Már Leonardo da Vinci is próbálta megfejteni, mitől kék az ég: az Alpokban tett hegyvidéki kirándulása során megfigyelte, hogy minél magasabbra megy, annál sötétebb kék az égbolt színe.
Ennél tovább jutott Sir Isaac Newton, aki rájött arra, hogy a kék szín kialakulásában a Napból érkező fény légköri elnyelődésének fontos szerepe van a jelenségnél. A megoldásra végül 1871-ben John William Strutt – Lord Rayleigh – jött rá: a levegőt alkotó molekulákat a légkörbe beérkező napfény rezgésre készteti, ami miatt kisugározzák az elnyelt energiát.
A levegő mint gázkeverék színtelen. A napfény a levegőt alkotó gázok molekuláin szétszóródik. A rövidebb hullámhosszúságú színeknek – például az ibolyának és a kéknek – erős a szóródása: ezért látjuk kéknek a nappali égbolt színét.
Napkelte vagy napnyugta idején pedig a nap alacsony állása miatt a napsugarak sokkal nagyobb utat tesznek meg a légkörben, mint napközben. Ilyenkor a fény sokkal vastagabb levegőrétegen megy át, az elnyelődés miatt a hosszabb hullámhosszú színek, úgymint a narancs és a vörös válik meghatározóvá – ennek köszönhető, hogy vörösnek látjuk az ég alját ebben a napszakban.
Forrás: origo.hu
Kép forrása: globe-views.com
