Ősi-régi-új… karácsony (?)

Furcsa hónap ez a december! Kicsit olyan érzésünk lehet, mintha az egészet ellepné a karácsony kettős hangulata. Önmagában már a karácsony is megosztja az embereket: vannak akik imádják, és még januárban is a Last Christmast énekelnék, és persze vannak a menekülők, akik legszívesebben már november végén beásnák magukat a hóba (akkor is, ha nincs), és csak valamikor az újévi részegség homályában bújnának elő.

De mi is a karácsony? Miért olyan, amilyen? És egyáltalán… Mindig ilyen volt?

Standard (?)

Nehéz ma „standard” karácsonyról beszélni, hiszen éppen a mostani korszakra kezd egészen sokrétűvé és színessé válni ez az összetett történetű ünnep. Pontosabb talán azt mondani, hogy a katolikus alapok megadásával egy olyan fejlődési státuszt érintünk, amihez viszonyíthatók mind a keresztény kultúrkör előtti, mind az azt követő, mára kialakult, globalizált jellemvonások.

Latin neve Nativitatis DominiNatalis Domini, ami utal a mai újlatin megnevezésekre. (Pl.: franciául „Noël”, spanyolul „Navidad”, olaszul „Natale”. Érdekes, hogy a walesi „Nadoling” szó is ehhez köthető.) Időpontja: december 25-e és január 7-e. A nyugati keresztényeknél az előbbi, míg ortodox körökben az utóbbi napon ünneplik. Ez azonban kizárólag a Julián-, illetve a Gergely-naptár közötti csúszás miatt alakult így, hiszen 325 óta (niceai zsinat) december 25-e a karácsony központilag elfogadott dátuma.

 

Szentpétervári karácsony.

Szentpétervár – karácsony

Vagyis december 25-e és az ehhez köthető napok jelzik a kereszténység egyik legmeghatározóbb ünnepét. Ehhez köthető Jézus Krisztus születése, akinek azonban a mára közismert születési időpontja sokáig nem volt egységesen elfogadott.

325 előtt alapvetően vízkeresztkor ünnepelték a karácsonyt (január 6-a). Állítólag Dionysius Exigius apáthoz kapcsolódik (5. század) a pontos dátum meghatározása, ami a mai időszámítás alapját is képezi. Az egy másik kérdés, hogy minden bizonnyal Dionysius Exigius rosszul számolt, és így pár éves csúszást érdemes figyelembe vennünk – mindegy is! A karácsony a keresztények számára a szeretet, az öröm és a család ünnepe. Mindezt az adventi periódus előzi meg, ami a december 24-i szentestével alakul át a karácsony ünnepévé. Ezt az estét eredetileg virrasztás és böjtölés jellemezte, így a finom falatok csak a szentmise után jöhettek. Persze ez sem ilyen egyszerű, mert ünnepi szentmiséből is rögtön három van: éjféli mise, pásztorok miséje és a karácsonyi szentmise. Természetesen mindnek megvan a saját szimbolikus magyarázata.

És persze nincs keresztény ünnep a pápa nélkül! Karácsony napján (12.oo-kor) Urbi et Orbi áldást ad. Mindennek helyszíne pedig a Szent Péter Bazilika erkélye.

A karácsony végét január 6-a, a vízkereszt jelzi, amivel kezdetét veszi a farsangi időszak. (Mivel az ortodoxia esetében január 7-ére esik maga a karácsony, a vízkeresztet az ezt követő tizenharmadik napon ünneplik.)

 

Eredetileg: napforduló, víz, tűz

Mint ahogy arról már esett szó, a többi ünnephez hasonlóan a karácsony sem kizárólag keresztény gyökerekhez köthető. Azaz maga a jelenség, hogy december 2o-a körül jelentős ünnep van, sokkal régebbi, és ez egész egyszerűen a téli napfordulóval magyarázható, hiszen Szent Iván éjszakája (nyári napforduló) mellett kimagasló jelentőséggel bírt az az időpont is, amikor a lehető leghosszabb az éjszaka. Az ekkori tűzgyújtás pedig a közeledő világosság, az új élet eljövetelét szimbolizálta.

Hogy Jézus Krisztus mikor „került képbe”, az valószínűleg az i. sz. 3. századhoz köthető. A Római Birodalomban akkoriban egyre inkább teret nyert az ún. Mithrász-kultusz, ennek hatására kénytelenek voltak elrendelni a téli napforduló mint hivatalos ünnep megtartását. Mivel a korszakban szintén erősödő kereszténység számára a fény, a megújulás egyértelműen Jézus Krisztushoz volt köthető, hamarosan összekapcsolódott a két jelenség. Érdekesség, hogy a Mithrász-kultusz a későbbiekben is hatással volt a karácsony kialakulására. 325-ben, a már előkerült niceai zsinaton nem véletlenül döntöttek végleges időpontként a december 25-e mellett. A Mithrász-kultuszban tisztelt napisten születésnapja szintén erre a napra esett. Ez egyfajta újraértelmezése, újraírása lett így a napnak.

