“Büdös ember az EU-ba nem kap vízumot”

Mit illendő, mit nem illendő? Gyakran felmerülhet bennünk a kérdés, az élet bármely területén.Görög Ibolya, a téma megnyerő stílusú szakértője tartott előadást a protokollról.

A Forum Corvinum egyetemi szervezet tavaszi szemeszternyitó előadására Görög Ibolyát nyerte meg, akit a protokoll magyarországi nagyköveteként is emlegetnek, lévén 1987-1999 között a Miniszterelnöki Hivatalban protokollosként, majd protokollfőnökként tevékenykedett. A rendkívül megnyerő hölgy szórakoztató módon vezette be a termet megtöltő diákságot a protokoll világába.

Kommunikációnk fontosabbik részét a vizuális információk s a testbeszéd jelentik, csak ez után jönnek a sorban szavaink, s azok vokalitása. Öltözködésünk kulcsfontosságú, a pozitív külső érzelmi megnyerést jelent, elengedhetetlen a tanult ember szerepének közvetítéséhez. Mindkét nemnek
óvakodnia kell a hibáktól, melyeket elkövetve egy erre kényesebb társaságban egyből eláshatjuk magunkat.

A női öltözetnek minden hivatalos helyen konzervatívnak kell maradnia: a szoknya nem lehet túl rövid, s a hangsúlyos dekoltázst is mellőzni kell. Pulóvert csak vékony testalkat esetén érdemes viselni, s természetesen a váltópapucs még a leglazább irodában is emberiség elleni véteknek minősül.

[bquote]„kár, hogy alig tudtam elmondani valamit” – mondta a 2 órás előadás végén, Görög Ibolya [/bquote]

A férfiaknál sem oly egyszerű a helyzet, mint azt a nők – s sokszor maguk a férfiak is –gondolnák. Nem mindegy a zokni s a cipő színe, ezeknek sötétebbnek kell lenniük a nadrágénál. A zokni hossza ideális esetben 28 cm, elkerülve ezzel a kilátszó szőrös lábszárakat. Karóraként csak lapos, bőrszíjas fogadható el, karkötő pedig egyáltalán nem. Érdekesség, hogy a jegygyűrű is pozitív benyomást kelt a másik félben – természetesen emiatt azért ne házasodjunk.

Illetlenségre adott reakcióink is lehetnek kifinomultak. Ha beszélgetőpartnerünk zsebre teszi a kezét, tükörmozgással kövessük ezt le, tegyük mi is zsebre a kezünket; ez mindenképp reakciót vált ki a másik félből, s egyből észreveszi magát.

Viselkedéskultúránk nem véletlenül létezett és fejlődött évszázadokon át, betartása szükséges a társadalomba való beilleszkedéshez. Köszönjünk minden üzletbe, étterembe belépve, még ha nem is látunk senkit. Engedjük előre a hölgyeket, segítsük le róluk a kabátot. Ne rágózzunk, ha egy- vagy kétirányú kommunikációban veszünk részt. Adott esetben nyugodtan élesszük fel a bennünk lakó protokollfőnököt, jelezzük barátaink, ismerőseink felé, ha valami nem a helyzethez illő. Legyünk azok, akik ragaszkodnak ezen íratlan szabályokhoz, még ha az „amerikaiság” beszivárgásával ez egyre inkább a sorból való kiállást is jelenti.