Ma a versenyzésé volt a főszerep az Egyetemi Anyanyelvi Napokon. Azok, akik úgy érzik, hogy szépen beszélnek, olvasnak, a szépkiejtési versenyen találhatták meg a helyüket. A jó helyesírású hallgatók a digitális helyesírási versenyen mérhették össze a tudásukat. A legszebben szavalók pedig bátran jelentkeztek a versmondó versenyre. A mozgékonyabb érdeklődők a Trefort-kerti tájfutáson vettek részt. Mindemellett bemutatkoztak a nyelvészeti diákműhelyek is. Az alábbiakban tudósítóink összefoglalói olvashatók.
Az ELTE Anyanyelvi Napok utolsó napja a digitális helyesírási versennyel indult az Ifjúsági épületben. A versenyt Gonda Zsuzsa, a Mai Magyar Nyelvi Tanszék oktatója nyitotta meg. Szeretettel üdvözölte a jelenlévőket, és elmondta: a verseny idén hagyományos, mégis rendhagyó keretek között zajlik, hiszen a részvevők digitális eszközök segítségével tölthetik ki a feladatlapot. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az első helyezett képviselheti majd karunkat a Nagy J. Béla országos helyesírási versenyen, ahol felsőoktatásban tanulók mérik össze tudásukat. A verseny lebonyolításában segédkező Petró Tímea, a Szakmódszertani Központ referense bemutatta a digitális tábla kezeléséhez használt klickereket, majd a versenyzők kitöltötték az öt kérdésből álló próbatesztet. Mielőtt elkezdődött volna a tényleges feladatsor megoldása, Gonda Zsuzsa elmondta, hogy az itt ülő versenyzők máris felelős nyelvhasználók, akik komolyan veszik a helyesírás fontosságát, hiszen annak hiánya komoly félreértésekhez vezethet a mindennapokban.
Ezek után kitöltésre került a verseny harminc kérdésből álló, sokszínű feladatsora. A diákok szemmel láthatóan élvezték a klickerek használatát, az egyik versenyző jelezte is társának, mennyire tetszik neki a modern eszközökkel lebonyolított esemény. A feladatlap lezárása után a résztvevők megbeszélhették a problémás kérdéseket Gonda Zsuzsa tanárnő segítségével, majd szünetet tartottak az eredményhirdetésig.
Az eredményhirdetés az Ifjúsági épület társalgójában zajlott Gonda Zsuzsa vezetésével és Horváth Anita közreműködésével. A harmadik helyezett Bukó Barbara lett 80 százalékos eredménnyel, a második helyen pedig Balogh Éva Boglárka végzett 83,3 százalékkal. A győztes Bak Mónika lett 90 százalékos teljesítménnyel, aki így indulhat a nagy múltra visszatekintő Nagy J. Béla országos helyesírási versenyen.
(Egri Dorottya)
Szépkiejtési verseny
A több mint negyvenedik alkalommal megrendezett szépkiejtési verseny az Egyetemi Anyanyelvi Napok zárónapjának délelőtti programja volt. A tizenhárom jelentkezőből tíz diák vett részt a megmérettetésen, ők a BTK, a TÓK, valamint a TTK hallgatói voltak. A jelentkezők közül többen a versmondó versenyen is szerepeltek. A szépkiejtési verseny minden résztvevője két szöveget adott elő. Első körben a helyszínen kapott kötelező írást, Esterházy Péter Az idő városa című esszéjének részletét kellett felolvasniuk. Húsz perc felkészülési idő állt rendelkezésükre. Ezután a szabadon választott műveket is előadták, melyek igen változatosak voltak. Ottlik Géza két versenyzőnek is választott írója volt, a szerző Fák és festők, illetve az Újságcikkek a háború alatt (1942–43) című írása is elhangzott. Az Ottlik-műveken kívül Kosztolányi Dezső A rím elemzése, Karinthy Frigyes Capillária, Németh László A magyar rádió feladatai, Bodor Ádám Eső, Ravasz László Cseresznyevirág, Prószéky Gábor Nagyon szubjektív, Pilinszky János Ismét a színházról és Tóth Kriszta Verset állva című írásának részlete került felolvasásra.