Természetesen a víz-, illetve tűzkultusz is mind-mind ősibb szokásokra vezethetők vissza, és a keresztény elemek összefonódásával együtt vegyültek bele a későbbi karácsonyi kultúrkörbe.

Például az éjfélkor merített víz nem véletlenül kapja az aranyos víz, esetleg aranyvíz megnevezést bizonyos helyeken. A víz jellegénél fogva az élet egyik alapvető szimbóluma volt. Ehhez kapcsolódott az a történet, amikor Mária Jézust éjfélkor megfürösztötte. Így az éjféli víznek gyógyító erőt tulajdonítottak, és az éjféli mise után ittak belőle, mosakodtak benne.

Hasonlóan központi szerepe volt a tűznek. A  tűz gyújtása és maga a fény többszörös jelentéssel bírt. Az élet, a jóság, a meleg jelképe volt. A tuskóégetés szokása (állítólag a Balkánról terjedt el) pedig szépen lassan összeolvadt a keresztény ünneppel. Így sokszor karácsonyi jókívánságokat mondva helyezték a fát a tűzre. De a tűz mint szimbólum megjelenik a karácsonyfán és az adventi koszorún is.

 

Kicsi nyelvészet – ősi karácsony

A karácsonyról természetesen végtelenül sokat lehetne írni, ezért maga a cikk csak egy kis csipegetés a rengetegből. A pogány-keresztény vonalon elindulva azonban felvetődik a kérdés, hogy a különböző karácsonymegnevezések mire utalnak. Magyar elnevezése valószínűleg a szláv korcsun (átlépő) kifejezéshez kötődik, ami a téli napfordulóra utal. Az újlatin megfelelők már szóba kerültek, de mi a helyzet az egyéb nyelvekkel? A lengyel „kolenda” és orosz „koljáda” szintén ősi eredetre vezethető vissza, a karácsonyi ének jelentéstöbbletével. A közismert angol forma: „Christmas” a Krisztus szóhoz kötődik. A német „Weihnacht” illetve „kertsmisse”, ami a holland megnevezés, az egyházi ünneplésre vonatkozik. A legősibb jellege mégis az óangol „Yule” és a skandináv nyelvekben használt „Jul” szónak van, amik kifejezetten a napfordulóhoz köthetők, jelentésük azonban tisztázatlan.

 

És akkor mi van ma?

Karácsony Japánban.

Karácsony Japánban

 

Pici ízelítő ez az írás abból a hihetetlenül összetett jelenségből, amit ma karácsonynak hívunk. A mostanra gyakorlatilag teljesen nemzetközivé vált, eredeti jelentéseitől függetlenedő alkalom azonban kezd nagyon kivetkőzni magából. Függetlenül az ősibb, természeti jellegtől és a keresztény vonatkozásoktól, a karácsonynak (vagy hívjuk akárhogy) mégis egy olyan alkalomnak kéne maradnia, ami a közösségre, barátokra, szerettekre koncentrál. A vásárlásorientált közmédia hálójában és az ebből fakadó nyomás alatt érdemes emlékezni arra, hogy ezek a napok is csak egyek a sok közül. Bár nehéz megmondani, hogy december 25-e mit is kéne hogy jelentsen egy átlagos ember számára, de egészen biztosan nem azt, ami ma alapvetően körbevesz minket. Figyeljünk egy picit jobban egymásra, és ne hagyjuk, hogy az egész decemberünket áthassa a feszültség, hogy lesz-e időnk ajándékot venni…

 

Források:

https://mult-kor.hu/20121224_karacsony_az_unnep_tortenete

https://mult-kor.hu/mirol-szol-vizkereszt-unnepe-20170106

https://mult-kor.hu/mit-erdemes-tudni-karacsony-unneperol-20151225

 

Képek forrásai:

https://amybarickman.com/wordpress/wp-content/uploads/2012/11/ie430_scene. jpg

https://02varvara.wordpress.com/2010/12/21/21-december-2010-four-days-to-western-christmas-orthodox-people-have-17-days-to-our-feast/01-xmas-in-st-petersburg/

https://gurunavi.com/en/japanfoodie/2017/12/christmas-in-japan.html?__ngt__=TT0dcdd1e5b008ac1e4ae731TsGxYgptDewDmfMa1p1Alv