Életünk egyik legnagyobb feladata a pályánk megválasztása. Sorra vesszük a lehetőségeinket, ám a helyben végzett fejbéli útkeresések mellett érdemes magunknak is elindulnunk, hogy a lehető legszerencsésebben kovácsoljuk a sorsunkat. Folytatódik a Világjáró ELTE-sek című sorozatunk, melyben hallgatótársaink mesélnek élményeikről, illetve mutatnak be egy idegen kultúrát, akik önerőből vagy ösztöndíjjal, de legalább egyszer már „kirepültek” az alma materből. Vesszünk el a következő sorokban!
„Idegenvezetőnk”: Egyed Regina, az ELTE angol-történelem osztatlan tanárszakos negyedéves hallgatója.
Nagy Britannia maga is talán olyan, mint egy hajó. Még ha földrajzi értelemben ugyan teljes állandósággal horgonyoz Európa partjainál, sosem tudhattuk és tudhatjuk most sem teljes biztonsággal, mikor „ürül ki” számunkra a fedélzete a fizikain kívül szinte bármilyen más értelemben… Az biztos, hogy a La Manche-on való átjutás egy Alíz-féle ugrással ér fel, hiszen ennek a se nem egészen skandináv, se nem egészen európai szigetnek minden szegletében akad valami misztikus. Így biztonsággal találunk ott valóságos meséket, kontrasztos kultúrát, látható és láthatatlan határokat, vagy éppen a múlt virágzását a jelenben. Regi pedig, aki megélte, majd pedig betűbe is öntötte az álomszerű utazást, ebben az interjúban elvezet minket a fedélzetre, illetve „Sweet dreams are made of Leeds” nevű blogjában azon is túl.
Milyen érzés volt hazajönni?
Hiányzott a családom meg a barátaim, de közben olyan volt, mintha egy álomból ébredtem volna fel.
Az Egyesült Királyság legmagasabban fekvő működőképes telefonfülkéje
Miért a Campus Mundira esett a választásod?
Az Erasmus ösztöndíjat nyertem el, s így ennek a kapcsolati hálózatán keresztül jutottam ki, de a támogatást a Campus Munditól kaptam. Nagyon meg voltam elégedve az általuk nyújtott támogatással, akár pénzügyről, akár adminisztrációs problémákról volt szó. Külön kiemelném az online rendszerüket, ami nagyban megkönnyítette az ügyintézést.
Milyen problémák merültek fel kint, amivel hozzájuk fordulhattál?
Hosszabb kinttartózkodási időintervallumot adtam meg, mint amennyit valójában ott szándékoztam tölteni. Nem tudtam, hogyan számolják a hónapokat, nem voltam tisztában vele, hogy az angol vagy az itthoni számolási módot nézik. Ugyanis az angolok egy egész hónapként számolták azt a kb. egy hetet is, amit januárban ott töltöttem.
Mesélj kijutásod körülményeiről! Hogy birkóztál meg a sok újdonsággal az első napokban, hetekben?
Pozsonyból indít egyenes járatot Leedsbe a Ryanair légitársaság, akiknek van szerződésük az Erasmusszal. Így aki rendelkezik ESN (Erasmus Student Network) kártyával, az kedvezményesen utazhat, és ingyen becsekkolhat egy bőröndöt. Sok holmim volt, de a kinti egyetemem nagyon jól megszervezte az érkezést, kaptam egy welcome package-et, angol SIM-kártyát a telefonomba, és segítettek taxit is szerezni. Bár ez iszonyat drága volt. A reptéri transzferbusz negyedannyiba kerül. Egy kollégiumban laktam, ami nem kifejezetten hasonlít az itteni kolikhoz: olyan volt, mintha lakásokban laknánk, öten osztoztunk egy közös konyhán és fürdőn, de mindenkinek volt saját szobája. Nagyon közel laktam az egyetemhez, 10-15 perc alatt beértem gyalog, ami szintén szerencsésnek mondható. Hamar berendezkedtem, kedves angol lakótársaim sokat segítettek ebben. Az első hetünk orientációs hét volt, hogy megismerjük Leedst, az egyetemet, a környéket, illetve bemutatkozott a Don’ be a tourist nevű cég is, akik külföldi diákoknak szerveznek buszos utakat az országban. Több kirándulásukon is részt vettem a kinntartózkodásom során. Mind a 20 kint töltött hetem napjairól egy kedves barátomtól kapott naplót vezettem, majd élményeimet egy összegyűjtöttem a „Sweet dreams are made of Leeds” nevezetű blogomban: http://dreamsofleeds.blogspot.com/
Regi és barátai a Leeds külvárosában fekvő Kirkstall Abby-nél
Leedsben milyen az oktatás? Van valami, amiben nagyon különbözik az itthonitól?
