Az ELTE PPK-n gendersemlegesnek kiáltottak ki egy mosdót – az “elkövető” azért tette ezt, hogy az LGBTQ+ közösség tagjai számára megszűnjenek a mosdóhasználatból adódó kellemetlenség. Számos más érv is szól az ilyen illemhelyek bevezetése mellett, de ellenvetések is merülnek fel a téma kapcsán. A cikk érveket és ellenérveket mutat be, több szempontot figyelembe véve.
Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának (ELTE PPK) egyik mosdóját gendersemlegesnek nyilvánították – az önkéntes kezdeményező szerint lennie kell egy olyan illemhelynek, ahol az LGBTQ+ közösség tagjai is kényelmesen és biztonságban érezhetik magukat.
A társadalom egyre inkább kezd ráébredni, hogy a világon nem minden/mindenki fekete vagy fehér, jó vagy rossz, férfi vagy nő. Ezzel együtt egyre több kezdeményezés indul a nemi bináris oppozíció eltörlésére. Bár egyes fesztiválokon, tömegeseményeken már itthon is találkozhattunk uniszex vécékkel, Magyarországon még nem annyira elterjedt a gender-dichotómia fakulása. Tőlünk kicsit nyugatabbra viszont számos étteremben, szórakozóhelyen és egyéb közterületen találhatók „all genders welcome”-mosdók, melyeket egyszerűen egy vécét formázó piktogram jelöl. De milyen előnyei és hátrányai lehetnek az ilyen illemhelyek bevezetésének?
Azoknak az embereknek a szemszögéből kiindulva, akik nem sorolják be magukat egyértelműen a férfi vagy a női nem valamelyikébe, világossá válik milyen nagy segítség lenne egy gendersemleges mosdó létrehozása. Megoldaná a mostani helyzetből adódó dilemmákat, kellemetlenségeket. Egy transzszexuálisnak sem kellene szembesülnie azzal, hogy kinézik abból a helyiségből, mely mellett a lélekőrlő gondolkodás után döntött.
De nem muszáj feltétlenül transzneműnek lennünk ahhoz, hogy a gendersemleges mosdók előnyeit élvezzük. Feltételezem, minden nő elgondolkozott már azon, mennyi időt töltött el az életéből fölöslegesen sorban állással koncertek, színházi előadások szünetében, mozi előtt, az egyetem évfolyamelőadások után. Hányszor késtünk el valahonnan, maradtunk le valamiről, mert az illemhelyek előtt kellett ácsingóznunk, bosszankodva azon, miért nem fiúnak születtünk inkább. És mindezt egy félperces pisilésért! Mennyivel egyszerűbb lenne, ha kétszer ennyi lehetőségünk lenne elvégezni a dolgunkat, nem?
És hogy a férfiak is érezzék az előnyét a közös mosdónak, hadd említsem meg azt a helyzetet, mikor apuka egyedül van valahol az öt év alatti kislányával, akinek vécére kell mennie. Az apukának nyilván tilos belépnie a női mosdóba, kislány még túl kicsi ahhoz, hogy egyedül bemenjen oda, idegen nőre nem bízhatja a gyerekét, mert mit szól majd az anya, ha megtudja, így egyetlen megoldás a férfi mosdó, ahol a piszoárt gyanútlanul használó férfiak igyekeznek a lehető leggyorsabban véget vetni a kellemetlen szituációnak, amíg az apuka a kislánnyal végigvonul mellettük. Mi erre a megoldás? A gendersemleges mosdó!
Arról nem is beszélve, hogy a két nem tagjai egymás előtt próbálnak minél jobbnak tűnni, ezért talán a tisztaságra is jobban odafigyelnének egy ilyen helyen az emberek, nehogy azt mondhassák a férfiak, hogy a mai nők milyen igénytelenek, és persze fordítva.
Ha ennyire megkönnyítené az életünket a közös illemhely, vajon miért nincsenek mindenhol csak ilyen mosdók? Leginkább a heteroszexuális nőknek és férfiaknak vannak fenntartásaik a dologgal kapcsolatban. A nők részéről felmerülhet ellenérvként az, hogy nem szeretnék, ha férfiak is fültanúi lennének a fülkékből kiszűrődő különböző kellemetlen hangoknak, melyeket még nők között is kínosnak érzünk valamiért. Emellett sminkelni sem szeretne úgy senki, hogy mellette egy fiú tátott szájjal nézi, mert nem érti, hogy nem szúrja ki a szemét a szemceruzával. Ráadásul nem feledkezhetünk meg a lányvécék kultikus szerepétől sem. A női mosdók falai több kiöntött lélekkel, szerelmi vallomással, pletykával, intrikával, jó és kevésbé tanáccsal találkoztak, mint a pszichológusok, paparazzik és hollywoodi filmek együttvéve. Hogy élhetne tovább ez a hagyomány, ha a férfiaknak is bejárásuk lenne ugyanabba a helyiségbe?
A tradicionálisan erősebbnek tartott nem tagjainak szintén lehetnek ellenérveik. A piszoár használata hely- és energiatakarékosabb, mint a vécéé, de ezt nem tennék szívesen női szemek előtt. Erre megoldást tudna jelenteni az, ha zárható fülkékben lennének a piszoárok is ugyanúgy, mint az angol vécék. Viszont azt meg tudjuk érteni, hogy nem szeretnének találkozni használt egészségügyi betétekkel és tamponokkal. A hangokat illetően pedig nagy egyetértés mutatkozik a két nem között.
Nemzetközileg is nagy hangja volt annak a feltételezésnek, miszerint a gendersemleges mosdók teret adnak a nemi erőszaknak. Ezt a hangadók azzal támasztják alá, hogy az ilyen illemhelyek létrehozásával lehetővé válik az, hogy intim környezetben találkozhatnak férfiak és nők, heteroszexuálisak és az LMBTQI közösség tagjai. Véleményem szerint az erőszakoskodókat nem tartja vissza az ajtókon található női vagy férfi piktogram.
Sok pro és kontra érv, megoldási javaslat hozható fel ebben a témában. Az extrém változásokat pártolók olyan ötlettel is előálltak, hogy nem gender, hanem kor szerint kellene külön mosdókat kialakítani. Az ellenérveket is figyelembe véve a legjobb megoldás talán mégis az lenne, ha a megszokott férfi és női mosdó megmaradna, s melléjük harmadik alternatívaként megjelenne a gendersemleges helyiség. Így mindenki ki tudná választani a számára megfelelőt, a legkényelmesebbet.
Bár a PPK-n elindult kezdeményezés fontos és hasznos, én úgy látom, a magyar társadalom még nem érett meg egy ilyen lépésre. Másrészről el kell kezdeni valahol felnyitni az emberek szemét, tágítani a látómezejüket, nevelni őket a másokkal való törődésre. És hol máshol lehetne ezt megtenni, mint az egyetemeken.
Forrás: Facebook, The Guardian, The Daily Beast
Kép: moss-design.com / Facebook
