikat. Tehát, ahogy már mondtam, nagyon fontosnak tartom azokat a programokat, amelyekben nekem részem volt, és most pedig azt keressük, hogy a járványhelyzet alatt és után ezt miként pótolhatjuk a hallgatóink és gólyáink számára.
Van valami, amit majd örökségként, hagyományként hagynál hátra a jövendőbeli HÖK-ök számára?
Egyrészt szeretnék egy jól működő HÖK-öt hátrahagyni, mert amikor én megkaptam, közel sem volt a mai állapotokhoz. Másrészt, szeretnék felkészíteni egy olyan utódot, aki ugyanilyen lelkesedéssel és szeretettel viszi tovább a munkámat. Ezen kívül mondhatni, nagy fába vágtuk a fejszénket, de szerencsésen az utóbbi egy év gyümölcseként újraindítottuk online formában a Bárcziumot, mely értékeit szeretném, ha a kari közösségünk újra megszeretné és vinné tovább magával. Ami nagy célom még, hogy egy Bárczis konferenciát szervezzünk más gyógypedagógus képző egyetemekkel, mellyel újraindíthatnánk az akár országos terjedelmű gyógypedagógiai kutatásokat és együttműködéseket, illetve a TDK előszobájaként szeretnénk rá majd tekinteni a jövőben. Sajnos, a járvány ennek is eléggé keresztbe tesz eddig, de gondolkodunk online eseményen is. Mindenképpen szeretném a tudományos életet támogatni, jobban hirdetni. Ez az egyetemmel és a kari vezetőséggel közös célunk. Az elmúlt időszakban sokat gondolkodtunk a demonstrátorok ösztönzésén is, így kidolgoztunk egy új rendszert, mellyel hatékonyabb lett a kari tudományos munka ezen része. Tudományos és kiválósági programjaink is egyre nagyobb elérést tudhatnak maguknak, úgy, mint az állami nemzeti felsőoktatási ösztöndíj, melyre előző évben körülbelül 10 pályázó volt, idén pedig már nagyjából 50. Bevallom az elnöki első évem inkább arról szólt, hogy betanuljak a csapattal együtt, és most a második évben érzem azt, hogy tudok konstruktívan fejlődni és ténylegesen a saját munkámmal is foglalkozni. Célunk, hogy minél több embert közvetlenül is be tudjunk vonni a közéletbe és a HÖK munkájába. Más karok felé is igyekszünk nyitni, hogy minél színesebb ELTE-s élményt adjunk a hallgatóknak.
Van-e valami, amit üzennél a Bárczis / ELTE-s hallgatóknak, akik olvassák majd ezt a cikket?
A vírussal kapcsolatban azt üzenném, hogy biztos sokan nagyon csalódottak, hogy nem élhetik meg hallgatóként a „szabad és gondtalan egyetemista évüket” 2020-ban. Nekik azt üzenném, hogy tartsanak ki, ennél csak jobb lehet, és mi is nagyon készülünk arra, amikor majd feloldják a korlátozásokat és szabad lesz programokat szervezni. Abban is gondolkodom, hogy az idei gólyáknak rendezzünk-e további programokat, mivel ezek most többnyire kimaradtak/átalakultak. A jelenlegi helyeztben üzenném mindenkinek, hogy sok-sok kitartást kívánok a vizsgaidőszakra, sose hagyjon el titeket a remény, vigyázzatok egymásra és szeretteitekre. Végül pedig, bárkit érdekelne az ELTE BGGYK HÖK munkája (vagyis a mi munkánk), akkor ne fogja vissza magát, jelentkezzen közénk, mert a motivált személyekből lesznek a legjobb HÖK-ösök tapasztalataink szerint. A csapattal én is nagyon várom az utánpótlást, ezért is lesz egy képzésünk tavasszal (remélhetőleg nem csak online formában), és tényleg örülünk minél több érdeklődőnek és leendő tagunknak is.
Képek forrása: Kup Katica archívuma