Az órák a második héten kezdődtek, s ami nagy különbség az itthoni rendszerhez képest, az a modulrendszer. 3 modulból épült fel a tantervünk. Ezek egy szemináriumból és egy előadásból állnak, és a kettőre közösen kaptunk egy jegyet. Nagyon más volt az is, hogy óriási hangsúlyt kap a készségfejlesztés, nincs évközi zárthelyi, hanem kiselőadásokon, beadandókon keresztül adsz számot a tudásodról, és talán még nagyobb hangsúlyt fektetnek a prezentációs képességeid fejlesztésére. Ha a dolgozatodat kijavították,a százalék mellett kapsz írásbeli értékelést is, amelynek egyik részében kifejtik, miért jó, amit írtál, a másikban pedig, hogy mi az, amin még dolgozni kell, és hogyan tudnál rajta javítani. A kapott százalék egyébként nem végleges, mert még egy tanárnak el kell olvasnia a dolgozatot, és ő felülbírálhatja ezt az eredményt.
Sok külföldi áradozik arról, milyen izgalmasak a magyarországi kurzusaik. Neked is van olyan, amit legszívesebben hazahoztál volna magaddal?
Nem is egy! Mindegyiket szerettem valamiért. Az Early Modern Comedy-t például azért, mert színdarabokról, színházról, meg Shakespeare-ről volt szó. Tetszett, hogy olyan részletesen elemezhettem Shakespeare-szövegeket, mint még sosem. Olyan kurzusokon is részt vehettem, amelyek az angol történelmen belül árnyaltan foglalkoztak a nemzeti tudattal, illetve morállal, és ezáltal még közelebb kerülhettem a kultúrához. A War, Walfare and Society című órán az első és második világháború angol társadalmáról volt szó. Ez a modul azért is volt kifejezetten hasznos, mert megtanultunk nagyon sokféle adatbázist használni. Itt tudtam meg azt is, hogy volt egy olyan szervezet, amely a második világháború alatt vizsgálta a nemzeti morált, és már az 1900-as évek elején is kérdőíveztek, és végeztek ilyen jellegű megfigyeléseket a társadalmon. A Britishness című órán azzal foglalkoztunk, hogy hogyan fejlődött a brit nemzeti tudat, ha létezik ilyen egyáltalán. Szerintem nagyon izgalmas kérdés, hogy van-e valami, ami összetartja Walest, Angliát, Észak-Írországot és Skóciát, és ha van ilyen összetartó erő, az hogyan fejlődött az évek során, és milyen tényezők befolyásolták a fejlődésben.
És van erre válasz? Létezik a brit nemzeti tudat? Vagy inkább úgy kérdezem: létezik jelentős brit nemzeti tudat a skóthoz képest?
Egységes brit nemzettudatról nem feltétlenül lehet beszélni, bár vannak olyan személyek, események, ünnepek, melyek összekapcsolják az Egyesült Királyság tagjait. Ezeknek a tagoknak viszont megvan a saját identitásuk, mely talán erősebb is, mint a „britség”. A skótok például nagyon nagy öntudattal rendelkeznek. A skótság egyik plasztikus példájaként hoznám fel, hogy sokan még az esküvőjükön is népviseletükben, kiltben jelennek meg.
Arthur’s Seat nevű magaslat Skóciában
Most, hogy így mondod a népviseletben tartott esküvőt, úgy tűnik, hogy ott a hagyományok még mindig a mindennapi élet szerves részét képezik, nem úgy, mint sok fejlett országban, ahol a régebbi idők tradíciói gyakran már csak díszfunkciót töltenek be…
Természetesen a skót klánoknak is megvan már a turizmusra alapozott marketingje, a szuvenírboltok tele vannak klános csecsebecsékkel. De ugyanúgy áthatja irodalmukat is, mint a mienket a Csodaszarvas, vagy a hét vezér története, hiszen náluk a klánok mind a mai napig olyan jelentéssel bírnak, mintha nálunk mindenki vissza tudná vezetni a családfáját a hét vezér egyikéhez. Mindenki tudja a neve miatt, hogy melyik családfába tartozik. Viszont azt is itt tanultam meg, hogy a skót kocka klánokhoz köthető színe csak a 19. században alakult ki egy áltudományos mű hatására. Mostanra viszont már a nemzettudatuk részévé vált.
Hogyan képzeljük el Nagy Britannia országhatárait? Felfedezhetőek nagy különbségek bármilyen tekintetben, mondjuk Skócia és Anglia határvidékei és az ott élő emberek között?
Tábla jelzi a határt, ahol lehet fényképezkedni is, máskülönben észre sem vennénk, hogy átléptük a láthatatlan vonalat. Az angol és skót határ előtti és utáni település között nincs nagy különbség, ráadásul mentalitásában az angol és a skót ember is nagyon hasonlít egymásra, habár a skót büszkeség nagyobb, és öntudatosabbak abban, hogy ők márpedig se nem britek, sem angolok, hanem skótok.
Történt valami angliai tartózkodásod során, amin nagyon meglepődtél?
