Üzleti összeesküvés – tények vagy tévhitek?

Előre meghatározott időben elromló elektronikus termékek? A világot uralmuk alatt tartó „pénzemberek”? A Jövő-képp diákszervezet előadása e teóriák valóságtartalmát vizsgálta.

Ki ne járt volna úgy, hogy egy nemrég becsavart villanykörte alig pár nap használat után kiégett? Avagy kinek nincs legalább egy olyan ismerőse, akinek a telefonja épp a garancia lejárta után néhány nappal adta meg magát?. Nem csoda, hogy csalódott fogyasztóként dühükben sokan szándékos kizsákmányolást emlegetnek.

Ennek köszönhetően a fogyasztói társadalom kialakulása, azaz a huszadik század eleje óta léteznek különböző összeesküvés-elméletek a kizsigerelő, felelőtlen, vagy épp profithajhász vállalatokról, szándékosan rossz irányba manipuláló reklámokról, gyakoribb vásárlást előidéző, előre megtervezetten elromló termékekről, és hasonlókról. Emiatt is szerencsésnek számít a szervezők előadóválasztása, hiszen az alapvetően gazdaságtörténeti összefüggésekről beszélő Galántai Zoltán mellett Kathi Attila a Fogyasztóvédelmi Hatóságot, Markovich Réka pedig a Reklámszövetséget képviselte.

Ha valaki úgy vélte, hogy az előadók egyet fognak érteni a beszélgetés alapjául szolgáló, összeesküvés-elméleteket alátámasztani próbáló norvég dokumentumfilmmel  az bizonyára csalódottan távozott a beszélgetést követően. Az előadók véleménye szerint a legtöbb teória ugyanis nem más, mint vaklárma, vagy ha némelyiknek esetleg van is valós alapja, akkor is magyarázható közgazdasági tényekkel.

Bár az nem megkérdőjelezhető, hogy a három előadó ismeri a szakterületét, a szkeptikusok az elhangzott érvekre is rávághatják, hogy csak a mundér becsületét védik. Tény, nehéz bárkit is meggyőzni arról, hogy az összeesküvés-elméletek tévesek,  miközben napról napra hallani kirobbanó fogyasztóvédelmi perekről, mindazonáltal érdemes a dolgok másik oldalát is megvizsgálni. Minden terméknek meghatározott a várható élettartama – épp ezért jelöltek ki garanciás időt is rájuk. Ami pedig a „gaz üzletembereket” illeti – érthető, hogy minél több pénzt akarnak összegyűjteni. Őket  kordában tartani, szabályozni azonban nem a saját felelőségük, hanem a törvénykezés feladata.

Összeesküvés-elméletek tehát voltak, vannak és lesznek is. Az est fő tanulságaként kijelenthető, hogy bár „nem zörög a haraszt…”, még a szkeptikusoknak se árt beleképzelniük magukat a másik oldal szerepébe.  Belátható, hogy telefongyártóként nekünk is az lenne a célunk, hogy minél több készüléket értékesítsünk. Ahhoz pedig, hogy ez teljesülhessen, szükség van arra, hogy a vásárlók folyamatosan újabbra cseréljék készülékeiket. Ez pedig nem összeesküvés, vagy átverés, csupán egyike a mindennapok megszokott folyamatának.

Dicsuk Dániel

ELTE Online