Sztrecsko Boglárkát a héten választották meg a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar HÖK-elnökének. Már az egyetem legelején tudta, hogy valami hasznosat szeretne csinálni a tanulmányok mellett, így első félévében küldöttgyűlési képviselő volt, utána pedig kommunikációs referens lett – most Márkus Mariannt váltja az elnöki székben. Motivációiról, céljairól, feladatairól mesélt nagy lelkesedéssel a Kar Kitárt Ajtók Ünnepe című érzékenyítő rendezvénye után.
Említetted, hogy már most nagyon sok dolgod van, és hogy a Hallgatói Követelményrendszer is módosul, ezzel például mi történik?
Így van, december elseje óta zajlik az élet. Nem mintha eddig kevésbé lettek volna eseménydús napjaim, de ez most kicsit más. Belecsöppentem egy új, izgalmas kihívás kellős közepébe. Most épp módosítunk néhány részt a HKR kari különösében, hiszen az ősz elején a HKR általános rendelkezései módosítva lettek, megalakult a megújult összetételű KÖB, így szükségszerű a Hallgatói juttatások fejezet ehhez igazítása. Ezen kívül december 3-án, a Fogyatékos Emberek Nemzetközi Napján megrendeztük az immáron hagyományossá vált Kitárt Ajtók Ünnepe című rendezvényünket, melynek célja többek között a társadalmi szemléletformálás, kiemelten a fiatalabb korosztállyal megismertetni a fogyatékossággal élő emberek életét.
Mit gondolsz, hogyan fognak változni a feladataid?
Úgy gondolom, hogy valamennyit biztosan változik a feladatköröm. Mostanáig kommunikációs referensként specifikusan azokkal a feladatokkal foglalkoztam, ami egy kommunikációs képviselőt érint. Ezen felül viszont voltam annyira lelkes és érdeklődő, hogy megpróbáltam a lehető legtöbb programba bekapcsolódni, így remélhetőleg a legtöbb dolog nem ér majd váratlanul. Most viszont kicsit más szerepem van az Elnökségben. Úgy gondolom, egy elnöknek az üléseken való véleményalkotáson kívül fő feladata, hogy összetartson egy lelkes, dolgozni vágyó csapatot, mert csak így tudunk egységesen és szabályosan működni. A másik legfontosabbnak azt gondolom, hogy úgy valósítsam meg a hatékony hallgatói érdekképviseletet, hogy az Egyetem és a Kar értékeit szem előtt tartsam, valamint alázattal, önzetlenül és becsületesen dolgozzak. Célom, hogy a csapatommal felelősségteljes, precíz munkát végezzünk, nem elfelejtve azt, hogy mi magunk hallgatókként a hallgatókért vagyunk.
Miért pályáztál az elnöki pozícióra?
Ezt a kérdést az utóbbi időben én is nagyon sokszor feltettem magamnak. Emlékszem, mikor még a nyílt napon hallgattam az akkori HÖK-elnök biztató szavait, arra gondoltam, milyen menő dolog az, ha valaki HÖK-elnök lehet. Egy percig meg is fordult a fejemben, hogy mi lenne, ha egyszer én lennék az elnök. Aztán befejeztem az álmodozást, és visszatértem a földre, készültem az érettségire. Azt viszont elhatároztam, hogy nem leszek egy szürke kisegér, aki megbújik a sarokban, hanem ha lesz lehetőségem, élek vele, és valami hasznosat csinálok majd az egyetemen. Az első félévben küldöttgyűlési képviselő lettem, majd áprilisban megüresedett a hely a kommunikációs referensi pozícióban. Ez volt az a terület, amit leginkább magaménak éreztem, így jelentkeztem. Teltek a hetek, hónapok, és egyre jobban szerettem azt, amit csinálok. Nyáron már tudtam jól én is, hogy Márkus Mariann ősszel leköszön, hiszen a tavaszi félévben végzendő terepgyakorlat akadályozná, hogy maradéktalanul lássa el az elnöki tisztséggel járó feladatokat. Egyre többször jutott eszembe a „Mi lenne, ha…” kérdés. Hosszas gondolkodás után döntöttem úgy, hogy alkalmas lehetek, és szeretnék én a kis csapatunk vezetője lenni. Szeretem a kihívásokat, új tapasztalatokra vágytam. Nyitott, barátságos, türelmes, céltudatos és nagyon lelkes tisztségviselő vagyok, ezeket a tulajdonságaimat szerettem volna továbbra is kamatoztatni, így döntöttem amellett, hogy én leszek a Bárczi HÖK-elnöke.
Mi az az egyetlen dolog (ha lehet ilyen gonoszat kérdezni), amit most a legfontosabb célodnak (vagy akár eddigi eredményednek) ítélsz meg a HÖK tisztségviselőjeként?
Én mindig célokat tűzök ki magam elé, és addig dolgozok, míg a céljaimat nem érem el. Most is vannak rövidebb és hosszabb távú céljaim. Amire jelenleg büszke vagyok, az az, hogy sikerült újraindítanunk a kari újságunkat, a Bárcziumot. Találtunk egy lelkes főszerkesztőt, Pogácsás Nórát, aki mellett egy szuper szerkesztőség áll, és végre látni azt, hogy valami elindult. Novemberben megjelent az első számunk, és nagyon boldog voltam, mikor végre a kezemben foghattam egy Bárcziumot. Az elsődleges célom most az, hogy a tisztségviselőimmel együtt megszokjuk az új helyzetet, hogy aztán hatékonyan tudjunk együtt dolgozni. Én egy eléggé pörgős személyiségnek tartom magam, és szeretném, ha ez a lendület meglenne az elnökségen belül is. A közeljövőben szeretnénk elindítani a Bárczi-HÖK Instagramját, kidolgozni, megtervezni a tudományos, sport- és kulturális ösztöndíj rendszerét, valamint nagyon fontosnak tartom, hogy legyen egy egységes, jól működő utánpótlásképzésünk. Emellett mindig lesznek váratlan feladatok, új ötletek, de hiszem azt, hogy a csapatommal együtt gördülékenyen fog menni a munka továbbra is.
Kiemelt kép: barczihok.elte.hu
Fotó: František Tóth
