Teaház, kvíz és ének – A Szláv Tanszék a Kutatók Éjszakáján

„Almafának virágzik a szirma,
Fújja parton a tavaszi szél.
Fűben sétál gyönyörű Katyusa,
Zöld mezőben édes dalra kél.”
(Katyusa)

A Kutatók Éjszakája kapcsán rengeteg program került megrendezésre az ELTE BTK falain belül. Hallgathattunk előadást a magyarországi elmebeteg-gyógyításról, Norvégia meghatározó szerepéről a jelenkori világban, de még a koreai irodalomról is. Vagyis gyakorlatilag minden tanszék megmutatkozott az idei palettán. Nem volt ez alól kivétel a Szláv Tanszék sem. A szlavisztikások – megbújva a D épület rejtélyes falai között – szintén különböző szakok szerint kalauzolták az érdeklődőket. A bolgár folklór sárkányaitól és szörnyeitől kezdve a szlovák nyelv és a pálinkafőzés összefüggéséig minden volt. És akkor még nem is említettük a különböző témájú szabadulószobákat (igaz, ez helyileg a főépületben volt), a litvániai beszámolót és még rengeteg mást. Szóval egészen színessé vált a sarokban meghúzódó kis D épület. Zárásként pedig egy kifejezetten családias és könnyed programot eszeltek ki a szervezők: a Szláv kvíz és Orosz teaház névre keresztelt eseményt.

IMG_4433

Készülődés az esti dalolásra

IMG_4465

Átszellemülés

Bár maga a kvíz egészen általános „csapatmunkává” lényegült át, mégis sok emblematikus szimbólum került elő. Hiszen kulturális értelemben – és ezt fontos leszögezni – mire gondolnak az emberek elsőként, ha Oroszország a téma? Persze nincsenek illúzióink, senki sem fogja elkezdeni Lermontov alkotásait sorolni… Egészen egyszerű válaszok fognak érkezni: úgy, mint a vodka, a fagyhalál, és esetleg valakinek beugrik a матрёшка (matrjoska) nevű baba. Ennek megfelelően így is kellett elkezdeni az egész programot. A vendégekből szépen lassan kihámozták, hogy mi annak a furcsa orosz fejfedőnek a neve, és hogy a mézeskalácsház tulajdonképpen rendelkezik saját névvel is, Vaszilij Blazsennij után.

Mindig érdekes egyébként egy oroszos előadáson figyelni a közönséget… Ha az összes politikai aspektust mellőzzük – bár ez a vad asszociációk miatt igen nehéz munka –, és kizárólag a kulturális szempontokkal foglalkozunk, akkor is izgalmas a kettősség. Az a kettősség, amely a modern orosz nyelvben is jelentkezik: az elmúlt érák hangulata és a modern, egyszerűen csak „biznyiszmenkorszaknak” nevezhető hangulat ütközése. Egyik sem fed le mindent, és egyik sem tud eltűnni. És mindez rettentően groteszk hatást kelt. Valahol persze komikus látni a zakós exúttörőket és az iPhone-os, teljesen globalizált huszonéveseket egyszerre betűzgetni a Katyusa szövegét. Mindenesetre ez a tipikusan orosz, nagyon különös és rettentően szerethető hangulat átlengte az egész estét.

