Kik az üzleti élet három legfontosabb szereplői, és milyen kapcsolatban állnak egymással? Mik az ötletek, a projektek és a vállalkozások pénzügyi mozgatórugói? Mi motiválja a befektetőket? Az ELTE Karrierközpont Pénzügyi Tudatosság sorozatának utolsó előadója Mérő László matematikus, publicista, az ELTE Pszichológia Intézetének professzora.
A tollaslabda-világranglista első helyezettje Chen Long, olimpiai és világbajnok sportoló, évi keresete körülbelül 700.000 dollár. A tenisz világranglistájának 10. helyén a francia Gael Monfils kapott helyet, évi 1,5 millió dollár jövedelemmel. Gondoljatok bele, melyikük bőrébe bújnátok szívesebben? Lennétek világranglistán első helyezettek egy kevésbé populáris sportban, csekélyebb fizetéssel, vagy megelégednétek a 10. hellyel egy igen népszerű sportágban, sokkal magasabb jövedelemmel?
A két választási lehetőségre az előadás hallgatósága nagyjából fele-fele arányban szavazott, ami nem is meglepő, hiszen különbözőek vagyunk. Mérő László fiatalabb korában például teljesen biztos, hogy máshogy válaszolt volna, mint manapság. Anno egyértelmű, hogy a világranglista 1. helye mellett tette volna le a voksát, azonban – mint kifejtette – ha jönne egy kihívó, sokkal nagyobb fájdalommal járna lemondani a lista vezető pozíciójáról, mintha csak a 10. helyről kellene visszacsúsznunk a 12-re.
A New York-i maraton résztvevőinek, ha nem rendelkeznek 3 órán belüli idővel, 500 dollár nevezési díjat kell fizetniük. Az a maratonista, akinek sikerül két és fél óra alatt teljesítenie a távot, már élsportolónak számít, mégsincs esélye megnyerni a több mint 42 kilométeres futóversenyt. Mindezzel tisztában van, mégis elindul, hiszen futónak tekinti magát. Teljesen biztos, hogy nem az övé lesz az első hely, mégsem fogja magát vesztesnek tekinteni. Ezzel a legtöbben így vannak, akik elindulnak egy maratonon; nem az utolsó helyezett a vesztes, hanem az, aki el sem indult.
Ezen példák mentén eljutunk a gazdaság résztvevőinek egyik legáltalánosabb szempontjához: „Lehetséges, hogy nem azt kell csinálnunk, amiben a legjobbak vagyunk.”
A jövő üzleti történeteinek megálmodói
Az üzleti gondolkodók a „business” azon szereplői, akik egész álló nap azon törik a fejüket, hogy is lehetne szebb az élet. Bill Gatesnek eszébe jutott, hogy mi lenne, ha egy feladat elvégzéséhez nem hosszú kódokat kellene beírnunk a számítógépünkbe, hanem elég lenne csak rákattintanunk egy ikonra a monitoron. Steve Jobs volt az, aki forradalmasította a telefonhasználatot az iPhone-nal; manapság már nem kell nyomógombokkal bíbelődnünk, az ujjunkkal irányítunk mindent.
Forrás: Institute for New Economic Thinking
Nem szükséges külföldre mennünk, hogy híres üzleti gondolkodót találjunk. Bojár Gábor szintén ELTE-n végzett fizikus, majd vállalkozó álmodta meg a Graphisoftot, majd kifejlesztette a világ egyik legnépszerűbb építészeti tervező szoftverét, az ARCHICAD-et.
Üzleti gondolkodó a sarki pék is, akiből sosem lesz világsztár, de nagy örömünkre megalkotta sokmagvas zsemléjét, hogy vidámabban induljon a reggel.
Esther Dyson jött rá elsőként, hogy mekkora durranás is lesz majd az internet, melyet anno katonai megrendelésre fejlesztettek ki. Dyson úgy vélte, hogy a világhálón annyi ember lesz majd jelen, hogy az ott található reklámok anyagilag fent tudják majd tartani az egész rendszert. Sokan kritizálták őt amiatt, hogy az internet tervezett kiépítési költségei jóval meghaladják a világ teljes reklámbüdzséjét. Dyson természetesen tévedett, viszont mindez legalább 20 évvel meggyorsította az internet elterjedését.
Charles Handy könyve, „Az elefánt és a bolha” fejti ki a multinacionális cégek és azon néhány személyes kisvállalkozások kapcsolatát, amik a multikból élnek. Ezen kisvállalkozások olyan technológiákat fejlesztenek ki, melyeket előszeretettel használnak a nagy multinacionális cégek is. Az azonban nem éri meg nekik, hogy ezen innovátorokat a falaik közt tartsák, hiszen csak a kész technológiára van szükségük.
