Ki volt Veszelovszki Zsolt? Miért épp az ő nevét viseli a Média és Kommunikáció Tanszék emlékelőadás-sorozata? Médiaszabadság, innovatív ötletek és befolyásolás. Az internet hatása ránk, a közéletre, a döntéseinkre. El tudjuk egyáltalán képzelni, hogy a felfokozott közösségimédia-hatás gyakorlatilag mindenhol tetten érhető? Minderre – és még sok egyéb izgalmas kérdésre – reflektált dr. Rozgonyi Krisztina, az előadássorozat első előadója.
2018. szeptember 14-én megrendezésre került az első Veszelovszki Zsolt-emlékelőadás az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékén. Egy rövid (15 perces) felkonferálás után a tragikusan hamar elhunyt médiapolihisztorról kaptunk egy nagyon személyes képet. Liptay Gabriella gyors bevezetője főleg Veszelovszki Zsolt karakterére koncentrált, a rengeteg eredmény megemlítése mellett. Az összegyűjtött baráti és munkatársi vélemények alapján egy egészen különleges személyiségkép rajzolódott ki róla. A „magyar Branson”, a PORT.hu megalapítója minden bizonnyal igen nagy hírnévvel rendelkezne, ha egy „forgalmasabb csomópontban” született volna Magyarország helyett. Zsoldos Dávid – a Fidelio alapítója – „nagy vagánynak” nevezte, Balogh Ákos zseninek, míg Sárközy Csilla Veszelovszki Zsolt közvetlen természetét emelte ki, azt, amilyen bizalommal fordult a munkatársai felé. Liptay Gabriella kiegészítése pedig egyértelműen alátámasztotta, hogy a villamosmérnök/üzletember/zseni különlegesen szórakoztató és izgalmas társaság volt a nagy tehetsége mellett.
Veszelovszki Zsolt
A felvezetés után dr. Rozgonyi Krisztina következett. A Kommunikáció, szabadság és a média munkásai címet viselő előadása elején szintén megemlítésre került a PORT.hu. Az előadó kiemelte, hogy ezt a felületet talán hungarikumnak is nevezhetnénk a személyessége miatt. Véleménye szerint leginkább az odafigyelés szóval lehetne jellemezni az egész platformot, ami jól illeszkedik a Veszelovszki Zsoltról korábban kialakított képhez.
Maga az előadás felépítését tekintve először egy kronologikus sorrendet követett, történelmi eseményekkel (2010-től) illusztrálva az online platformok megítélését és erejüknek megtapasztalását. Egészen konkrétan a 2010–11-es arab tavasz volt a kiindulási pont. Hiszen elmondható, hogy a közösségi média ekkorra vált nagykorúvá. Szociológiai szempontból ez azt takarta, hogy a folyamatosan beinduló hashtaglánc, a tagelések mind-mind katalizátorai voltak a reformoknak. Nem véletlen, hogy egyfajta eksztázis uralkodott el az embereken, hiszen egy tiszta, minden tekintetben pozitív jelenséget láttak ezekben a felületekben. Az előadó szavaival élve egyértelműen a „good guy effect” első köveit rakták le ezekben a hónapokban. A probléma azonban abban rejlett, hogy az illúziót a naivitás váltotta ki. Egy új jelenség „pró” oldalának a kiaknázása. Persze hogyan is lett volna elvárható a világtól, hogy azonnal felmérje a lehetőségek árnyoldalát…?
Dr. Rozgonyi Krisztina
Ennek a „digitális történelmi szakasznak” – milyen izgalmas és fájdalmas, hogy mindezt megéltük/megéljük – a vége 2016-tal jelölhető ki. Ez a halmozott kiábrándulás éve volt. És valóban: milyen szomorúan „egyszerű” dolga volt az előadónak, hogy az erre okot adó eseményeket összegyűjtse. Barack Obama amerikai elnök leköszönése önmagában meghatározó volt, hiszen ő elsőként tartandó számon a modern kommunikációs eszközök „jó felhasználói” között. Persze mindez jelenthette volna a kezdetét egy „pozitívan csalódó” hullámának, azonban tudjuk, hogy nem így történt… A jelenlegi amerikai elnök megválasztása során – mára biztosan kijelenthető, hogy – személyes adatokkal való visszaélés történt. Hasonlóan lelombozó volt a brexitkérdés, ahol szintén torzított eredményeket közölve, manipuláció során alakult ki a végleges eredmény, magával vonva egy kiszámíthatatlan jövőképet egész Európa számára. És akkor még nem is említettük a Fülöp-szigeteki helyzetet, ahol szintén virágoztak/virágoznak az emberjogi visszaélések… Mindeközben a social mediába folyamatosan beleszokó világban a Google és a Facebook az online reklámpiac legnagyobb haszonélvezőivé váltak. A monopolhelyzet etikai megítélése mellett igen problémás, hogy ezeken a legismertebb fórumokon hemzsegnek a propaganda- és gyűlöletbeszédek. (Elég csak a Twitterre gondolni.) Vagyis ennek az újszerű erőnek, amit közösségi médiának nevezhetünk, valóban megmutatkozott a „dark side”-ja.
