Intim Torna Illegál interjú a VOLT második napjáról.
Van négy élettel teli, temperamentumos srác, gitárokkal, kongákkal, pörgős dalokkal, erős szövegekkel, na meg egy fura névvel. Pár éve bukkantak fel és volt szerencsém őket a kezdet óta figyelni: már az első bulijaik egyikén olyan hangulatot teremtettek azzal a néhány meglévő számukkal, hogy csak néztünk, mint a moziban. És táncoltunk. Azóta befutottak, bejárták kishazánkat és a szomszédos országokat, lyukat vágtak a kádba és hipnotizáltak minket. A VOLT Fesztivál második napján a Faith No More-ral egy időben léptek fel, panaszra azonban semmi oka nem lehetett – sem a zenekarnak, sem nekünk, a közönségnek. Az esti koncert előtt Dorogi Péterrel, az együttes énekesével beszélgettem a fesztiválokról, a fellépésekről, a kezdetről és a folytatásról.
Annak ellenére, hogy ma léptek fel a VOLT-on, hamarabb lejöttél már a fesztiválra, volt időd szétnézni?
Mindössze tíz perce érkeztem, úgyhogy csak most látom, hogy néz ki minden, a színpad, ahol játszani fogunk, mondjuk ugyanitt játszottunk tavaly is, úgyhogy nem akkora meglepetés. Egyébként régen járok már a VOLT-ra, ami a második kedvenc fesztiválom, igaz, idén nem voltam itt az első két napon, mert ki kellett pihennem az előző fesztivál, Orfű fáradalmait.
Melyik a kedvenced?
Az orfűi, mert az kisebb, és én jobban szeretem, ahol kevesebb az ember, könnyebben lehet ismerkedni, gyorsabban lehet találni haverokat. Én a Szigetben is azt szerettem, amikor még nem volt olyan sok színpad és a zenekaroknak volt elég helye egymás mellett. Ez manapság már kicsit a gyorsított szórakozásról szól: mindenki kiválasztja azt a fesztivált, amire menni akar, arra gyűjt, elmegy az adott helyre, és ott tölti az egész hetet egy sátorban. Én a nagy fellépők miatt szeretem a VOLT-ot, mert az igazán nagy külföldi zenekarok itt mindig nagy bulit csinálnak, itt megvan hozzá a kellő idő, az infrastruktúra, ráadásul itt vagyunk a Lővérekben, ahol nagyon jó a hangulat, a soproniak pedig szeretik a fesztivált. És ez tényleg ettől jó: itt vagyunk az erdőben, jó a levegő, jók az arcok, itt vannak a sátrak, mindig jó az idő, egyszer pedig mindig esik az eső, 99%-ban szombat este. Egyébként pedig ezen a fesztiválon is minden megtörténik az emberrel, ami egy fesztiválon megtörténhet: berúg, szerelmes lesz, kijózanodik és megint szerelmes lesz.
Igen sűrű a nyaratok, be vagytok táblázva, sok koncertet adtok. Van lazítás egy végig fesztiválozott nyár után?
A végig fesztiválozott nyár után jön az őszi lemezbemutató turné, úgyhogy lazítás itt egyáltalán nem lesz. Ezt most is próbáljuk, ha nem koncerten vagyunk, akkor a próbateremben játsszuk az új számokat, ameddig csak bírjuk. Szeptemberben stúdiózni fogunk, októberben pedig indul a turné, ami körülbelül december közepéig fog tartani, úgyhogy nem lesz pihenő, de minek is, ha azt csinálhatjuk, amit szeretünk és ez még fel is tölt. A rock’n’roll útján megyünk és akkor fogunk majd aludni, ha meghalunk.
Attól függetlenül, h játszotok-e vagy sem, melyik az a fesztivál, amire mindenképpen elmész, vagy elmennél, ha tehetnéd?
