Idén októbertől két izgalmas programot is indít a Hősök Tere Kezdeményezés. Az egyik az ELTE PPK-val közös projekt, amelynek célja az oktatás gyakorlatiassá tétele, illetve a tudományos adatok társadalmi hasznosításának javítása. A másik egy 30 napos kihívás a hősiesség jegyében.
2016. október 12-én, a Katona József Színház előterében tartotta sajtóreggelijét a Hősök Tere Kezdeményezés. Az interjún részt vett Philip Zimbardo szociálpszichológus, a szervezet szellemiségének atyja, Orosz Györgyi, a Hősök Tere ügyvezetője, Demetrovics Zsolt, az ELTE PPK dékánja, illetve a kihívás nagyköveteiként Palya Bea és Al Ghaoui Hesna. (A kihívás rajtuk kívül két nagykövettel indul, Harcsa Veronikával és Nyáry Krisztiánnal, de ők sajnos nem tudtak megjelenni a tájékoztatón.)
A találkozót Orosz Györgyi nyitotta, s rögtön át is adta a szót Philip Zimbardónak, aki köszöntötte a megjelent újságírókat. Beszámolt többek között a HIP indulásáról, illetve kapcsolatáról a Hősök Terével. Hangsúlyozta, hogy kezdeményezésével és kutatásaival a fiatalok inspirációja a cél, és hogy a (hétköznapi) hősiességgel kapcsolatban előtte sem a szociológia, sem a pszichológia területén nem voltak kutatások. A Hősök Tere kezdeményezéssel karöltve pedig a céljuk az elsősorban az általános és középiskolás fiatalok, ezen kívül az üzleti szféra résztvevőinek érzékenyítése. A tréningek három alappillérre épülnek:
- Hogyan lehet egy passzív járókelőből hős?
- Hogyan lehet a statikus gondolkodást dinamikussá varázsolni?
- Hogy lehet az előítéletet és a diszkriminációt toleranciává és elfogadássá változtatni?
A közeljövőben Halácsi Péterrel, a Prezi alapítójával is együttműködésbe kezdenek a tananyag még interaktívabbá tételének érdekében. Ez azért is fontos, mivel a szellemiség és a tréningek kezdenek globálisan terjedni, egyre több helyen képződhetnek az érdeklődők (Lengyelország, Szicília, Bali, Németország, Teherán) és a “budapesti kezdeményezés modellértékű” – mondta Zimbardo. Az ELTE-vel való együttműködése pedig azon alapszik, hogy “hálót adjunk halak helyett” – nyilatkozta Orosz Györgyi. Az egyetemmel való közös munka során több mint 1300 tanár és oktató vett eddig részt a programban.
A Hősök Tere elképzeléseivel és jövőtervével kapcsolatban Orosz Györgyi adott rövid interjút az ELTE Online-nak:
A 30 napos kihívással közszereplőket is megszólítottatok. Milyen társadalmi réteg vagy korosztály aktivizálása lenne a cél? Hogyan próbáljátok az offline tömeget megmozgatni?
Ahol igazán változást szeretnénk generálni, az azok a fiatalok, akik most huszonévesek, vagy tizenévesek. Elsősorban rájuk szeretnénk hatni, de közben azokra a véleményvezérekre is, akikre a fiatalok felfigyelnek. Részben úgy, ha van média-visszajelzés, amit őt inkább követnek. Valószínűleg nem is tudunk mindenkit elérni, de nem is ez a cél, hanem hogy aki egy kicsit erre fogékonyabb, azt elérjük, és ő ezt a kört úgyis bővíteni fogja maga körül. Lényegében itt az önszerveződésről van szó – ha érzed, hogy ez jó, beszélni fogsz róla másoknak, ők az ő ismerőseiknek és így tovább. Emellett mi is megkerestünk szervezeteket és cégeket, hogy ha van igény rá, kapcsolódni tudnak a 30 napos kihíváshoz.
Az ELTE-n kívül mely egyetemek bevonását tervezitek? A Pázmány Péter Katolikus Egyetem vagy a Károli Gáspár Református Egyetem szóba került már esetleg a pszichológia képzés kapcsolódása miatt?
Nekünk nagyon fontos volt, hogy az ELTE-vel indítsuk be ezt a projektet, mivel az egyetemmel van egy közhasznúsági szerződésünk. Ezen kívül tárgyalunk a Pázmánnyal – az október 13-ai workshopon például ELTE-s és pázmányos hallgatók voltak a segítségünkre -, egyeztetünk a Nyíregyházi Egyetem Tanítóképző Karával és a Pécsi Tudományegyetemmel, de nyitottak vagyunk bármely egyetem megkeresésére és csatlakozására.
Ezt a modellt, melyet mi csinálunk, Philip Zimbardo a legeredményesebb és legjobban működő projektnek titulálta, úgyhogy szeretnénk később ezt a modellt mást országokba továbbvinni. A kutatás tekintetében már van együttműködés más országok egyetemeivel.
Ha egy-két mondatban kellene összefoglalnod, akkor mit üzennél az érdeklődőknek a kezdeményezéssel kapcsolatban?
Tudom, hogy a szkeptikusok azt szokták gondolni, hogy „Ugyan már, én segítőkész vagyok!” , „Én mindig ott teszek másokért, ahol tudok!”. Nem biztos, hogy észreveszünk minden helyzetet, amikor tehetnénk másokért, és az sem biztos, hogy mindig tennünk kell másokért. Nem kell mindig tenni, de realizálnunk kell azokat a helyzeteket, amikor másokért tenni tudunk. Ha ezt felismerjük és cselekszünk, sokkal tudatosabban és boldogabban élhetünk, mint azelőtt.
Kép: ittvoltam.hu
