Szombathelyen – és az ELTE budapesti kampuszain – majdnem minden a Savaria Egyetemi Központ integrációja körül forog. Tíz év kényszerű együttműködés ért véget a Nyugat-magyarországi Egyetemmel és kezdődött el egy új, szokatlan, de reménykeltő fúzió. Az egyesülés utáni első hetekről, gépész és sporttudományi képzésről, bölcsészkarról, és a jövő társadalmi feladatvállalásairól beszélgettünk Dr. Németh István rektorhelyettessel.
2017 február 1-jén a Savaria Egyetemi Központ csatlakozott az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez. Értékelné az azóta eltelt heteket?
Legfontosabb feladat a különböző működési folyamatokkal rendelkező szervezetek közös rendszerének, munkafolyamatinak kialakítása volt a harmonikus együttműködés érdekében. Ez egy hosszabb folyamat, melynek első, de nagyon fontos lépéseit tettük meg az elmúlt hónapokban és természetesen folytatjuk az idei év során. Kiemelném még azt, hogy mint minden új kapcsolatban, a feleknek meg kellett egymást ismernie. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek fel kellett mérnie a szombathelyi egyetemi központját: milyen lehetőségeket nyújt, milyen új egységekkel bővült; és természetesen azt, hogy mire van szükség az új egységének a működtetéséhez.
–
Milyen lehetőségekkel bővül az ELTE a szombathelyi kampusz csatlakozásával?
Az egyik legnagyobb potenciális fejlődési lehetőség az ELTE számára a műszaki képzések területe. Az ELTE eddig egyáltalán nem rendelkezett mérnökképzéssel, ez a terület azonban nagyon jól összekapcsolható az országosan és európai szinten is kiemelkedő informatikai képzéseivel. A 21. század nagy kihívása az ipar teljes automatizálása, ezzel foglalkozik az Ipar 4.0 projekt. Röviden megfogalmazva azt jelenti, hogy a gyártósorok egy információs hálózatba kapcsolódva képesek lesznek arra, hogy önmagukat átprogramozva egyedi igények alapján termékeket gyártsanak. Ez egy rendkívül nagy hozzáadott szellemi értéket kívánó fejlesztési folyamat eredményeként valósulhat meg, amely folyamatba az ELTE a szombathelyi integráció révén azonnal bekapcsolódhat.
–
Ebbe az innovációba kapcsolódik be a Savaria Egyetemi Központ a gépészmérnök és a programtervező informatikus szakok együttműködésével?
Igen. Az ELTE kiegészült egy új, a gépészmérnök képzéshez kapcsolódó laborrendszerrel, új oktatói és hallgatói gárdával. Ehhez hozzáadva az ELTE Informatika Karának magas szintű tudását, majd azt alkalmazva egy új mérnökszak kialakításában az automatizálás területén, betudunk majd kapcsolódni az említett innovációba. A régióban ez a képzési terület hiánycikk, pedig olyan multinacionális nagyvállalatok települtek ide, akik ezt igényelnék: hasonló okok miatt indult a duális gépészmérnök képzés is.
Borítókép és fotó: Németh Richárd
–
A másik fontos terület, ami különösen érdekelheti az Eötvös Loránd Tudományegyetemet, az a sporttudomány.
Igen, hasonló képzésekkel eddig is rendelkezett az ELTE, de nem ilyen szinten. Kimondhatjuk, hogy az ország második legjobb sporttudományi képzése nálunk, Szombathelyen van; ráadásul a hallgatói létszám is nagyon magas ezeken a szakokon. Dinamikusan fejlődik a képzési paletta, egyre fontosabbá válik az edzőképzés, de a testnevelő tanár és a rekreációs, egészségfejlesztési terület is jelentős hallgatói bázist teremt.
Ez a fejlesztési irány egyébként kapcsolódik a korábban említett Ipar 4.0-hoz is: ha megvalósul a teljes automatizálás, akkor az embereknek több szabadidejük lesz, többet időt fordíthatnak önmegvalósításra. Értelmes lehetőséget kell kínálnunk a szabadidejük eltöltéséhez! Száműzni kell azt a jelenleg terjedő sajnálatos jelenséget, amit a média pallérozatlan vonulata képvisel, helyette kulturált a szellemet és a testet egyaránt építő lehetőségeket kell biztosítanunk. Ez lehet egy irodalmi felolvasóest, az aktuális témákat felvonultató vitafórum, egy vízi tábor, egy rekreációs hétvége… Szükség lesz tehát, és az egyetemnek biztosítania kell, olyan szakembereket, akik ezek minőségi lebonyolításához értenek. Nekünk az a feladatunk, hogy a képzéseink megtervezésében a társadalom előtt járjunk egy lépéssel, hiszen amíg ezeket a szakembereket kiképezzük, eltelik egypár év.
