Merre tart a magyar felsőoktatás? Hogyan alakul át a rendszer? Korruptak-e a hallgatói érdekképviseletek/önkormányzatok? Nagyító alatt a megújulás éve – Vita az Orbán-kormány oktatáspolitikájáról.
Az első kérdésre, hogy az MSZP kormány nyolc éve után milyen tendenciákat, változásokat látnak, illetve, hogy milyen irányba halad az Orbán-kormány oktatáspolitikája, eltérő vélemények hangzottak el. Dr. Hrubos Ildikó szerint újra meg kell fogalmazni a magyar felsőoktatás társadalmi szerepét, helyét és funkcióját. Fontosnak tartja hogy, elindult egy új felsőoktatási törvény megfogalmazásának a folyamata. Egy, a mai kornak megfelelő törvényt kell rögzíteni, amit a társadalom elfogad. A felsőoktatásnak, pedig azt kell megértenie, hogy a társadalmat kell szolgálnia.
Dr. Vancsó Ödön véleménye szerint, egy átmeneti folyamat közepén tartunk. Az elmúlt tíz évben az extenzív fejlődése a felsőoktatásnak, hogy hirtelen tömegessé vált, nem folytatódik tovább. A költségtérítéses képzés következtében eltorzult a struktúra és hiányszakok alakultak ki. Kiemelte, hogy óvatosan kell kezelni a főváros és vidék problémáját, mert fontos, hogy a régiókban maradjanak szakemberek.
Kalina Gergely kétféleképpen közelítette meg a kérdést. Átlag hallgatóként azt gondolja, hogy a kormányzatnak sajátos kommunikációja van. A hallgatók a médiumokon és az oktatókon keresztül részinformációk tömegéhez jutnak, amik nincsenek feltétlenül összhangban egymással. Példaként hozta a Széll Kálmán-tervet és a felsőoktatási törvényt, melyeknek egyes pontjai ütik egymást. Ha tisztviselőként nézni a dolgot, akkor az állam szerepvállalása növekszik. „Az állami beavatkozás szakítás azzal a régi szemléletmóddal, hogy a tudományos életnek saját magának kell meghatároznia azt, hogy milyen irányba fejlődik”. Az állam próbálja egy kézben tartani a felsőoktatás sorsát és egységben kezelni más területekkel.
Dr. Vancsó Ödön az államilag finanszírozott helyek csökkentésével illetve a fejkvóta rendszer átalakításával kapcsolatban kijelentette, hogy jelenleg az állam nem bírja finanszírozni a felsőoktatást. A szakemberek két álláspontot különböztetnek meg – mondta a politikus. A Nemzetgazdasági Minisztérium álláspontja szerint meg kell mondani, hogy mely főiskolákat és egyetemeket kell bezárni, továbbá korlátozni kellene a költségtérítéses hallgatók számát. Dr. Vancsó Ödön véleménye szerint ez a radikális álláspont. A Nemzeti Erőforrás Minisztériumának álláspontja a megoldást abban látja, hogy az érettségizők egy bizonyos százalékában határozná meg az államilag finanszírozott helyeket. A költségtérítéses képzéseken a költségeket közelíteni kellene a valós kiadásokhoz. A lényeget abban látja, hogy nem szabad felülről erőszakosan dönteni.
Kalina Gergely kiemelte, hogy a magyar állam 19 milliárd forintot vont el a felsőoktatástól, ami azt jelzi számára, hogy a nagy ívű fejlesztések nem most fognak megvalósulni. Ijesztőnek tartja, hogy felmerült a kollégiumok és szolgáltató egységek összevonása. Az ELTE EHÖK elnöke örülne, ha egyértelműen érkezne a kormányzat szándéka, és nem kellene havonta újabbnál újabb módosításokkal és elvonásokkal találkoznia. A jogszabályalkotók szándékának átláthatatlansága gátolja a fejlesztést. Ugyanakkor kifejtette, hogy meg kell változtatni az oktatási struktúrát, elvárásokra szükség van, hiszen a felsőoktatás válságban van, a Bologna rendszer pedig botladozik.
Az, hogy a felsőfokú szakképzés az egyetemek és főiskolák hatáskörébe került, Vancsó Ödön szerint azért volt szükségszerű, mert sok olyan szakma létezik, amelyhez a felsőfokú tanulmányok elengedhetetlenek. A problémát abban látja, hogy nehéz lesz szétválasztani a tömeg- és az elitképzést. A kutatóegyetemmé válás feltételi is változni fognak. Ezen egyetemek finanszírozása egészen más lesz, mint a többi főiskoláé vagy egyetemé. „Egy biztos, hogy ez a döntően hallgatói fejkvóta rendszer ez nem fog menni tovább” – ez a jelenlegi kormányzat szándéka, jelentette ki Dr. Vancsó Ödön. A politikus a következő évek egyik nagy feladatának a munkaerőpiaci igények felmérését tekinti.
Az egyetemeken belül nem szabad olyat képezni, amire az adott időszakban a munkaerőpiacnak szüksége van – mondta Dr. Hrubos Ildikó. Az Európai Unióban a foglalkoztathatóságot emlegetik, mint munkaerőpiaci kapcsolatot, ami azt jelenti, hogy a hallgató legyen felkészítve, képes legyen mozogni a munkaerőpiacon, és mindig tudjon alkalmazkodni az adott helyzethez – fejtette ki az oktatáskutató.
Az utolsó kérdésre, hogy milyen szerepet szánnak a hallgatói önkormányzatoknak vita alakult ki. Kalina Gergely azon az állásponton van, hogy a hallgatói érdekképviseletnek a jogkörei le vannak fektetve, nagy hiba lenne, ha az állam nem intézményi jogkörbe ítélné e szabályok kialakítását. Az 1/3-os hallgatói arány mellett a 2/3os oktatói aránynak lehetősége van változtatni a szabályzaton, ha a hallgatói önkormányzat működése nem elfogadható. Nem érti, hogy ahol megfelelőképpen működik a hallgató érdekképviselet, és hozzá tud tenni az egyetemvezetéshez, az egyetem jövőjéhez, ott miért kellene megbolygatni a rendszert. Hrubos Ildikó szerint nem a százalék a lényeg, hanem hogy milyen kérdésekben van a hallgatóknak döntési joguk.
Dr. Vancsó Ödön a korrupció fogalmát használta, azzal kapcsolatban, hogy az érdekképviselők tömbben szavaznak. Kalina Gergely erre reagálva hozzátette, ha a hallgatói érdekképviselők rossz döntést hoznak, azt az oktatók negyede is támogatta. A hallgatók védelmére kelve elmondta, hogy a társadalom meghozta azt a döntést, hogy egy személy 18 éves korában felnőttnek, felelős döntéshozónak tekint, aki akár az ország sorsáról is szavazhat. Az ELTE EHÖK elnöke szerint a hallgatói érdekképviseletek jelzik a jövő igényeit.
Simon H. Dóra
ELTEOnline
