Az Európai Parlament szeptemberben fogadta el annak a törvényjavaslatnak a tovább tárgyalását, ami a jövőben nagy hatással lesz majd az internetfelhasználókra. A 13. cikkely legfőbb irányvonala az, hogy az internetes tartalomszolgáltatók vállaljanak nagyobb felelősséget azokért a videókért, képekért, zenékért, amiket feltöltenek a platformjukra. Ez mind szép és jó, miért aggódnak mégis sokan amiatt, hogy ez a ma ismert internet végét jelentené?
Az internet elterjedésével a hétköznapi ember számára kinyílt a világ. A művészeknek, zenészeknek, kreatív tartalomgyártóknak végtelen és lehetőségekkel teli felületet jelentettek az olyan platformok, mint az Instagram, a Reddit, a Twitter, a Facebook vagy éppen a YouTube. Lehetne vitatkozni arról, hogy a felsorolt platformok közül több inkább közösségimédia-platformként működik, mint tartalomszolgáltatóként, ám a fent említett EU-s szabályozás ezeket a felületetek is nagyban érinti. Az internet megjelenésével szépen lassan bárkiből tartalomgyártó lehetett, a YouTube megalapítása óta ez hatványozottan igaz. Ezek után elkerülhetetlenné vált, hogy megjelenjenek a szerzői jogokkal kapcsolatos viták, amiket máig sem lehetett igazán megoldani. Tehát: miről is szól pontosan ez a bizonyos 13. cikkely?
A probléma lényegét ismét csak a YouTube-bal tudom a legegyszerűbben elmagyarázni. Az ilyen tartalomszolgáltatók elég komoly összegekre tesznek szert azáltal, hogy mások alkotásait közzéteszik, ezekért a tartalmakért ők viszont nagyon keveset fizetnek.
Fontos megemlíteni, hogy egy tévécsatorna, rádióállomás vagy épp az olyan streamingszolgáltatások, mint a Spotify vagy az Apple Music, rengeteg jogdíjat fizetnek a kiadóknak a rajtuk keresztül lejátszott tartalmakért. A kiadóknak a YouTube is fizet a rajta lejátszott tartalmakért, ám nem azért, mert kötelező neki, hanem csak mert megállapodott velük.
Hogy a YouTube-nak miért nincs fizetési kötelezettsége a kiadók felé? A hivatalos irányelvek szerint a YouTube nem minősül tartalomszolgáltatónak. Az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv szerint a platform csak egy internetes tárhely, csakúgy, mint az Google Drive, az iCloud vagy a Dropbox. Az egyetlen gond ezzel, hogy ez a szabályzat körülbelül 20 évvel ezelőtt íródott. Ekkor a YouTube még nem is létezett, ám hozzá kell tenni, hogy alapításakor tényleg inkább csak tárhelyként funkcionált, mint többfunkciós tartalomszolgáltató platformként. Ebből kifolyólag a YouTube hivatalosan még ma sem vonható felelősségre azokért a tartalmakért, amelyeket a felhasználók megosztanak rajta.
A YouTube ma már figyeli a felhasználói ízlését, viselkedését, ezek alapján pedig ajánlatokat tesz nekik. A YouTube rengeteg pénzt kap a videók alatt megjelenő hirdetések után, a kiadók ebből viszont elég keveset látnak. Nem meglepő, hogy a zenekiadók és a zeneszerzők is hasznot szeretnének látni az általuk előállított tartalomból, viszont a YouTube jogszabályilag nincs kötelezve arra, hogy ezt a pénzt kifizesse.
