„Az ELTE ösztönöz és lehetőséget ad arra, hogy mindenki fejlődjön akár nagyon különböző feladatok elvégzésében is” – erről az ösztönzésről és az idáig vezető útról beszélgettünk Csomos Attila kémia szakos hallgatótársunkkal.
Az olvasó előtt se legyen titok: jól ismerjük egymást, az ELTE Online főszerkesztő-helyetteseként tevékenykedsz, így a napi közös munka a mindennapjaink része. De ne szaladjunk előre! Milyen út vezet egy ambiciózus kézdivásárhelyi fiatalt az ELTE TTK kémia szakára?
Hogy egészen őszinte legyek, ezt a kérdést több aspektusból szeretném megválaszolni. Már kisgyerekként a kémia és a világ működése érdekelt, így nem is volt kérdés, hogy milyen szakra jelentkezem. A második szempont az, hogy közvetlen szülővárosom (Kézdivásárhely, Románia) közelében semmilyen esélyem nem volt ezt tanulni. Románián belül is több száz kilométerre tudtam volna csak kémiát hallgatni, viszont az oktatás minősége, valamint az a szempont, hogy anyanyelvemen juthassak minőségi oktatáshoz, fontos volt. Harmadik részről pedig azt is el kell ismernem, hogy eredetileg mégis egy külföldi intézménybe, az Imperial College-ba terveztem menni, ez végül objektív okok miatt meghiúsult, így kerültem az ELTE-re.
Nem kérdés, hogy a kémia rendkívül felkapott diszciplína, hiszen az orvostudományi, élelmiszeripari, technológiai fejlődés a vegyészet kutatási eredményének köszönheti sikerei egy jelentős részét, így sok a kutatási lehetőség a vegyészhallgatók számára is. Milyen kutatásokban veszel részt akár az ELTE-n, akár az ELTE-n kívül?
Jelenleg a Femtonics Kft.-nél foglalkozom szerves kémiával. Azon belül mikroszkópiás célokra fejlesztünk fluoreszcens kalciumion szenzormolekulákat, de sok más téma is az érdeklődési körömbe tartozik, legtöbb a szerves kémiával és a kémia biológiai vonatkozásaival kapcsolatos.
Úgy tudom, ezzel a témával a TDK-n is indultál. Milyen eredményt értél el?
Így van, a házi TDK-n második helyezést sikerült elérni, az OTDK-t pedig izgalommal várom.
Hol szeretnéd folytatni a tanulmányaidat, és milyen irányban? Mennyire találtad meg a számításaidat az ELTE-n?
Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem bánom, hogy nem a világ egyik legrangosabb intézményében (Imperial College) kötöttem ki végül, ebben pedig az ELTE-nek nagy szerepe volt, azt hiszem, ezzel sokat elmondtam. Nem tagadom, sok opció fordult meg a fejemben, mindent összevetve viszont úgy érzem, hogy továbbra is itt szeretném folytatni tanulmányaimat vegyész mesterszakon. Az egyetem a sokféle lehetőséggel okozott egy kis fejtörést nekem, ugyanis ezt a szakot idéntől már angol nyelven is lehet hallgatni, a kémiában pedig a nemzetközi szakirodalom nyelve miatt ez nagy előny, így még ebben nem hoztam végleges döntést.
Csomos Attila a Kutatók Éjszakáján az ELTE TTK-n 2017-ben (Kép: Poósz Patrik, ELTE Online)
Sok évfolyamtársad nem folytatja az ELTE-n a tanulmányait, más hazai vagy külföldi egyetemekre megy. Eközben a mutatók szerint az ELTE TTK adja hazánkban a legjobb természettudományos képzést. Mivel magyarázod ezt a jelenséget?
Jelenleg a kémia BSc képzés hallgatói közt van egy rendkívül kiemelkedő és nagyon ambiciózus hallgatói réteg, így teljesen megértem, hogy sokan a világ abszolút legjobb intézményeiben akarják folytatni tanulmányaikat, ezekkel nehéz versenybe szállni. Ugyanakkor a vegyészmérnöki szakma is vonzó lehet, hiszen be kell látnunk, hogy manapság a műszaki tudományokra valamivel nagyobb a piaci kereslet, mint a „tiszta” természettudományra. Az oktatás színvonala összességében nagyon jó, viszont – főleg anyagi és szervezési problémák miatt – sok TTK-s hallgató csalódik a házon belüli kutatás lehetőségeivel és a kutatómunka hatékonyságával. Ez remélhetőleg minél hamarabb megoldódik. Természetesen egy másik hallgatói kör azért folyatja máshol, mivel általában a TTK-n nagy elvárások vannak, amiket nehéz teljesíteni, más egyetemeken pedig kevésbé szigorúak a követelmények.