A VOLT eddig minden évben megvolt, tavaly is itt voltam egész héten. Ehhez jött hozzá az orfűi, úgyhogy az egy hetes VOLT fesztivál most kibővült még egy hét Orfűvel.
Most is maradtok végig?
Igen, persze.
A Kistehén Tánczenekarból váltatok ki, és egy ideig ez is volt az első mondat veletek kapcsolatban, mára azonban úgy látszik, ez teljesen lecsengett. Hogy látod, ez egy szükséges folyamat volt, amin túl kellett lenni?
Az a helyzet, hogy ez a dolog körülbelül 2-3 hónapig tartott és ennek már két éve. A Kistehén közönsége egyszerűen feloszlott és teljesen új arcok jelentek meg, abból a régi törzsközönségből pedig maradt vagy húsz ember, az összes többi új ember, akik nem is ismerték a Kistehenet, maximum rajtunk keresztül. Onnantól kezdve, hogy a velünk kapcsolatban megjelent cikkek is elhagyták ezt, már egyáltalán nem is került szóba és mára már totál lecsengett.
Itthon egyre sikeresebbek vagytok, külföld felé kacsingattok esetleg?
Én nem nagyon gondolkodok külföldben, mert egyrészt igazán jól írni az anyanyelvén tud az ember, másrészt pedig nagyon sokan szeretnek itthon minket, és ha valahol ennyire szeretnek, nem vágysz máshová.
Mikor elindultatok, gondoltátok volna, hogy ekkora sikere lesz a zenekarnak?
Nem, soha. Mi most is csak megírjuk a számokat, ahogy gondoljuk, improvizálunk, játszunk, nincs benne semmi allűr. Azzal pedig hatalmas szerencsénk van, hogy sokan szeretik, amit csinálunk, de hogy ennek mi a nyitja, azt nem tudom. Hogy nem a reklám, az biztos.
Ha egy koncertet kellene mondani, ami a legjobb volt eddig, melyiket mondanád?
Na, ez most egy olyan kérdés, amire nem tudok válaszolni. Ha megerőltetem magam, persze fel tudnék sorolni vagy tízet, ebben van Tusnádfürdő, Budapest, Hajdúszoboszló, itt a VOLT-on is volt olyan koncert, hogy csak néztünk, mint a moziban. De egyet nagyon nehéz lenne mondani.
Tudsz különbséget tenni egy fesztivál és egy kisebb klubkoncert között? Van valamelyiknek prioritása számodra?
Inkább az van, hogy nem férünk el kisebb klubokban. Mindig olyan helyet kell találnunk, ahol 600-700 ember kényelmesen elfér, ami azért kicsit behatárolja a fellépéseket, mert nem sok ilyen klub van, a sportcsarnokoknak számunkra pedig még nem jött el az ideje. Én egyébként nagyon szeretem a klubokat, különösen az egyetemista klubokat. A gólyabálok és az egyéb egyetemi ünnepek is mind baromi jók, Szegeden is játszottunk, de nem a klubban, hanem építettek nekünk egy külön sátrat, hogy elférjünk. Az is hatalmas élmény volt, hogy voltunk egy egyetemista turnén most tavasszal Erdélyben, ahol négy koncertet adtunk, amire összesen 8000 ember jött el. Ez azért elég kemény. Július 15-én pedig megyünk Szerbiába, az EXIT-re, arra is kíváncsi leszek, ott még sosem voltunk, ráadásul nem rég hívtak meg minket, nagyon várnak, ami óriási dolog, így még jobban várom és értékelem, hogy ott játszhatunk.
A nyári fesztiválszezon után merre tovább?
Először is a lemezbemutató turné, aztán szeptemberben megint megyünk egy egyetemista turnéra, ami szintén tök jó dolog, mert nagyon szeretjük az egyetemeket, és úgy néz ki, ők is szeretnek minket. A többi pedig már csak a szervezőkön múlik, na, meg az új lemezen.