IMG_4470

Kendők és fonott haj

IMG_4490

Az üdvözlőkenyér

És valóban: valamilyen értelemben mindig az a lényege egy oroszos programnak, hogy az a „nagy orosz lélek” kifejezés értelmet nyerjen (bocsánat az oroszspecifikusságomért, a foglalkozás megnevezése valóban félrevezető, mert ez egy kifejezetten orosz dolog volt, nem szláv általánosságban). Eléggé közismert szokás, hogy az orosz vendégségben kenyeret mártanak sóba, így köszöntve a megérkezőket. Ez természetesen itt sem maradhatott el egy másik fontos jelenség, az éneklés mellett. Sokat dobott ugyan az est hangulatán a mintás kendő, a fonott haj és a kirakott szamovár, a főszerepben azonban az éneklés maradt. Nagyon találóan megfogalmazódott az éneklés kapcsán a következő: bármennyire is rossz a társadalmi, a politikai és az anyagi helyzet – legalább jókat énekelünk együtt. És ezzel az egyszerű kijelentéssel gyakorlatilag le is írható az orosz keserédesség lényege. Szóval a vendégek – akiknek szükségük volt rá – kaptak latin átiratú szöveget, míg a betűértők – esetleg beszélők – nézhették kivetítve az eredeti szöveget. Sok dal elhangzott, mint például az Ой мороз, мороз (Oj maróz, maróz), a Дорогой длинною (Dárágoj dlinnáju) vagy a Миленький ты мой (Milenykij tü moj). De természetesen olyan klasszikusok is előkerültek, mint a Подмосковные вечера (Podmászkovnüe vecsera) vagy a Калинка (Kalinka) (utóbbi volt a zárószám, amelyet – hasonlóan a többihez – a tiszteletét tevő tanári gárda nagyon átszellemülten adott elő). Azt a bizonyos keserédességet pedig egy modern dallal is érzékeltették: Жизнь налаживается (Zsizny nalazsivaetszja) – ezt egyébként ajánlom mindenkinek, aki kicsit is fogékony a tipikusan kelet-európai „szomorkás és beletörődő” dalokra. És természetesen a cikkben kiemelt szerephez jutó Катюша (Katyusa) sem maradhatott el. Ez a különösen ismert szerzemény – minden urban legenddel ellentétben – egy szerelmesdal, és már a második világháború előtt is énekelték. Igaz, csak az 1940-es években vált igazán ismertté. A hatalmas sikerrel bíró dalban szereplő Katyusa egyébként a Kátya becenévből ered, amely a Jekatyerina (Katalin) név egyik formája.

IMG_4521

In action

A nagy, közös éneklés után pedig tea, orosz édességek és Винегрет (vinaigrette) saláta várta a vendégeket. Utóbbi egy egészen jellegzetes orosz étel: céklával, savanyú káposztával és burgonyával. Persze a квас (kvász) sem maradhatott el, amely egy édeskés gabonaital. Pont olyan megosztó ízzel, mint amilyen megosztó maga az orosz kultúrkör.

Összesítve tehát a Szláv Tanszék – mint a BTK egyéb tanszékei általában – nagyon változatos eseményekkel készült. Az orosz kedvcsináló este pedig egy nagyon jól sikerült közösségi programba csapott át, ahol a legnagyobb hangsúly az „orosz hangulat” átadásán volt. Remélhetőleg az orosz kultúrához nem kötődő vendégek is alátámasztják ezt az álláspontot. Ha pedig valaki most nem tudott részt venni, vagy esetleg szeretne újra találkozni mindazzal, amit a szláv kultúrkör adni tud, akkor figyelje a Szláv Tanszék eseményeit, mert egyre közeleg a minden évben megrendezésre kerülő Szláv karácsony!

  • Angela Palagyi

    Nagyon szépen köszönöm a szellemes, lelkes és részletes cikket. Valóban fantasztikus hangulat volt az orosz teaházban az orosz dalok tanulása és előadása alatt. Egy apró, de lényeges különbségre szeretném felhívni a kedves olvasó figyelmét: az orosz dalokat az Orosz Nyelvi és Irodalmi Tanszék diákjai és tanárai adták elő. A Szláv és Balti Filológiai Intézeten belül van egy másik adminisztratív egység, a Szláv Filológiai Tanszék, és ezen belül vannakz ún. kisebb szláv nyelvek, mit a bolgár, a macedón, a horvát, a szerb, a szlovák, a cseh és a szlovén szak. Az Orosz Tanszék mellett külön tanszékként működik a Lengyel és az Ukrán Tanszék is. Egy kicsit bonyolult, de a lényeg az, hogy a legnagyobb egység az ELTE Szláv es Balti Filológiai Intézetében az Orosz Tanszék, ebből kifolyólag nem csoda, hogy a legtöbb lelkes, ügyes és tehetséges diák ott található, és a Kutatók Éjszakáján ezt bizonyították is 😉.