Ehhez szervesen kapcsolódik a harmadik terület, amiben az ELTE-nek nagyon erős háttere van, a pedagógusképzés. Célunk, hogy a Nyugat-Dunántúlon és a Közép-Dunántúlon, azaz a Balaton vonalától északra húzódó területen, két pillérére – Budapestre és Szombathelyre – építve lefedjük a teljes pedagógusképzést. Nagy kihívás ez, de támaszkodunk Budapesten az ELTE, Szombathelyen pedig a Berzsenyi Dániel Főiskola nagy hagyományaira.
–
Magyar-történelem szakos hallgatóként engem különösen érdekel, hogy milyen sors vár a bölcsészekre? Rólunk sokkal kevesebb szó hangzik el, mint a sport- vagy mérnökszakos hallgatótársainkról.
Szó sincs róla, hogy a bölcsészszakos hallgatókat elhanyagolnánk, sőt, nagyon fontos szerepe van a bölcsészeknek! Az egyetemeknek – ez idáig erről beszélgettünk – van egy nagyon fontos szerepe, ez a társadalom, a gazdaság fejlődése kapcsán felmerülő közvetlen igények kielégítése. De van egy küldetése is, ez pedig a tudás lángjának továbbvitele, az egyetemes kultúra őrzése. A bölcsészettudomány ennek a fundamentális alapja. Pontosan ezen a területen nézünk szembe legnagyobb ellenfelünkkel a szellemi elsivárosodással, melynek egyik lenyomata a média igénytelen vonulata. Ebből a bárdolatlanság, az ostobaság sugárzik, és sajnos sokakat megtalál a könnyen fogyasztható, tartalom nélküli, romlott szellemi táplálék, ami a társadalom hanyatlásához vezet. Mit tudunk ez ellen tenni? Milyen muníciót kap az egyetemtől a harc élvonalában küzdő tanár, például egy magyartanár?
A szombathelyi kampuszon már megindult egy pozitív változás: ezt elsősorban a klubunk funkciójának megváltozása segíti. Az eddigi igénytelen kocsma jellegű működés helyett egy art-café jelleg kialakításán dolgozunk. Színvonalas klubelőadásokat tervezünk hallgatók szervezésében, irodalmi esteket, együttműködést a Weöres Sándor Színházzal. Igazi művészeket is szeretnénk hívni, a művészeteket testközelbe hozni hallgatóinknak, rászoktatni őket az igényes szellemi táplálék fogyasztására. Egy olyan bázist igyekszünk biztosítani hallgatóinknak, a bölcsészeknek, a művész szakosoknak, a tanároknak, de a természettudósoknak is, ahová be lehet ülni kávézni vagy sörözni (kinek mihez van kedve), és közben meghallgathatunk egy fiatal költőt, aki a saját verseit szavalja…
Oktatónk, Dr. Fűzfa Balázs pontosan megfogalmazta: kultúra nélkül lehet élni, de nem érdemes! A bölcsész és művészeti képzésnek ugyanúgy folytatódnia kell. Sokan elfelejtik, hogy nagyon színvonalas zenei képzéssel is rendelkezünk. Van külön előadótermünk, orgonánk, Liszt Ferenc-díjas zeneszerzőkkel és előadóművészekkel; fantasztikus kincsek.
Fotó: Németh Richárd
–
Szombathelynek nagyon régi művészeti és történelmi múltja van, az egyetem akkor ennek az egyik bástyája?
Az egyetemnek felelőssége, hogy a helyi és nemzeti közösség értékeit megóvja. A SEK ehhez helytörténeti és történettudományi kutatásokkal tud hozzájárulni: hosszú távú célunk egy történeti kutatóközpont kialakítása, amely az ókori Savaria és a középkori püspöki múlt feltárója lenne. Ezeket az eredményeket és a kultúrát őrző képzéseinket, csúnya kifejezéssel élve, „termékesíteni” is tudjuk. Nagyon sok város jól él a történelmi hagyományaiból, és az ezekhez kapcsolódó kultúrturizmusból. Visszakapcsolnék most a rekreációhoz és egészségfejlesztéshez: a közelben van Sárvár és Bükfürdő, fontos fürdővárosok. Ha összekapcsoljuk a kultúrát és az egészségfejlesztést, akkor az idelátogatók egy helyesen felépített desztináció menedzsment segítségével testileg és szellemileg is feltöltődhetnek. Az egyetem szerepe, hogy a desztinációnkat tartalommal és szakemberekkel feltöltve a pihenésre, felüdülésre vágyó embereket ebbe az irányba tereljük, a már említett igénytelenséggel szemben. Ez tesz emberré minket, homo ludens.
