Forrásmegjelölésként alkalmazzuk az „urban legends” kifejezést! Gondoljuk azt, hogy meg tudjuk csinálni két hét alatt, hiszen hallottunk olyanról, akinek ez ment. Ne írjuk föl, melyik könyvet használtuk a kutatómunka alatt, úgyis emlékezni fogunk rá, mikor az olvasmányjegyzéket rakjuk össze! Végül, ha sehogy nem sikerül… Kérjünk fel bérírót!
Komolyra fordítva a szót: a szakdolgozókat már csak pár hónap választja el attól, hogy be kelljen adniuk a munkájukat. Némely esetben azonban ebben a fázisban még csak a címválasztásig jutunk el, tekintve, hogy azt már kötelező volt leadni. Íme pár tipp azoknak, akik eddig hegedülő tücskök voltak, és szeretnének szorgos hangyává változni!
Témaválasztás
A témaválasztás sokak szerint a legnehezebb része a szakdolgozatírásnak, mert különös ráérzés vagy nagyon jó tanács kell ahhoz, hogy minden aspektusában megfelelő témára bukkanjunk. Bármi is legyen a szakterületünk, végtelen a témaválasztási lehetőségek száma. Éppen ezért megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy először azt vegyük számba, mi az, ami minket mélyen és változatlanul érdekel, megelőzve azt a problémát, hogy a munka végére megunjuk, rosszabb esetben megutáljuk a témánkat és az azzal kapcsolatos olvasmányokat. Ugyanez igaz a konzulens megválasztására. Ha a témában egy olyan tanár van otthon, akivel nincs meg a nyugodt, közös munkát ígérő szimpátia, akkor érdemes másfelé gondolkodni. Másik fontos szempont, hogy a téma se túl régi (és elcsépelt), se túl új ne legyen. Előbbi veszélye az, hogy már rengetegen szétboncolták és elmélkedtek vele kapcsolatban, így nehéz újat írni róla, utóbbi veszélye pedig az, hogy egész egyszerűen nincsen hozzá megfelelő mennyiségű szakirodalom (vagy csak idegen nyelven), aminek hiányában pedig elég nehéz bármire támaszkodni (vagy nagyon jól kell beszélni az adott nyelvet).
Cél és hipotézis
A szakdolgozat alapvetően egy hipotézist támaszt alá vagy cáfol meg. A hipotézis nem kérdés! A hipotézis egy előzetes feltevésekre alapuló állítás, amelyről a kutatásaid által bizonyíthatod be, hogy igaz vagy sem, tehát már előzetes ismeretanyagot feltételez a megfogalmazása is.
A pontos hipotézist gyakran csak a kész munka után tudjuk megfogalmazni.
A dolgozatod vázlata
Van egy jó témánk, van egy jó hipotézisünk. Ha meg tudjuk írni a vázlatot, a munka oroszlánrészén túl leszünk, hiszen egy jó vázlat után már csak idő kérdése, hogy mikor lesz kész a dolgozat. Ennek egy olyan pontokba szedett tervnek kell lennie, amit az olvasmányainkkal és a kutatásunkkal kibővítve a kész dolgozatot kapjuk meg, tehát onnan tudhatjuk, hogy nem jó a vázlat, ha nem tudunk elkezdeni dolgozni utána.
Kutatás
Alapvetően primer és szekunder kutatásról beszélhetünk. A primer kutatás a saját munkánk: kérdőívek, interjúk; ezen belül is rengeteg lehetőség van, és egyik sem rossz, csak az adott témára kell hangolni, míg a szekunder kutatás a már mások által megírt, elkészített anyagok felkeresését jelenti, ez jóval gyakoribb. És hiába a digitalizáció, itt még muszáj túlnyomó részben a nyomtatott forrásokra hagyatkozni.
A wikipédia nem lehet hivatkozási alap.
Logikus ábrahasználat
Az ábrákat alapvetően nem oldalszámnövelésre találták ki, hanem azért, hogy szemléletes és igényes munka születhessen. Használjuk tehát erre! Az egyoldalas vagy annál nagyobb ábrák pedig jobb helyen vannak a mellékletben, mint a szövegben, ugyanis nagyon megtörnék azt. A saját tervezésű képek, levezetések pedig leggyakrabban pluszpontot érdemelnek.
A források hasznosítása
Egyes problémafelvetéseknél, definícióknál és elméleteknél előfordulhat az, hogy a forrásaink alapján számtalan egymástól eltérő megállapítást kapunk. Ezzel nincs semmi gond, sőt! Rendkívül hasznos lehet a munka szempontjából, ha ezeket összevetjük, és kiválogatjuk, melyik aspektus érvényes a mi munkában. A szó szerinti idézéssel viszont érdemes csínján bánni, csak akkor alkalmazzuk, ha nagyon jó/igaz vagy nagyon rossz egy tézis, és ezért nagy hangsúlyt szeretnénk rá fektetni, de minden esetben hivatkozni kell az eredeti íróra, különben amit csinálunk, nem más, mint lopás, plágium.
Az idő ugyanolyan eszköz, mint a kalapács!
Használjuk tehát…
Nem kamu az, hogy kevés idő – és energia – ráfordításával is meg lehet írni egy szakdolgozatot. Vannak olyan tanárok, akik maguk is állítják, hogy egy-egy téma kidolgozásához elegendő nyolc nap. Ám az is tény, hogyha az időnkkel jól bánunk, és nem sajnáljuk erre fordítani, akkor gyakorlatilag a befektetett munkával egyenes arányban fog nőni a dolgozat értéke, hiszen annál nagyobb rálátásunk lesz a témára. A tudományos munkáknak a legtöbbször jót tesz az, hogy tudnak „érni”, tehát a megírás után pihentetjük, újra elővesszük, stb. Ráadásul ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy fércmunkának tekintik az írást, és szakmaiatlanságra hivatkozva visszadobják. Ez azért elég ciki lenne.
A legnagyobb buktató – a plágium
Ha a tudományos munkában valamit nem hivatkozunk le, nem jelezzük, hogy honnan van, az azt jelenti, hogy saját. Amennyiben kiderül, hogy mégsem az, érvénytelen lesz a munka, vissza kell adni a diplomát. Hivatkozz tehát!
Buktatók
Sokat dolgoztunk, megírtuk, kész. Mégsem elégedett vele a bizottság. Mi lehet az oka? Először is az önálló gondolatok hiánya. Nem elég, ha csupán láncra fűzöd a témádhoz kapcsolódó munkákat! Tégy bele valamit, ami te vagy. Hiszen ez a lényeg. Hiányként szoktak jelentkezni a szaknyelvi kifejezések is. Egy-egy gondolatot számtalan módon meg lehet fogalmazni, a szakdolgozat jó színtere a tudományos megfogalmazásoknak. 😉
Pályázatok, ösztöndíjak
Ha úgy érzed, jó ötleted van, érdemes előre pályázni a témavázlatoddal iskolai, önkormányzati vagy állami támogatásokra, hiszen egy-egy elnyert pályázattal komoly szakmai és anyagi támogatást nyerhetsz, biztosítva ezzel azt, hogy kimerítően körüljárhasd a témát. Közismert program például a Budapest Főváros Önkormányzata által hirdetett Budapest Ösztöndíj Program vagy az EMMI Új Nemzeti Kiválóság Programja. Ha viszont már túl vagy rajta, és úgy érzed, hogy jól sikerült a munkád, akkor érdemes tovább éltetni azt: gondozni, átdolgozni és beadni OTDK-ra.
Hajrá minden szakdolgozónak!
