„Tanuljon sokat, de ne fáradjon bele!” – Tanévnyitó az ELTE Savaria Egyetemi Központban

A szombathelyi „régi” mozi bíbor belső tere lassan és biztosan telt meg elsőéves gólyákkal. Szükség is volt rá, hogy időben érkezzenek, hiszen az óramű-pontosságú ünnepi műsorhoz előzetes főpróba is járt: koreografálni kellett az emelkedett, mégis közvetlen záróakkordot.

Az ünnepélyes rektori bevonulást követő Himnusz alatt már sejtettem, hogy hiba volt évekkel ezelőtt kihagyni a saját tanévnyitómat, kár lebecsülni az életünket keretbe foglaló formalitásokat. Igaz, az is lehetséges, hogy a teljesen új áramlat töltötte meg az unalmas eseményt valódi tartalommal és optimizmussal.

Az évnyitó köszöntőket Bánó Zoltánnak (felkészítő tanár: Pozsonyiné Falusi Anikó), a Zenepedagógia Tanszék hallgatójának gitáros műsora előzte meg. A „Mi Favorita” délies dallamvilága nem várt játékosságot csempészett a műsorba, később pedig egy-egy köszöntő, ha nem is közvetlenül, de kapcsolódott a könnyed és szerelmes muzsikához.

Elsőként Borhy László akadémikus, az ELTE rektora köszöntötte az egyetem új hallgatóit. Borhy László életében az ELTE és Szombathely régóta összekapcsolódtak: ebben a városban született, a kézzelfogható római történelmi múltnak fontos szerepe volt abban, hogy a régészettudományok iránt kezdett el érdeklődni. Jelen tanévnyitó pedig nemcsak virtuálisan, hanem ténylegesen is összekapcsolja a kétezer éves várost és az ország legpatinásabb egyetemét.

A rektor kifejezte abbéli reményét, hogy a SEK végre magára talál, és a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola múltja nyomán újra a nyugati régió alkalmazott tudásának fellegvára lesz – nemcsak a pedagógusképzésben, hanem az összes gyakorlatorientált tudományterületen. Példaként a partnercégek segítségével életre hívott duális mérnökképzést és a hagyományosan kiváló szombathelyi sporttudományt említette.

„Miből látszik a feliratokon túl, hogy megérkezett az ELTE?” – tette fel zárásképp a kérdést a rektor, és már rögtön sorolta is a válaszokat. Emelkedtek a ponthatárok, nehezebb lett bejutni egyes képzésekre; sikerült teljesen összefésülni a budapesti és a szombathelyi intézmények és képzések tantervét, így az azonos szakon tanulók mindkét városban ugyanazt a tudást sajátíthatják el. Végül pedig kivezettek egyes szakokat, hiszen „a kevesebb néha több”, tudatosabb profilfejlesztésre van szükség. A célok megvalósításához az anyagi források is elérhetővé váltak, ugyanis a Széchényi 2020 keretein belül csaknem 4 milliárd forintot nyert el az egyetem: ennek hatásai hamarosan érzékelhetők lesznek.

A rektor köszöntőjét a Hallgatói Önkormányzat elnöke, Murai László követte, aki közvetlenül a diákságot szólította meg. Rövid és velős beszédében arra biztatta a hallgatókat, hogy bátran forduljanak az érdekképviselethez bármilyen ügyes-bajos dologban. Sőt, a HÖK-nek is szüksége van aktív és tettre kész utánpótlásra. „Egy ELTE-snek nem létezik lehetetlen!” – jelentette ki.

A frissen felvett hallgatók ünnepélyes eskütételét a terem állva hallgatta végig, Puskás Tivadar polgármester már ízig-vérig egyetemi polgárokat köszönthetett: „Egy város akkor erős, ha sok fiatal él ott. Egy város akkor erős, ha erős a felsőoktatása.” Az értelmiségi lét sokat emlegetett felelőssége mellett a polgármester egy teljesen más nézőpontot is kiemelt. „Egyetemistának lenni a világ legjobb dolga. Tanuljanak sokat, de ne fáradjanak bele.” A sikeres éveken túl sok-sok szerelmet és románcot kívánt a hallgatóknak. „Menjenek elébe!” – biztatta őket életük legnagyobb kalandjára, s ezzel zárta le a „Mi favorita” által nyitott kört.

A tanévnyitó ünnepséget a rektori kézfogás és a polgárrá fogadás zárta. Ez volt az a mozzanat, amelyet el kellett a műsor előtt próbálni: a közel négyszáz megjelent hallgató egyenként fáradt a pódium elé, hogy egy kézfogással megpecsételje a sikeres felvételit, majd elindítsa a piros betűvel szedett egyetemi éveket.

 

Fotók: Herczeg Ákos (ELTE SEK)