Egy, a megszólalásra készülő hallgató a verseny közben
A versenyzők saját bevallásuk szerint elégedettek voltak a teljesítményükkel. Sokat készültek a versenyre, melynek nagy tétje volt, ugyanis a legjobb eredményt elért öt versenyző jut tovább az esztergomi országos döntőbe, a Kazinczy Szép Magyar Beszéd versenyre, ahol a Kazinczy-érmekért szállnak majd harcba.
A helyezésekről háromfős zsűri döntött, melynek tagjai Bóna Judit (zsűrielnök) és Vakula Tímea, az ELTE BTK Fontetikai Tanszékének oktatói, illetve Pölcz Ádám, a TÓK oktatója, a 2008-as Kazinczy-érem birtokosa. A versenybírák kiemelték, hogy az idei az elmúlt évek egyik legszínvonalasabbja volt. És végül az eredmények:
- Különdíjas: Somogyi Zsuzsanna, Szécsi Kata
- 3. helyezett: Soós Anna
- 2. helyezett: Borszuk Adrienn
- 1. helyezett: Makkos Anna Ráhel
(Halasi Vivien)
Versmondó verseny
Sorra szállingóznak be a csinos, ünnepi ruhát öltött hallgatók a Nyelvészeti Könyvtárba. Ahol általában a kedves könyvtáros hölgyek ülnek, most az értékelők bizottsága foglal helyet, vagyis Fráter Zoltán egyetemi docens, Havas Judit előadóművész, irodalomtörténész (a zsűri elnöke), Hubert Ildikó irodalomtörténész, főiskolai tanár, valamint Juhász Dezső egyetemi tanár, intézetigazgató. Havas Judit megnyitja a versenyt, bemutatja a zsűri tagjait, és előreengedi azokat, akik több versenyre is jelentkeztek ugyanabban az időpontban. Színes repertoárt hallhattunk a versenyen: klasszikus költők verseit és kortárs műveket egyaránt szavaltak a résztvevők.
A verseny zsűrijének tagjai
Mindegyik zsűritag elmondott egy összefoglaló értékelést. Fráter Zoltán kiemelte, hogy fontos a mai, akár élő költők versének szavalása, hiszen a klasszikus versek nem biztos, hogy ma aktuálisak, illetve nehezebb lehet úgy előadni ezeket, hogy ma is érvényes, hiteles színezetet, érzetet adjanak. Hangsúlyozta: ennek hagyománya egészen a Nyugat korszakáig nyúlik vissza, hiszen a legújabb Ady- és Kosztolányi-verseket kiváló színészek népszerűsítették előadásukkal. Elmondta még, hogy érdemes a szavalásnál az élőbeszédhez közelíteni a verset.
Hubert Ildikó hangsúlyozta, mennyire örült, hogy sok versben megjelent a humor és az irónia, hiszen a versmondás nem csupa bánat. Örült, hogy sokan nem mondtak költőt és címet, és javasolta azoknak, akik megtették, hogy hagyják el ezt a szokást, hiszen akkor hajaz leginkább az élőbeszédre a vers. Örült annak, hogy elhangzott Pilinszky és Nemes Nagy Ágnes egy-egy verse is, és kiemelte, hogy ezeket szavalni különösen nehéz, mélyebb elgondolásokat igényel, ezek nehezebben megfogható alkotások.
Juhász Dezső elmondta, hogy idén azért nem volt kötelező vers, mert kivételesen márciusban rendezték meg a versenyt, és egy hónap vagy pár hét nem elegendő a rendes felkészüléshez, így elég volt egy darab választott verssel készülni, és hogy ő az alapján értékel, hogy mennyire érintette meg értelmileg vagy érzelmileg az előadás.
