A Kérsz teát? című, hétfőn bemutatott darab összes helyzete (nőként) ijesztően ismerős: akár személyes tapasztalatból, akár mások elbeszéléséből. A darabban szerepelt az alkalmazottja nőietlen öltözködését kifogásoló főnök (aki csak a „masszázsvizsgájára” akar készülni az általa formásnak ítélt beosztottal); volt a (női) vásárlóval „bizalmaskodó”, zaklató hentes, pék, villanyszerelő; az ismeretlen audis, aki hazavinne; a normális határokat túllépő tanár-diák viszony; és érzelmi zsaroló – szexuális erőszakot (majdnem?) elkövető – barát, élettárs is.
Hétfőn volt az A38-on a nők elleni erőszakról szóló előadás bemutatója és a róla szóló kerekasztal-beszélgetés. A darab írói, rendezői és színészei, Sipos Vera és Bánki Gergely számtalan olyan szituációba helyezkedtek bele, amelyben utóbbi a visszaélés, a zsarolás, a manipuláció, a verbális és a szexuális erőszak elkövetője, előbbi pedig áldozata volt.
A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) felkérésére készült darab nem a nőkkel szembeni erőszak sokak szerint leggyakoribb előfordulására hívja fel a figyelmet (éjjel egyedül sétáló nőt megerőszakol egy ismeretlen). A darab azokkal az esetekkel foglalkozik, amikor a domináns fél nincs tisztában azzal, hogy csak a határozott, önként elhangzó igen a beleegyezés jele (akár egy talán kedveskedőnek hitt, talán szándékosan zaklató, a nőben pedig rossz érzéseket okozó érintés esetében), vagy figyelmen kívül hagyja a másik ellenkezését, de mindenképp visszaél hatalmi pozíciójával – mely csupán a patriarchális társadalmi beidegződésből is fakadhat, sokszor ugyanakkor a “nyomulás”, valamint az alávetett megfélemlítése, kiszolgáltatottsága, lelki terrorban tartása, zsarolása, fenyegetése, manipulációja is megjelent.
Sipos Vera (Trixi szerepében) erőszakoskodó, szexért zsaroló párjának a teázás hasonlatával illusztrálta az erőszakot: attól, hogy valaki szeret teázni, és gyakran együtt teázik valaki valakivel, még nem biztos, hogy most is, mindig is kér teát. Az is lehet, hogy az előbb kért, de aztán mégsem szeretné meginni – ilyenkor nem is öntjük le a torkán erőszakkal a teát. Ahogy az alvó vagy nem öntudatánál lévő embernek sem. Sőt, annak sem, aki nem tudja, hogy kér-e teát. Ugyanis szexuális erőszak:
- minden olyan érintés, simogatás és csók, amit a másik nem kíván;
- valakit, aki vonakodik vagy bizonytalan, rádumálni a szexre, vagy azon belül valami olyanra, amit ő nem akar;
- hogy ha nem védekeztek, annak ellenére, hogy valamelyikőtök ehhez ragaszkodna;
- ha olyannal próbálsz szexelni, aki valamiért (alkohol, drogok, gyógyszerek vagy ájult, alszik) nincsen annyira tudatánál, hogy meg tudja egyértelműen mondani, akarja-e.
A darab utáni kerekasztal-beszélgetésen az egyik fő téma a felelősség kérdése volt. Az egyik résztvevő, Kiss Valéria, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatója mondta el, hogy bíróságon is előfordul a kérdés, hogy mit viselt az erőszak elszenvedője, amely kérdés már önmagában áldozathibáztatás. Ez ellen a jogászok is sokat tehetnek, ugyanakkor mindannyiunk felelőssége, hogy felemeljük a szavunkat a megkülönböztetés és a zaklatás, molesztálás, manipuláció, erőszak ellen. Az elsőre hozta fel példaként azt, amikor az Egyetemen a „kolléganők és kollégák” megszólítás ellen kellett érvelnie egy idősebb férfi munkatársának: a kollégák megszólításba természetesen a nők is beleértik magukat (ahogyan embernek is tartják magukat), és bár ez csak egy apró probléma volt, Kiss Valéria szerint a szavunkat fel kell emelnünk minden bántó jelenség ellen.
Az övével egybevágott Gyulai Katalin, a NANE képviselőjének a véleménye is: mindenkinek joga van nemet mondania és segítséget kérnie, de „a rendszert is edukálni kell”, azaz például a rendőrséget és a törvényhozást is. (Valószínűleg mindannyian emlékszünk még a tavalyi áldozathibáztató rendőrségi videóra, illetve annak „Tehetsz róla, tehetsz ellene” szlogenjére.) Erre a tudatosításra, oktatásra ugyanakkor minden színtéren szükség van, ugyanis riasztóan sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mi számít nemnek, illetve igennek. Az Independent egyik cikkét idézte fel (feltehetően ezt): egy kutatás eredménye az volt, hogy a megkérdezett férfiak harmada megerőszakolna egy nőt, ha annak nem lenne következménye; ha pedig nem ennyire egyértelmű volt a kérdés, akkor még többen követnének el erőszaknak minősülő cselekedetet. Hogy ez még csak hipotetikusan se fordulhasson elő, az kell, hogy tudják, van következménye, és legyen következménye az erőszaknak.
A beszélgetésen Sipos Vera (a darab írója, rendezője, szereplője) arról beszélt, hogy a nem kimondása és annak nem mondása az önismerettel függ össze – saját határainkat, vágyainkat kell ismernünk. Ezt feltehetően áldozathibáztatásnak érezte egy nem sokkal későbbi felszólaló, ezért indulatosan így válaszolt: nem a nőket kell megtanítani a határokra, amin belül ne engedjék a férfiakat.
Bánki Gergely (a darab írója, rendezője, szereplője) mondta, hogy Budapesten tulajdonképpen elmegy, ha egy férfi kihívóan megnéz egy nőt (amiért egy történet szerint például egy skandináv országban lenézik, Amerikában pedig feljelentik a férfit) – de egy ehhez hasonló vagy még súlyosabb eset “ne álljon meg ott, hogy ez oké, mert ez így nem oké.”
A moderátor kifejtette: ez az előadás nem a bántalmazóknak szól – de el lehet vinni olyan neutrális közegbe, “ahol vannak bunkók”. A közönség soraiból Tóth Györgyi (NANE) hozzátette: az erőszak és a “szürke zónás” esetek kapcsán a közösség reagálása a fontos, ez hat a (potenciális) elkövetőkre – tehát rajtunk múlik nagyon sok. Megjegyezte, hogy brutális elkövetők körül sem lesz légüres tér, nem ítéli el a társadalom őket.
A készítők célja, hogy elsősorban középiskolai és egyetemi közösségekhez jusson el a Kérsz teát?. Egy, az ELTE-től érkezett felszólaló ki is emelte: az a terv, hogy az Egyetem minden karán lemenjen az előadás.
További tájékozódáshoz, segítségkéréshez: NANE | Kérsz teát?, NANE, KERET – Koalíció a Szexuális Erőszak Ellen a Túlélőkért, Patent Egyesület; Mindennapi szexizmus.
Kép: 24.hu