Erre a problémára próbál megoldást nyújtani a 13. cikkely, ami gyakorlatilag előírná, hogy az olyan platformoknak, mint a YouTube, még azelőtt szűrniük kelljen a rajtuk keresztül megosztott tartalmakat, hogy azokat feltöltötték volna. Ahogy olvashatjátok, a mai megoldásoktól ez annyiban különbözne, hogy a közösségi oldalak már fel sem engednék tölteni a jogvédett tartalmakat. Jelenleg mindez úgy történik, hogy a jogvédett, esetleg nem megfelelő videókat, képeket, zenéket csak akkor tiltja le az adott felület, ha a szerzői jog tulajdonosa bejelentést tesz. Ez sokkal kevesebb munkával jár, mintha automatikusan le kellene tiltania mindent.
Ha a törvény ebben a formában lépne életbe, az markánsan megváltoztatná a ma ismert internetet, elég sok keserűséget okozva a tartalomszolgáltatóknak, nem is beszélve a felhasználókról. A platformoknak felügyelniük kell, hogy az emberek pontosan mit is töltenek fel, amit emberi erővel képtelenség lenne teljesíteni. Így ezt a feladatot muszáj lesz automatizálni, tehát a szűrést gépek, algoritmusok fogják végezni. Ez az egész pedig nem csak a YouTube-ra fog vonatkozni, hanem minden olyan felületre, ahol az emberek zenéket, videókat vagy képeket osztanak meg.
A szabályzat betartásához tehát algoritmusokat kell bevetni, aminek a hátrányait már most érezni lehet a YouTube-on, hiszen ott már működik egy ehhez hasonló, hibáktól nem mentes rendszer. Elképzelhető, hogy ezek a gépek olyan tartalmakat is kiszűrnének, amik bőven benne vannak a fair használat kategóriában: paródiákat, idézeteket, filmkritikákat, előzeteseket és akár mémeket is. Ha csinálunk egy mémet, amihez a képi anyagot egy filmből vettük, ezentúl a Facebook, a Twitter, az Instagram vagy épp a Reddit algoritmusa kérdés nélkül letilthatja; az algoritmus immunis a humorra, ő csak a jogvédett képet fogja érzékelni. Na, ezért aposztrofálják sokan ezt a törvényt az internet cenzúrázásaként.
A törvénymódosítás mögött természetesen van egy tervezet a technikai megvalósítással kapcsolatban is. A javaslat szerint a kiadó adja oda a katalógusát a megosztónak, amit ha a weboldal használni akar, fizetnie kell érte. Ha ezt nem akarják megtenni, akkor le kell tiltaniuk minden olyan feltöltött tartalmat, ami ebben a katalógusban szerepel.
A szűrésben együttműködhet a megosztó a kiadóval. Ha fel szeretnénk tölteni egy mémet Facebookra, akkor az oldal meg fogja tőlünk kérdezni, hogy van-e jogunk hozzá. Ha azt válaszoljuk, hogy igen, a mém felmehet, a szerzői jog tulajdonosa pedig kapni fog egy értesítést, hogy nézzen rá a képre, amit feltöltöttünk. Ezzel csak az a baj, hogy a tulajdonos sem tudja mindezt emberi erővel elvégezni, és egy algoritmust fog használni, amivel a fentebb említett problémák ismét előkerülnek majd.
Az interneten már meg is jelentek a törvénymódosítás ellen felszólaló blogbejegyzések, posztok, mozgalmak. Ezek közül a #saveyourinternet az egyik legsikeresebb, már az összes nagyobb közösségi portálon posztoltak ezzel a hashtaggel. Sok külföldi YouTuber megszólalt a témában, akik főleg fel szeretnék hívni nézőik figyelmét a törvénymódosításra, illetve elmagyarázni, hogy pontosan mi is ez, milyen hatással lesz az aktuális csatornára és feliratkozóira. Többek borúlátóan állítják be a dolgokat, mások viszont, mint például Szirmai, inkább megnyugtatják a követőiket.
Talán egy kicsit túlzás azt állítani, hogy mindez az internet halálát jelentené, és hogy ezután minden közösségi oldal ki fog vonulni az Európai Unióból. A törvénymódosítás még nem végleges, nagy valószínűséggel rengeteg változtatáson át fog esni a tényleges hatályba lépése előtt.
