Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, saját meghatározásuk szerint pub and rollt zúzó Paddy and The Rats két izzadságtól csutakos tagjával, az énekes-gitáros Paddy O’Reilly-val, illetve a dobos Seamus Connelly-vel nagyszínpados fellépésük után ültünk le egy röpke beszélgetés erejéig.
Hogy érzitek magatokat a LEN-en?
Paddy: Nagyon jól, bár eléggé elfáradtunk, marha meleg volt a sátorban, levegő pedig alig – látjátok, úgy vagyunk felöltözve, mint az elmebetegek, a lehető legvastagabb ruhákba -, viszont a buli és a közönség is fantasztikus volt.
Seamus: Én speciel teljesen feltöltődtem – nagyon fáradt vagyok, de a közönség tényleg óriási volt.
Hogyan jellemeznétek a zenéteket?
Paddy: Röviden, tömören: király! Arra vagy kíváncsi, hogy milyen stílust játszunk? Hivatalosan ír punknak szokták hívni, mi azonban – mivel sokféle stílust ötvözünk, és az ír mellett kocsmai és tengerészelemeket is csempészünk a zenénkbe – pub and rollnak neveztük el.
Melyik bandák gyakorolták a legnagyobb hatást a zenétekre?
Paddy: A Beatles.
Seamus: A Beatles, abszolút.
Paddy: De tényleg, nagy Beatles fanok vagyunk, meg Oasis például, bár nyilván a zenénken ez kevésbé érződik. Volt ugye a Pokes nevű zenekar a nyolcvanas években, akik elkezdték ezt a műfajt, mondjuk még nem elektromos gitárral, inkább folkosan, ám ennek ellenére felfedezhető volt benne egyfajta punkos attitűd. A régiek, az úttörők közül ők a nagy példaképeink, a maiak közül pedig a Dropkick Murphys vagy a Flogging Molly.
Seamus: Szerintem a Real Mckenzies is ide sorolható, akikkel – miután elfogadták a meghívásunkat – pont most nyáron fogunk együtt játszani a debreceni Campus Fesztiválon.
Szerintetek mi a közös a patkányokban és a punkban?
Paddy: Hogy a patkány ugyanolyan mocskos állat, mint amilyen mocskos zene a punk, és mindkettő képes bárhol, bármilyen körülmények között megélni. A punkot az elmúlt 30-40 évben hol elnyomják, hol kevésbé sikeres, de mindig életben marad, és mindig hozzányúl valaki.
Seamus: Csak nem szeretünk fürdeni, ennyi.
Milyen számotokra az ideális közönség?
Paddy: Olyan, mint a mai! Pogóznak, buliznak, tombolnak, piálnak és jók a csajok.
Seamus: Szerintem a mai közönség is azt bizonyította, hogy a mi zenénk egyáltalán nem rétegzene, hiába próbálják ezt sokan ráaggatni. A koncertjeinken mindenki megtalálhatja azt, amit keres: ma például voltak, akik pogóztak, és szétütötték egymást – és ez így van rendjén -, voltak lányok, akik az első sorban táncoltak, és senki sem bántotta őket, és volt olyan, aki csak megivott három-négy sört, beállt a hátsó sorok valamelyikébe, és élvezte a zenét. De pont ilyen a jó közönség, pont az a lényeg, hogy vegyes összetételű legyen, hiszen ott a közös pont, a zene, ami összeköt minket. Azt hiszem, ez ma tökéletesen megvalósult.
Mik a terveitek a közeljövőre?
Paddy: Most készül a harmadik lemezünk, amit október környékén szeretnénk megjelentetni, az új dalok közül kettőt-hármat már a nyári fesztiválokon is játszani fogunk. A lemez megjelenése után itthon és külföldön is turnézni szeretnénk, úgyhogy reméljük, hogy az ősz jó húzós, jó pörgős lesz.
Fotó: Száraz Dénes