Az üzleti gondolkodó egy intellektuális kalandor, egy álmodozó; hogy mi a szakmája, teljesen mindegy. Sosem tudhatjuk, hogy mivel fog holnap előállni, azonban biztos, hogy kitalál majd valamit.
A vállalkozók
Az született vállalkozónak, akit zavar a különbség a VAN és a LEHETNE között.
Az innováció nem feltétlenül azt jelenti, hogy megalkotunk egy ez idáig nemlétező projektet. Az innováció az, amikor valami ellentmondás van a VAN és a LEHETNE között: ha Bódvarákón sétálva látunk egy kézműves cukrászdát, és azt megvalósítjuk Angyalföldön, akkor már innovátorok vagyunk. Ha jól mérjük fel a helyzetet, és az angyalföldiek tényleg szeretnének egy ilyen cukrászdát, akkor sikeresek leszünk. A vállalkozó lehet a nagy üzleti gondolkodók követője és csodálója is, számára csak az a fontos, hogy valami működni fog-e vagy nem.
Egy kis közgazdaságtan
Hogyan függ össze a hozamelvárás és az ötlet értéke? Minél kockázatosabb egy vállalkozás, annál nagyobb hozamot várunk belőle: minél többet ér egy cég, annál kevesebb a hozamelvárás. Gondoljunk csak bele, alacsony kockázatot keresve hol nyitnánk fagylaltozót: Szíriában vagy Svájcban? Azokban az országokban, melyek politikailag instabilak, esetleg háborús fenyegetettség van jelen, a hozamelvárás sokkal magasabb, ami mindent leértékel. Ez minden, az egyes országokat jellemző apró tulajdonságokra, aspektusokra igaz, valamilyen szinten minden befolyásolja a hozamelvárást.
A cég értéke tehát a hozamelvárástól függ, melyre egyaránt hatást gyakorol a földrajzi régió helyzete, a belpolitika, az oktatás minősége, és még sorolhatnánk. Visszatérve az előző példára, habár a magas kockázattal együtt jár a magas hozam, az ember értelemszerűen inkább a biztonságot keresi, ezért is nyitja meg fagylaltozóját inkább Svájcban, semmint Szíriában. Ha egy cég már jó ideje működik, a vele szemben támasztott hozamelvárás is lecsökken, hiszen a vállalkozás hosszú, már régóta működő karrierje megemeli az értékét.
A befektetők
Az 1700-as évek elején már minden megvolt – a gőzgép kezdetleges változatait beleértve –, ami az ipari forradalomhoz kellett. Az igazi áttörésre azonban 1769-ig kellett várni, amig James Watt be nem üzemelte a gőzgépes üzemét. Több mint 50 évig a korabeli vállalkozók nem merték elindítani a vállalkozásukat, mert félő volt, hogy a gőzgép, amibe a pénzüket fektették, felrobban: akkoriban még nem létezett a „korlátolt felelősségű társaság”. Az ipari forradalom beindulását tehát késleltette, hogy nem voltak meg a megfelelő jogi keretek.
Forrás: Technokrata
Manapság is előfordul, hogy egy lágytudomány fejletlensége akadályozza egy keménytudomány előretörését. Gondoljunk csak a mesterséges intelligenciára és az általuk irányított autókra. Ha egy autónak – melyet egy számítógép irányít – döntenie kellene, hogy elüti-e az előtte átszaladó kisgyereket, vagy az utasok életét feláldozva nekivezeti-e az autót egy fának, hogy kellene döntenie? Ez az etikai, morális dilemma egyértelműen lassítja a mesterséges intelligencia, illetve az önműködő autók globális elterjedését.
A vállalkozó eleinte csak maga fektet a cégébe, előbb-utóbb azonban eljön a pillanat, amikor nem tudja vagy nem akarja a saját pénzét kockáztatni. Ha az embernek nincs pénze, ötletei viszont annál inkább, befektetőket kell keresnie, hogy megvalósíthassa elképzeléseit.
A pénz legalább annyira versenyzik a jó ötletekért, mint amennyire a jó ötletek a pénzért. A pénzből csak akkor lesz több, ha valami jó ötletbe fektetik.
A befektetés „pofabiznisz”. Ha nem vagyunk szimpatikusak a befektetőnek, akkor sosem fog pénzt adni az ötletünkre. Minden újonnan induló vállalkozás egy blöff; ha nem az, akkor már működik, és ezért nem is lehet rajta nagyot nyerni. A befektető számára alapvető, hogy bízzon az ötletben, illetve a megálmodójában.
Ha valami jól csináltunk, ha befektetőként jól mértünk fel egy – kockázatosabb – még meg nem valósult ötletet, megsokszorozhatjuk pénzünket: erre máshogy nem lenne lehetőségünk. Ezzel a csábítással szól be nekünk a pénz.
Fejléckép: Exis Global
