Két ember, sok szerep és egy vicces 80 perc. Ez a Szkénében bemutatott Galaxis útikalauz stopposoknak röviden.
“Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal. Például a Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy intelligensebbek az embernél – pontosan az említett okok miatt. Érdekes módon a delfinek réges-rég tudták, hogy küszöbön áll a Föld megsemmisítése. Számos hiábavaló erőfeszítést tettek, hogy az emberiséget figyelmeztessék a veszélyre. A legeslegutolsó delfinüzenetet is félreértelmezték az emberek. Azt hitték, hogy meglepően kimunkált, karikán keresztül végrehajtott kettős hátrabukfencet látnak, miközben a delfinek az Egyesült Államok himnuszát is elfütyülik. Az üzenet valójában ez volt: Viszlát, és még egyszer kösz a halakat!” /Douglas Adams/
A hatvan éve született Douglas Adams legismertebb művét Orbók Áron és Vass Csaba vitte színre. Az elsőre lehetetlennek tűnő vállalkozást frappáns dramaturgiai megoldásokkal, beépített hibákkal és lazasággal tette emlékezetessé az egyszerre a két Arthur Dent (otthonülő típus), Mr. Prosser (Dzsingisz Kán leszármazottja, szereti a szőrmesapkákat), Ford Prefect, ProstatikusVogonJeltz, Trillian, ZaphodBeeblebrox (a galaxis elnöke), Marvin (depressziós), Szlatibartfaszt (szereti a fjordokat), Ámbráscet (naiv), Bölcs Elme (bölcs), Foochg (egy egér) és Loonkawl (még egy egér) szerepében brillírozó két színész.
A történet fő szálához mindvégig hű darab a regény olvasóinak sem okoz csalódást, hiszen a rendezőként is feltűnő Orbók és Vass az olyan apró részletekre is odafigyelt, mint a végtelen valószínűség közepette pár pillanatra létrejött bálna első és utolsó gondolatai. De persze a középpontban Ford és Arthur Dent, a két barát űrkalandja áll, akiket a Föld elpusztítását követően éppen az azt végrehajtó vogon-űrhajó szed fel, így hát nem is kerülhetik el Prostatikus Vogon Jeltz gyomorforgató versét sem: „Ó, pirsönőmorgolosta/ Vizelevényeid mint a/ többözösrejtjeméh hátán a szederjes gennyekély./ Huss, fohászom száll feléd/ kedvelátoszümmögényem!/ Abroncskodónkörbesarj suhogó pettyeleveddel,/ mert szétmarcangolom takonybibircsókjaidat/ pacagánycsökömmel, meglásd!”
A halál elől Ford másod-unokatestvére, Beeblebrox menti meg stopposainkat, és ezzel közelebb is kerülnek az élet értelméhez. De hogy mi az életre, a világmindenségre, meg minden másra adott válasz Végső Kérdése? Bár Arthur Dent fejében valahol ott van – válasz helyett – a kérdés, a kísérletező egereknek azonban valamiért nem akarja felkínálni agyát a kereséshez. Akkor mégis mire válasz a 42?
A Galaxis útikalauz stopposoknak című sorozatot először rádiójátékként ismerte meg a közönség, amelyet 1978-ban sugároztak fejezetenkénti bontásban. A siker eredményeként könyvformában is napvilágot látott, majd 1992-ig öt rész született a kalandos útról. A nem mindennapi útikalauz már a megjelenését követő második héten az eladási listák élére került, és az első három hónapban több mint kétszázötvenezer példányban fogyott az Egyesült Királyságban. 2005-ben az új kiadás pedig már 14 millió eladott példányszámmal büszkélkedhetett.
Fotó: http://www.szkene.hu/