Nem mondhatnám, hogy a gyakran emlegetett kultúrsokk kifejezetten utolért volna, vagy valami igazán „fejbe vágott” volna. De azon meglepődtem, amikor tavasszal túlestünk a nagy havazásokon, és április végén, május elején kezdett jó idő lenni, és elértük a bűvös 20 fokos határt, a lányok a téli bundáról minden átmenet nélkül váltottak át Sziget fesztiválos outfitekre, és kiültek a parkba. Ekkor megfogalmazódott bennem, hogy a „park”-nak itthon nincs ekkora kultúrája. Az angolok csak úgy kiülnek egy nagy karton dobozos sörrel, zenével, sok beszélgetéssel. Sőt, vannak, akik még grillsütőt is vittek magukkal.
Edinburghi kilátás a vároromból.
Ha már Anglia, miért éppen Leedsre esett a választásod, és hol jártál még a városon kívül?>
York
Nem akartam semmiképp sem Londonba menni, mert nagyon drága városnak tartom. Leeds a sziget közepén található, és habár történelmi szempontból nem túl jelentős, az ipari forradalom alatt felfutott gyárvárosról lévén szó, nagyon jókat olvastam róla mint egyetemi városról: öt egyeteme van és szuper diákpopulációja. Azzal a tervvel vágtam neki az ösztöndíjnak, hogy történelmet fogok majd angolul tanulni, és Leedsben volt rá lehetőségem, így fel tudtam venni töris tárgyakat is. A Leeds Beckett University-n, ahova jártam, nincs bölcsészkar. Csak bölcsészeti intézetük van, amelyen belül angolt, történelmet, meg médiát lehet tanulni.
Igyekeztem sok helyet bejárni. Többször voltam Skóciában, illetve Yorkban. A vikingek óta virágzó történelmi városban háromszor is jártam, hiszen nagyon közel van Leedshez, és gyönyörű, történelmi város, teljesen elvarázsolt a katedrálisával, macskaköves útjaival és a még meglévő középkori városfalaival, házaival. Ezen kívül Liverpool, Manchester, Birmingham, London, az Angol-tóvidék, Whitby, Newcastle, Edinburgh, Glasgow, a Skót-felföld és Cambridge voltak az állomásaim. Az utazgatást a Dont’t be a tourist nevű társasággal folytattam, amit már korábban is említettem. Szerencsére már az első túrán részt vettem, így kaptam kedvezményt: 5 túra mindössze 200 fontba került, amelybe beleszámított az utazási költség, az idegenvezetés és a szállás is.
A bolt, amit nem nevezünk nevén – York
Ha két, nagyon híres irodalmi értéket kellene kiemelni, ami Angliához köthető, nekem kapásból Shakespeare és a Harry Potter ugrik be. Hogyan vannak ők jelen az ország kultúrájában, illetve van olyan kulturális érték, amely ott, helyi szinten nagy jelentőséggel bír, de talán kevésbé ismert a külföldi köztudatban?
A Harry Potter regényeknek és Shakespeare-nek természetesen hatalmas helyi kultúrája van. Edinburgh-ban például rengeteg hely köthető a varázslótanonc kalandjaihoz, hiszen J.K. Rowling a Harry Potter sorozat nagy részét itt írta. Leedsben is van egy monostorrom, és amikor másodszorra jártam ott, éppen Harry Potter napot tartottak. A kisgyerekek a regényhez köthető jelmezben szaladgáltak, a templomhajó romját pedig úgy díszítették fel, hogy gyertyák lógtak a plafonról. „Dumbledore” negyedóránként meséket mondott a gyerekeknek. De sorozatból készült filmek legkisebb forgatási helyszínei is hatalmas turistalátványosságnak számítanak.
Shakespeare emléke sajnos egyre kevesebb helyen van jelen. De Yorkban pont abban az évben emeltek fel egy átmeneti reneszánsz angol színházi szerkezetet, és négy-öt Shakespeare-darabot is bemutattak közel eredeti körülmények között. Ugyan a színészek nem mind férfiak voltak, de a darab az eredeti szöveggel szólalt meg.
Elephant House, a Harry Potter könyvek szülőhelye
Hogyan járult hozzá a kinti féléved a tanulmányaidhoz, miben változott a rálátásod a saját életedre és az itthoni létre?
Ez egy nehéz kérdés. Nehéz rá pontos választ adni. Sok mindent tanultam mind tanulmányok szintjén, mind emberileg. Rengeteg új embert ismertem meg, akik közül néhánnyal még a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Külön örülök neki, hogy az Egyesült Királyságba tudtam menni, hiszen a Brexit miatt ez a lehetőség a későbbiekben elég képlékeny. Csak csatlakozni tudok az előttem már megkérdezett erasmusosokhoz. Egy életre szóló élmény volt, és aki teheti, és érez hozzá kedvet, ne hagyja ki.
