Napjainkra aggasztó módon felgyorsult az áltudományos nézetek terjedése, melynek hatására az állampolgárok egyre védetlenebbek a pszeudotudománnyokkal szemben. Az idén kilencedik alkalommal megrendezett Budapesti Szkeptikus Konferencia – többek között – erre a jelenségre reflektált.
A Műegyetemen március 3-án tartott rendezvény kitűzött célja az volt, hogy felvegye a küzdelmet az áltudományos eszmékkel, és egyben rámutasson ezen a téren a média felelősségére is. A szervezők ugyanis úgy vélik, hogy az áltudomány elburjánzásának egyik fő oka, hogy egyre nő a médiumok fogékonysága mind a bulvártudomány, mind a babonák iránt. Tovább rontja a helyzetet, hogy mára a tudomány is médiaipari termék lett, amit így vagy úgy, de el kell adni. A konferencia a sugárzások példáján vizsgálta meg, hogy mire lehet képes a média az áltudományok elleni védekezésben.
Lásztity Péró Elektromágneses hullámok – a Tesla történet című előadását követően két lélegzetelállító demonstrációs kísérlet tanúi lehettünk: elsőként a Tesla-féle tojás lebegtetést, majd egy műegyetemi szakdolgozat keretében készült Tesla transzformátor kísérletben csodálhattuk meg az elektromágneses hullámok fénycsövet felvillantó erejét. Hraskó Gábor Biofotonok, kvantumösszefonódás és holizmus című előadásában avatta be a résztvevőket a biofotonok rejtelmeibe. A Radiesztézia a földtudomány ismereteink tükrében című előadáson Völgyesi Lajos pedig a varázsvesszőt használó, és természetfeletti képességekkel bíró radioesztéták (értsd: kuruzslók), és a valós földsugárzás tudományos hátteréről, és mérési eredményeiről nyújtott hasznos információkat.
A találkozó sorozat azonban nem lenne ennyire népszerű, ha csak az előadásokról szólna évről évre. Így láthattuk Jupitert (alias Molnár Gergelyt), a bűvészt is, aki kártya és kötél trükkjeivel szórakoztatta az egybegyűlteket.
A délutáni első előadáson Zagyvai Péter a radioaktivitásról, és a mutálódó sejtekről tartott részletes beszámolót. Megtudhattuk, hogy a jód tabletta védhet a sugárzástól, de csupán akkor, ha a kellő időben szedjük be: se túl korán, se túl későn. Ezt követően Bíró Tamás Tudományos felfedezéstől a közismeretig (Érthető-e a kortárs tudomány?) címen beszélt a tudomány és a közismeret távolódásáról, különbségeiről. Érdekes adalékként megtudhattuk továbbá, hogy Kepler asztrológus is, Newton pedig alkimista is volt. Galilei megpróbálta sajátjaként eladni a távcsövet, Faraday pedig megígérte, hogy az elektromosság egy napon adóztatható lesz.
A kerekasztal-beszélgetés során elérkezett az ideje a média szerepének részletes taglalására is. Szó esett arról, hogy életünk mindinkább mediatizálttá, médiával átitatottá vált, mivel az információink elsöprő többségét a különböző tömegkommunikációs eszközök közvetítésén keresztül szerezzük be. Éppen ezért kulcsfontosságú az a kérdés, hogy a média hogyan, és mit közvetít a tudományról és tudományosságról nekünk, az átlag fogyasztóknak. Ebben a folyamatban pedig kiemelt szerephez juthat a tudománykommunikátor. Palugyai István, a 
Tudományos Újságírók Klubjának örökös tiszteletbeli elnöke külön kiemelte, hogy az ELTE TTK által indított képzés a professzionális tudománykommunikátor szakma megteremtésével egy lehetséges megoldást kínál a bulvár- és áltudomány visszaszorítására.
A rendezvény üzenete világos: az áltudománynak nincs helye a médiában. A kommunikátoroknak, újságíróknak pedig egyetlen célja kell hogy legyen a jövőben: az értékelvű, hiteles tájékoztatás. Ezzel a pozitív magatartással érhető el, az áltudományos és tudományellenes nézetek kártékony hatásának felszámolása. A tudományos kutatásokról, és eredményekről érdekesen és érhetően írni tehát nem könnyű feladat, mi több nagy kihívás, azonban ez minden újságíró kötelessége. Todor Szimenovot idézve: „Aki hamisságokat terjeszt, akarva-akaratlanul az emberek szellemi rabszolgaságát szolgálja.”