–
Nem gondolja, hogy kissé utópisztikus ez a koncepció?
Egyáltalán nem! Mindennek van egy folyamata, különböző rétegei a fejlesztéseknek. A műszaki vonal azért élvez elsőbbséget, mert ez teremti meg a kenyerünket. Ha ez adott, csak akkor tudjuk átvinni és továbbadni a kultúrát, „food for thought”. Ha azt mondanám, hogy a legújabb szabadversekkel szeretnék foglalkozni, akkor arra senki sem adna pénzt! De ha megalapozom az egyetem működését és kiépítem a hátteret, akkor idővel erre is jut forrás. Meg kell teremteni a gazdasági hátteret, hogy tudjunk a kultúrával foglalkozni. Ezzel párhuzamosan pedig rászoktatni az embereket a kultúra fogyasztására, az önmaguk és munkájukkal szembeni igényességre.
–
Ön egy piaci alapon működő, de értékközpontú világot képzel el.
Igen, teljesen pontosan képezte le.
–
Mit gondol a pedagógusképzés átalakításáról, az osztatlan tanárszak bevezetéséről?
Nagyon jó iránynak tartom az osztatlan tanárképzés visszaállítását – a bolognai rendszer itt hatalmas károkat okozott. A rendszer tehetetlensége azonban hatalmas, a változások tíz, tizenöt év múlva hozzák meg eredményeiket. Pontosan látjuk a tanárképzés jelen problémáiból, hogy tizenöt évvel ezelőtt nem fektettünk elég energiát a pedagógusképzésbe. A társadalom gondolkodásának hosszú távú formálásában pedig a pont a tanárképzés a legfontosabb. A tanárok társadalmi megbecsülésének és szaktudásának egymással párhuzamosan kell növekednie. A megbecsülés azonban nem csak anyagi megbecsülést jelent! Sajnálatos módon leromlott a pedagógusok emberi és szakmai megbecsülése is, ami ellen szakmai, módszertani tudásuk megújításával, folyamatos továbbképzésükkel harcolhatunk. Egy jó szakembert, kiváló tanárt, el fognak ismerni.
–
A tanári pályán elhanyagolható a munkaerőpiaci verseny, talán ez sem segít a minőség tekintetében.
Pontosan ezt akartam mondani! Nem úgy képzelem el a probléma megoldását, hogy minden tanárnak felemeljük a fizetését és egyszerre megoldódik a helyzet… Nem ettől lesz megbecsült és jó egy pedagógus. Ha megnézni a finnországi modellt, akkor láthatja, hogy a tanárképzés elitképzést jelent, ez az egyik legnehezebben teljesíthető szak! A pedagógus a társadalom fundamentumának lerakója.
–
Akár egy orvos vagy jogász…
Igen, legalább annyira! Mérnök, orvos, jogász, tanár: a társadalom megalapozói. A tanároknak önmagukkal szemben is magas mércét kell állítaniuk, a cél, hogy nemzetközi szintű pedagógusok legyenek. Legyen rálátásuk szakmájukra, fejlesszenek készségeket és áttudják adni szakmai tudásukat a diákoknak. Saját szakmájuk megbecsülése, az önmagukkal szembeni igényesség a legfontosabb kulcsa a fejlődésüknek. Ha ez a folyamat megkezdődik, akkor ezt támogatni kell magasabb bérezéssel, pótlékokkal. Ha így párhuzamban növekszik az anyagi-erkölcsi presztízs, akkor a társadalmi tisztelet is újra növekedni fog.
–
Már csak egyetlen kérdésem maradt, ez is inkább a humor jegyében: a hallgatókat nagyon foglalkoztatja, hogy mikor cserélik le a különböző táblákat és feliratokat ELTE kiírásokra.
(nevet) Az ELTE egy fantasztikus intézmény, ragyogó szellemi közösség, kiváló választás volt számunkra, de minél nagyobb egy szervezet, annál nagyobb a tehetetlensége, vagyis köznyelven a bürokrácia. Ennek a csökkentésére mi is törekszünk Szombathelyen. Kevesen vagyunk még és főként papíralapon működünk, ezért lassúak az adminisztrációs folyamataink. Amúgy pont tegnap beszéltünk újra a táblákról, most éppen a közbeszerzéssel küzdünk!