Érdekességként az előadó felhozta a magyar helyzetet is. Érdekesnek nyilvánvalóan csak nagyon távolról, egy másik bolygóról, esetleg univerzumból nevezhető, közelről nézve sokkal inkább kiábrándító… Mindenesetre különös, hogy míg a nemzetközi színterek valóban áttolódtak az online felületekre, addig Magyarországon a legrégebbi kommunikációs eszközök virágkorát éljük: az óriásplakátokét. Természetesen megemlítette, hogy ez egy soktényezős kérdés. Valószínűleg nem lenne ilyen sikere ennek a folyamatnak, ha nem beszélhetnénk egy szisztematikusan leépített médiapiacról vagy a médiaszabályozás hiányáról…
És el is érkeztünk a jelenhez. A dia címe „Filterbuborék és visszhang-kamrák” volt. Elég találó, elég beszédes. Rozgonyi Krisztina a következőkkel jellemezte a mostani helyzetet: „nagyfokú ijedtség és zavarodottság”. Mindez jelen van a közösségi média használatának minden szintjén. Jelen van az adatok szűrésében, az adatok befogadásában, továbbításában. Arra a kérdésre pedig, hogy mennyire szabad a legtágabban értelmezhető információs tér, az előadás egy új egységével válaszolt: egy közös kutatás eredményeivel, amiben ő is részt vett. Ezek alapján elmondható, hogy a legtöbb országban alapvető internetes „cenzúrával” találkozunk, tehát az adatok kiválasztásának és beengedésének folyamata nem a felhasználóktól függ. Jelentősen megnőtt ezzel párhuzamosan (2015–16 között) az Internet shutdown nevű jelenség, ami mögött szintén politikai megfontolás áll. Pozitívumként kiemelni csak azt tudta, hogy egyre több központi szerv foglalkozik a személyes adatok védelmének fontosságával.
Fake news vagy valóság?
A média sokszínűségével kapcsolatban kiemelendő ugyan, hogy az internet-hozzáférés 2017-re 47%-ra nőtt a világban. Ez mindenképp jó tendencia. Ugyanakkor pont a folyamatos kiábrándulás hatására növekszik a „buborékhatás” előfordulása is. Vagyis az emberek a stresszfaktor kizárása érdekében kizárólag azt engedik be a saját adatáradatukba, amit kellemesnek találnak. A folyamatosan hanyatló újságok pedig katalizátorai a kérdésnek, miszerint: honnan fognak az emberek hírekhez, recepteken és kiskutyákon kívüli tudósításokhoz jutni? És az a forrás mennyire lesz megbízható?
A média függetlensége szintén eléggé elszomorító képet vázol fel. Folyamatosan politikai támadásoknak vannak kitéve a különböző platformok, arról nem is beszélve, hogy a sokszor igen fáradalmas oknyomozásra alapuló tényeket a politikusok komoly hányada képes egyszerűen „fake news”-nak nevezni, ezzel hiteltelenítve azokat az olvasók szemében. Probléma az is, hogy a nagyvállalati és állami hirdetéseknek a médiumok anyagilag is ki vannak szolgáltatva.
Az előadás utolsó egységei közt szerepelt az újságírók biztonságának a kérdése. Ezzel kapcsolatban sem tudott sok kellemességgel szolgálni az előadó. A támadások után 10-ből 9 alkalommal nincs jogi következmény. Persze nem kell a gyilkosságokig menni, hogy egy újságíró életét megkeserítsék. Online veszélyeknek is ki vannak téve, megdöbbentően sok a zaklatás. Elsősorban a női újságírók vannak veszélyben, ők képezik a támadók fő célpontját… Szerencsére azonban egyre több nemzetközi szervezet ismeri fel a helyzet komolyságát, és próbál megfelelő intézkedéseket hozni.
Dr. Rozgonyi Krisztina előadásának utolsó szakaszában pedig előkerültek olyan nevek, mint Maximilian Schrems vagy Vajda Éva. A különböző példák mind azt támasztották alá, hogy van létjogosultsága – minden veszély ellenére is – a médiában az igazságért, egy tisztább hírszerzési rendszerért dolgozni. A „Hogyan tovább?” kérdésre természetesen nem érkezett egyértelmű válasz, de az biztos, hogy új utakat keresve, illetve sokkal körültekintőbben kell nekivágnunk az online média feltérképezésének, mint ahogy a minket megelőző generációk tették.
Képek forrása:
https://www.technologyreview.com/s/602981/social-media-is-killing-discourse-because-its-too-much-like-tv/
http://kreativ.hu/cikk/veszelovszki_zsolt_emlekeloadast_tart_az_elte_media
http://www.mediatortenet.hu/2018/06/14/rozgonyi_krisztina/
https://www.scientificamerican.com/article/how-fake-news-goes-viral-mdash-heres-the-math/
