A bölcsész a humán tudományok szakembere. Ezzel kapcsolatban gyakoriak az olyan kijelentések, hogy a bölcsész diploma semmit sem ér vagy tarisznyával a bölcsészkarra csak csajozni járnak az emberek. A sztereotípiákhoz kellemetlen kérdések is párosulnak általában: Gyakorlod már tükör előtt, hogy „adhatom-e nagyobb krumplival és üdítővel”? Mit jelent, hogy „szabad” bölcsészet? stb… a piszkálódások ellenére sem olyan rossz az a bölcsész diploma! Egy amerikai adjunktus a Washington Post blogrovatában megírta, hogy miért a bölcsészdiploma a legjobban hasznosítható a technológia és az üzlet világában.
Cecilia Gaposchkin, az amerikai Dartmouth College (az intézmény egyike az úgynevezett ”liberal arts college-oknak”, melyek a bölcsészettudományokra specializálódtak) adjunktusa szerint: “Nekünk, akik a felsőoktatásban tanítunk, és pontosan tudjuk, hogy milyen sok szempontból értékes a bölcsészettudományi képzés, jobban kell igyekeznünk, hogy ezt a diákoknak is el tudjuk magyarázni.”
A középkori történelmet oktató tanár az egyik órán a 12. századi francia filozófus és teológus, Peter Abelard Sic et Non (Igen és nem) című művének előszavát dolgozta fel, mely a felsőfokú oktatás célját és fontosságát is megalapozta. ”A mű megfogalmazza, hogy mit jelent a tudományos, kritikai nézőpont, és hogyan kell megtanítani. Ez vezetett a párizsi egyetem megalapításához és a bölcsészettudományokra épülő felsőoktatáshoz. Az óra ”aha-élmény” volt a diákok számára.”
A hét szabad művészetet – a nyelvtan, logika, retorika együtt a trivium, a számtan, geometria, zene és csillagászat pedig a quadrivium – persze már jóval korábban, az ókori Rómában is tanították. Mégpedig azért, hogy a hogy a polgárok elsajátíthassák a független gondolkodást, és birtokában legyenek azoknak a képességeknek, melyek a kormányzásban és a társadalmi életben való részvételhez szükségesek.
A diákoknak az egyetemen először a hét szabad művészetet kellett elsajátítaniuk, ezután mehettek tovább a filozófiára, teológiára, illetve a ”praktikus” tudományokra, mint a jog, az orvostudomány. A szabad művészetek pedig az intellektuális alapot adták, vagyis a tudomány műveléséhez szükséges készségeket.
Tulajdonképpen a cél akkor is és most is a kritikai gondolkodás, a kételkedés, az elméleteken való túllépés és a határok feszegetése. Az adjunktus szerint feltétlenül szükségesek szinte mindenhol, mert ezek a készségek szolgálják a gazdaság, az egyéni karrierek és a társadalom érdekeit is.
Gaposchkin interjúkat is készített bizonyos nagyvállalatok képviselőivel, hogy miért a Dartmouth végzősei között keresik az új munkatársakat. A válasz egyöntetűen a fentebb felsorolt képességekben rejlik.
Tehát: ”Egy friss riport szerint a technológiai cégeknél is a bölcsészettudományi diploma a befutó. Nem az oktatás tartalma számít, hanem a kételkedés elemi ösztönének elsajátítása”.
Forrás: Eduline
Kép: bolcsbagolyokosodo.hu
