Rendben Man-t és Wolfie-t – azaz Felcser Mátét és Farkas Rolandot -, a Punnany Massif nagydumás frontembereit egy utcalámpa sejtelmes fényében sütkérezve vallattuk.
A Punnany-teremtéstörténetben olvastam, hogy már tizenévesen is nagyüzemben gyártottátok a szövegeket. Emlékeztek még, hogy ezek kinek, kiről, miről szóltak?
Roland: Az egyik legelső szövegemet úgy írtam meg, hogy a Bravo magazin hátoldalában néha-néha el lehetett csípni rap fordításokat, és volt egy House of Pain szám, az „On Point”, amiből megszületett az első dalunk – nem mondanám slágernek, bár mentünk vele legalább két helyre – , a „Beteg vagyok, elmebeteg” című szám. A refrénje úgy hangzott, hogy „beteg vagyok, elmebeteg, ha nem tetszik nektek elmehettek!”. Ebből is látszik, hogy azóta nagyot fordult velünk a világ.
Van bennetek egyfajta küldetéstudat, hisztek abban, hogy a dalaitok változást indukálhatnak az egyénben?
Máté: Igen, van, szerencsére az emberek tudnak azonosulni a dalszövegeinkkel, tehát ilyen szempontból van küldetése a dalainknak. Bár a zenei részét én fontosabbnak tartom, a mondanivaló is lényeges összetevő, hiszen ha a dalaink üzenete – ahogy Pély Barna szokott fogalmazni – „átjön”, akkor van létjogosultsága annak, amit mondunk.
Szerintetek lehet különbséget tenni költészet és rap között?
Roland: Persze, ugyanúgy lehet különbséget tenni rap és rap között. Az, hogy ki a költő, nagyon erős kérdés. Pont múlt héten jártunk egy slam poetry-n, ahol megkérdeztük a slam poetry atyjait, hogy kit nevezünk költőnek: azt, akinek van affinitása ahhoz, hogy leüljön otthon, és írjon pár sort? Azt hiszem, ezt nem a mi tisztünk eldönteni.
Ki gyakorolta a legnagyobb hatást a szövegeitekre?
Roland: Az élet, mert az élet mindkettőnket megedzett ilyen-olyan úton, és sajnos – illetve a Punnany szempontjából szerencsére – vannak dolgok, amikről hitelesen tudunk beszélni, nem csak üres frázisokat hajtogatunk.
Máté: Szerintem az embert a körülményei, a körülötte zajló események alakítják leginkább, tehát a személyiségünk a körülményeink és a körülöttünk zajló dolgok okozata, a világunk pedig annyi, amennyit beleteszünk.
Mit terveztek az idei nyárra?
Máté: Csőben, gépben, és nap alatt barnulni, rengeteg szeretnénk zenélni, szeretnénk új ötletekkel előállni, új arcunkat megmutatni. Most éppen a metál és a kísérleti elektronika között ingadozunk, próbáljuk eldönteni, hogy melyik legyen a táptalaj a következő megjelenésünkhöz.
Roland: Szinte az összes nagy fesztiválon megtalálhatóak leszünk, úgyhogy nekünk a nyár a lazítás helyett a lazíttatásról szól, ez kicsit olyan, mint a vendéglátós szakma: amikor más pihen, mi szórakoztatunk.
Fotó: Száraz Dénes