Ezután Havas Judit, a zsűri elnöke vette át a szót, és elmondta, hogy úgy szólították meg a versek a hallgatóságot, ahogy a szavalókat a költő versei, és kiemelte, az esetleges döccenések nem befolyásolják az értékelést. Havas Judit ezután mindenkinek kiosztott egy-egy emléklapot, sorrendben szólítva a versenyzőket, és mindenkit külön-külön értékelt előtte, kiemelte a személyek erősségeit, és javaslatokat, tanácsokat adott egy-egy hiányossággal vagy hibával kapcsolatban. Mindezt pedig úgy tette, hogy az mindenki számára tanulságos volt, mindenki épülni tudott belőle. Sok értékelésbe beleágyazott olyan tanácsot is, amit mindenkire érvényesen javasolt. Kiemelte, hogy minden tisztelete a versenyzőké, akik a rengeteg teendőjük mellett sok időt áldoztak a felkészülésre. A kari tanácsteremben tartott díjátadón az alábbi versenyzők értek el helyezést:
- Különdíjas: Petovári Anna, Soós Anna
- 3. helyezett: Kovács Anna
- 2. helyezett: Juhász Zoltán, Kiss Judit
- 1. helyezett: Molnár Flóra
(Harkai Lilla)
A Trefort-kerti tájfutás
A 11 órától 13 óráig tartó tájfutás rengeteg izgalmas feladattal várta az érdeklődőket, a program témája a többnyelvűség volt. A versenyre két csapat jelentkezett: egy egyszemélyes és egy háromfős. Összesen 7 állomást kellett teljesíteniük a résztvevőknek.
Az első állomáson (A épület 046.) ráhangolódásként egy, a többnyelvűség általános kérdéseivel kapcsolatos kvízt töltöttek ki a versenyzők.
A második állomás (A épület 501.) a Többnyelvűség az életemben címet viselte, itt leginkább a nyelvtanulás és -oktatás problémái kerültek terítékre. Kezdésként egy felmérés adatait ismertették az állomás vezetői – erről folyt a további beszélgetés, ahol többek közt szóba került az, hogy a többnyelvűségnek létezik egy szűkebb és egy tágabb értelmezése is.
A harmadik állomáson (a főépület alagsorában) először romani szavak jelentéseit kellett megadniuk a versenyzőknek, a második feladat egy, a cigánysággal kapcsolatos totó volt, végül pedig idegen nyelvű szövegeket kellett összepárosítani néhány magyarországi nemzetiség nevével.
A negyedik – talán az egyik legérdekesebb – állomás (Gólyavár) a jelnyelv témakörét dolgozta fel: a siketekről szóló, igaz-hamis válaszokat váró kérdéssor után a versenyzőknek ki kellett találniuk, hogy egyes szavaknak (pl. közösség, iskola, szociolingvisztika) mi lehet a jelnyelvi megfelelője. Ezek után az egyéb felmerülő kérdéseikre is választ kaphattak az érdeklődők.
Az ötödik állomás (D épület – Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék könyvtára) is a jelekkel foglalkozott: a különböző népek számoláskor és speciálisabb helyzetekben használt kézjeleinek rejtelmeit kellett megfejteniük a hallgatóknak.
A hatodik állomáson (Ifjúsági épület III/2.) egy rövid filmrészletet – egy férfi és egy nő beszélgetését – kellett újraszinkronizálni. Az állomás felelősei elsősorban a nyelvi minőséget/megformáltságot, valamint a kreativitást pontozták.
A hetedik (és egyben utolsó) állomáson (R épület P-09 előtti tér) konkrét, több helyről kiemelt szövegeket (pl. hirdetéseket, újságcikkeket) kaptak a versenyzők, és ezekről kellett eldönteniük, hogy hogyan viszonyulnak a többnyelvűség kérdéséhez.
Összességében elmondható, hogy a NyelvEsély Szakmódszertani Kutatócsoport Nyelvileg tudatos iskola, kétnyelvű siketoktatás és a nyelv által kiaknázható tudás innovatív módszereinek, eszközeinek fejlesztése című projekt munkatársai egy pazar versenyt kínáltak a Trefort-kerti tájfutással. Végül egy egyéni jelentkező győzött – ezúton is gratulálunk neki!
Trefort-kerti tájfutók
(Mayer Péter)
A nyelvészeti diákműhelyek bemutatkozása
Az Egyetemi Anyanyelvi Napok programjai ismét új, érdekes részhez érkeztek: bemutatkoztak a nyelvészeti diákműhelyek. Mindez az ELTE BTK A épületének II. emeletén történt. Ez egy különösen lényeges mozzanat, lévén, hogy a megnyitó egyben kiállításként is felfogható. Legalábbis annyiban mindenképp, hogy a félfolyosón helyet foglaló poszterek egy ideig még látogathatók és nézegethetők. Néha (nem diákműhelyesként) elég rejtélyesnek tűnhetnek ezek a tanulmányi-kutatói közösségek. Ha nem vagyunk bennük, talán nem is értjük és nem is tudjuk, hogy egy-egy ilyen kör mivel is foglalkozik pontosan.