Összességében azt gondolom, hogy az oktatás színvonala jó, viszont ahhoz, hogy a természettudósnak készülő hallgatóság igazán elégedett legyen, hatékonyabban kellene bekapcsolni a kutatómunkába a hallgatókat, és olyan kutatói feladatokat és témákat adni nekik, amelyek során igazán azt érezhetik, hogy amit csinálnak, az fontos és eredményes. Összességében ez egy nagyon komoly és összetett feladat, de azt gondolom, hogy az ELTE-s oktatók abszolút kompetensek abban, hogy ezt megvalósítsák, csak szükséges jobban összehangolni a hallgatók, a kutatók és a kutatólaborok tevékenységeit.
Sok kapu áll egy fiatal vegyész előtt, te hol látod a helyedet 10-15-20 év múlva a munkaerőpiacon és a társadalomban?
Ez valóban igaz, noha a kémia és a vegyipar nem éli a virágkorát, azért úgy gondolom, hogy ez egy olyan szakma és tudomány, ami soha nem fog kihalni, bármilyen változás is álljon be. Mostani terveim szerint szeretném folytatni a tanulmányaimat mesterszakom, és utána a doktori iskolába is jelentkezni tervezek – azontúl még nem látom, mit hoz a jövő. Örömömet lelem a tanulásban és a kutatásban is – utóbbi történjen akár versenyszférában, akár akadémiai közegben, egyiktől sem zárkózom el. Csak annyit tudok biztosra, hogy olyan munkával fogok foglalkozni, amelyet izgalmasnak és érdekesnek találok, mindenkinek tanácsolom is, hogy olyan szakmát válasszon, amibe örömét leli – ez talán a legfontosabb.
Amikor éppen nem fehér köpenyben kísérletezel, akkor egy (vagy akár több) fényképezőgép lóg a nyakadban, és az ELTE legkülönbözőbb rendezvényein fotózol. Mióta hobbi számodra a fotózás?
Kiskorom óta szerettem szép fotókat készíteni, hol csak családi kamerával, hol mobiltelefonnal, komolyabban pedig körülbelül öt-hat éve foglalkozom fényképészettel. Autodidakta módon tanultam, és továbbra is fejlődni szeretnék benne. Már középiskolában is fotóztam helyi újság számára, majd a gólyatáborban hallottam az ELTE Online-ról, ahová azonnal jelentkeztem is, amint elkezdtem a tanulmányaimat, azóta pedig szinte megszámlálhatatlan galériát készítettem itt.
Az Olvassatok ELTE-seket! című ELTE Online-antológia bemutatóján az ELTE bölcsészkarán 2018 őszén (Kép: Poósz Patrik, ELTE Online)
Az ELTE Online főszerkesztő-helyettesi munkája hivatali-menedzselési feladat. Nyolc kar több tucat újságírójának és fotósának munkáját kell összehangolnod a szerkesztőséggel. Mennyire áll közel hozzád az ilyen jellegű vezetői feladat?
Általában egy természettudóstól távol állnak az igazi menedzseri feladatok. Bevallom, hozzám sem álltak igazán közel az ilyen jellegű feladatok egy ideig, ugyanakkor fontosnak tartottam és tartom azt is, hogy a hasznos dolgokat igyekezzük megtanulni, elsajátítani, amiben pedig jók vagyunk, azt általában meg is kedveljük. Nem állítom, hogy e vezetői feladatok elvégzését sikerült már annyira jól megtanulnom, mint a laboratóriumi munka vagy a fényképezés rutinját, viszont mindenképp megkedveltem. Ráadásul jó érzés, hogy az egyetemi közéletnek részese lehetek, és valamelyest hathatok is rá azáltal, hogy saját ötleteimet valósíthatom meg az ELTE Online hallgatói magazinnál. Azt hiszem, hogy minden új feladat esetében legfontosabb, hogy a fejlődésre törekedjünk, én is ezt teszem, és azt tapasztalom, hogy az ELTE ösztönöz és lehetőséget ad arra, hogy mindenki fejlődjön akár nagyon különböző feladatok elvégzésében is.
