A gender fogalma a társadalmi nemet jelöli: mindazokat a tulajdonságokat és asszociációkat, melyeket az emberek a nemekhez kötnek. A férfi és a nő kulturális hagyományokba mélyen beágyazott kategóriák, a társadalmi elfogadottságuk egyértelmű.
A valamelyikhez való hasonulás egyszerű stratégiának tűnik. Ugyanakkor nem egy döntés kérdése a dolog, nap mint nap hozni kell az előre írt szerepeket. És mi van, ha valaki nem, vagy nem teljesen érzi a sajátjának őket? Többnyire megbélyegzik, nőies férfi vagy férfias nő lesz belőle a társadalom szerint.
Ezzel a modellel megy szembe az Y generáció. Egyszerűen nem szeretnék, ha előre meghatározott szabályok döntenének az énképük kialakításáról – írja a hvg.hu.
„Vannak, akik belülről feszegetik az adott kategóriát, és vannak, akik egy az egyben azokon kívül határozzák meg önmagukat.” – mondja Németh Ádám pszichológus. Szerinte a kamaszok nem feltétlenül azt értik a gender terminuson, amit az akadémikusok, de ez nem jelent problémát, mivel alapvetően arra használják, hogy ne kelljen szégyellniük magukat azért, mert nem az elvárások szerinti módon férfiak vagy nők.
„A nemek megsokszorozódása, „eltűnése” vagy természetességük megkérdőjelezése veszélyként tételeződik – és persze részben az is, hiszen meglévő hatalmi struktúrákat, szerepleosztásokat érinthet.” – Borgos Anna genderkutató. Mivel ez a normaszegés rámutathat arra, hogy a kategóriák nincsenek kőbe vésve és a kulturálisan társított tulajdonsághalmazok mivel kialakítottak, meg is változtathatóak.
A rengeteg variáció túlzásnak tűnhet, és talán komolytalannak is a szkeptikusok szemében. Ugyanakkor az igénynek a felbukkanása mindenképp fontos jelenségre hívja fel a figyelmet. A rögzített kategóriákban beinduló mozgás, újragondolásra szólít fel.
Forrás: hvg.hu
Kép: jookos.com