A megnyitót Szentgyörgyi Rudolf, a Magyar Nyelvtudományi Tudományos Diákkör vezető oktatója tartotta. Ahogy viccesen meg is jegyezte, ritkán ilyen szűk a második emeleti folyosó, mint amilyen kora délután a megnyitó előtt volt. Beszédének kezdetén felhívta a figyelmet a bemutatkozás újszerűségére. Ez igen képies formát öltött; az eddigi évek során az egyes diákkörök egyesével, előadásszerűen mutatkoztak be. Hogy hol az asszociáció? Hát a lakodalmas bemutatkozásánál, hiszen az eddigi esetekben külön-külön írták le az adott műhelyek szakterületeit, hasonlóan egy lakodalomhoz, ahol minden ételt külön-külön „mutatnak be”. Most azonban (2018-tól) áttértünk a svédasztalos változatra, ahol mindenki attól kérdezett, ahhoz a poszterhez ment, ami a legszimpatikusabb volt számára. Az előző évekhez képest kötetlenebb, lazább jellege volt a bemutatkozásnak.
A beszéd során előkerült a diákkör-diákműhely fogalmi „akadálypályája” is. Ahogy ez lenni szokott, alapvetően szinonimákként használjuk őket. Ez azonban nem a legszerencsésebb megoldás, hiszen a kettő nem feleltethető meg tökéletesen egymásnak. Míg a diákkör kifejezés alapvetően egy ernyőszervként szolgáló, a hallgatóságot összefogó és segítő, általánosabb kifejezés, addig a diákműhely sokkal specifikusabb. És hogy mikkel is foglalkoznak pontosan ezek a több mint 100 hallgatót érintő kutatói egységek? A 12 diákműhely a következő:
Alkalmazott nyelvészeti diákműhely, Anyanyelv-pedagógiai diákműhely, Benkő Loránd nyelvtörténeti hallgatói műhely, Élőnyelvi diákműhely, Finnugrisztikai diákműhely, Fonetikai és pszicholingvisztikai diákműhely, Funkcionális nyelvészeti diákműhely, Két- és többnyelvűségi diákműhely, Magyar grammatikai diákműhely, Magyar mint idegen nyelv módszertani műhely, Névtani diákműhely, Savaria nyelvtudományi diákműhely.
A megnyitón jelen lévők egy kis bordó füzetkével is gazdagodtak, amely pontos leírással szolgál az egyes műhelyekről, azok céljairól és kutatási területeiről.
Az Egyetemi Anyanyelvi Napok keretében ismét lehetőség nyílt a diákműhelyek megismerésére, közelebb hozva ezzel a néha misztikusan távolinak és zártnak tűnő kutatócsoportok munkáját. Összeszedett, átlátható plakátok és izgalmas nyelvészeti kérdések. Félemelet – poszterek, mindez erősen ajánlott!
(Mundrucz Laura)
Díjkiosztó, rendezvényzárás
Az Egyetemi Anyanyelvi Napok zárása a kari tanácsteremben történt. Kugler Nóra egyetemi docens, a rendezvény főszervezője összegezte az elmúlt napok tapasztalatait, és sorra vette, milyen programjaink voltak, kik segítették azok megvalósulását. Kugler Nóra az ELTE Online újságíróinak és fotósinak munkáját is kiemelte.
Közben a szépkiejtési és versmondó versenyek, valamit a Trefort-kerti tájfutás eredményhirdetése is megtörtént. A díjakat a zsűrielnökök mellett Juhász Dezső intézetigazgató egyetemi tanár és Balázs Géza tanszékvezető egyetemi tanár adta át.
A zárszót Juhász Dezső mondta, aki az idei háromnapos eseménysort mintaértékűnek nevezte, Kugler Nórának pedig külön megköszönte a szervezési munkát.
