Egyetemi hallgatóként valamilyen szinten mindannyiunknak fontos, hogy jó tanulmányi eredményeket érjünk el. Az ösztöndíj, a gyors diplomaszerzés, a mesterképzésre vagy akár doktori képzésre való jelentkezés mind-mind olyan célok, melyek bármelyikünkben jelen lehetnek. Ez tiszta sor, azonban milyen külső tényezői vannak még a sikerességnek? Mi tesz minket jó tanulóvá?
2018-ban egy Földrajz BSc-s tárgyra kellett elvégeznem egy kutatást harmadmagammal. A vizsgálat keretein belül azt vizsgáltuk, hogy pontosan mi is befolyásolja egy egyetemi hallgató tanulmányi teljesítményét. Ez a kérdés természetesen túl komplex ahhoz, hogy egy féléves tárgy keretein belül maximálisan reprezentatív és alapos kutatást végezzünk, de az eredmények mégis valószerűnek hatnak.
A kutatás természetesen rengeteg olvasással kezdődött. Meg kellett tudnunk, hogy azok a kutatók, akik hasonló vizsgálatokat végeztek, pontosan milyen eredményekre is jutottak. Meglepetések már itt is értek minket, kezdve azzal, hogy sokkal többen foglalkoznak ezzel a témával, mint azt elsőre gondoltuk.
Ezek közül a kutatások közül a legtöbb külföldi, talán csak egy magyar nyelvű vizsgálat volt azok között a szakcikkek között, amelyeket elolvastunk. Ezen szakirodalmak hipotézisei egyébként hasonlóak voltak a mi feltevéseinkhez.
- A tanulással töltött órák száma kapcsolatban áll a tanulmányi teljesítménnyel.
- A fizetett munkával töltött órák száma kapcsolatban áll a tanulmányi teljesítménnyel.
Fotó: Startup Stock Photos˛/ Pexels
Ezek az elég egyszerű feltevések logikusnak hatnak, nagy valószínűséggel van összefüggés a felsorolt tényezők között, ám nem abban a formában, mint ahogy elsőre gondolnánk. Meglepődtünk, mikor kiderült, hogy néhány kutatás arra jutott, hogy az iskola mellett végzett diákmunkával töltött idő nem befolyásolja a tanulmányi eredményeket. Ennél is érdekesebb, hogy egy másik vizsgálat szerint viszont a tanulmányi eredményességre kifejezetten pozitív hatással van a diákmunka. Ha hiszitek, ha nem, erre én is jó példa vagyok. Ahogy egyre nagyobb szerepet vállaltam az egyetemi újságírásban – a Természettudományi Karon működő Tétékás Nyúz főszerkesztőjeként, illetve az ELTE Online közélet rovatának vezetőjeként – a félévek során egyre feljebb kúszott a tanulmányi átlagom is. Ahogy a kutatás is írja, mindez azért történhetett, mert ahogy több lett a tennivalóm, egyre jobban oda kellett figyelnem az időbeosztásomra, egyre kevesebb időm veszett kárba. A rengeteg munka tehát elvehetett volna a tanulásra fordítandó időmből is, de „szerencsére” mindennek főleg a szabadidőm látta kárát, ami a tanulmányi előmenetelem szempontjából viszont nem előnytelen. Kár vitába szálni azonban azzal, hogy ha valaki sokat tanul, akkor ő nagy valószínűséggel jobb tanulmányi eredményeket fog elérni mint az, aki nem tanul semmit.
Fotó: Pixabay / Pexels
A szóban forgó kutatás fényt derített arra is, hogy nem minden a „jó képesség”. Az egyik konklúzió szerint például egy jó képességű hallgató kevesebb motivációval, gyengébben teljesít, mint egy kevésbé jó képességű, ám motivációkban dúskáló társa.
Ugyanakkor nem a motiváció az egyetlen tényező, mely kompenzálhatja a képességből és a lexikális tudásból eredő hiányosságokat. Az optimizmus és az önbizalom mind fontos tulajdonságok a sikerhez vezető úton.
Térjünk is rá a mi kutatásunkra, melyhez egy 200 – földtudomány, földrajz és biológia alapszakos – hallgató által kitöltött online, anonim kérdőívet használtunk.
A beérkező válaszok alapján korrelációt számoltunk a hallgató előző féléves súlyozott tanulmányi átlaga, és az általunk megadott, életvitellel, szokásokkal kapcsolatos tényezők között. Kíváncsiak voltunk rá, hogy hogyan teljesít az, aki sokat játszik videójátékokkal, aki sokat facebookozik, vagy épp az, aki hetente többször is kimozdul iszogatni a barátaival. Ezen kérdéseinkre azonban nem kaptunk egyértelmű, értelmezhető, logikus választ, ezek megállapítására valószínűleg már nem volt elég a 200 kitöltés.
A fent említett szakcikkek tükrében azonban mi is kíváncsiak voltunk arra, hogy melyek azok a célok, amik leginkább motiválják hallgatótársainkat, és mindez milyen hatással van a tanulmányi eredményeikre. A kérdőívben felsoroltunk néhány „motivációs tényezőt”, melyeket a kitöltőknek aszerint kellett pontozniuk, hogy azok mennyire motiválják őket. 1: egyáltalán nem motivál; 4: nagyon motivál.
Jól látható, hogy azok a hallgatók, akik motivációjuk alapján szeretnének mesterképzésre jelentkezni, sokkal jobb eredményeket érnek el, mint azok a társaik, akik nem. (Feltételezve, hogy a motiváció megegyezik a szándékkal.)
Az egyes tényezők közül egyébként ennek volt a legerősebb „húzóereje”, itt volt jellemző a legjelentősebb különbség az 1 pontot, és a 4 pontot adók között.
Hasonló hajtóerővel rendelkezik a BSc-s képzés gyors elvégzése is.
A kutatás alapján összességében azt is elmondhatjuk, hogy azok a hallgatók, akik összesen több tényezőre jelölték be a 4-es számot, sokkal jobb eredményekkel rendelkeznek, mint azok a társaik, akiket nem sok minden motivál. Ez elég fontos eredmény, hiszen fényt derített rá, hogy a motivációnak és a céloknak milyen nagy jelentősége van a tanulmányi eredmény alakulásában. Természetesen azt eddig is sejthettük, hogy a valós célokkal rendelkező hallgatótársaink sokkal eltökéltebben küzdenek a jobb jegyért, azonban jó érzés mindezt számokban is látni.
A kutatás nem reprezentatív, hiszen 200 fő korántsem elég ahhoz, hogy egy vizsgálatot annak lehessen nevezni. Azonban tekintve, hogy mindhármunknak ez volt élete első kutatása, és hogy csak néhány hónapunk volt a megvalósításra, büszkék voltunk rá, hogy számokkal is be tudtuk bizonyítani némely felvetésünket.
A kutatást készítették: Holló Szelina, Szűr Gábor, Tóth Bálint
Kiemelt kép: how-to-study.com
Felhasznált szakirodalom
